Egy közelmúltbeli felmérés szerint a nyaralni induló családok több mint fele autóval indul útnak; többségük a négykerekű nyújtotta kényelelem és szabadság miatt ül szívesebben a volán mögé.

Kétségtelen, hogy egy autós nyaralás során minden más járműnél nagyobb függetlenséget élvezhetünk: ott állunk meg pihenni, pisilni, inni, kávézni, ahol csak akarunk, ráadásul menetrendhez, szabályokhoz és utastársak tucatjaihoz sem kell alkalmazkodnunk. A szabadságnak azonban - mint tudjuk - ára van, ha nem akarjuk legszebb két hetünket idegen ország ismeretlen szervízeiben tölteni, akkor érdemes megtennünk néhány előzetes óvintézkedést.

Bár e tényezőket a mindennapi autóhasználat során sem szabadna elmulasztani, hosszabb távra tervezett út előtt feltétlenül ellenőrizzük-ellenőriztessük le az olaj, a fékfolyadék és a hűtőfolyadék szintjét. A biztonság kedvéért kannában mindig legyen nálunk ioncserélt víz és tartalék olaj, de győződjünk meg a pótkerék állapotáról is. A legjobb, ha az út előtt egy szakszervízzel vizsgáltatjuk át az autót, a biztonság kedvéért pedig nem árt, ha információt kérünk a márka külföldi segélyszolgálatinak telefonszámairól.

Ha a járgány műszakilag rendben van, az fél siker, de még nem elég az útnak induláshoz. Mindenképpen be kell szereznünk még a kötelező biztosítást igazoló zöldkártyát, valamint meg kell győződnünk róla, hogy a kiválasztott országban lehet-e hazai jogosítvánnyal vezetni, vagy csak a nemzetközi passzust fogadják el. Ha az okmányok is megvannak, érdemes kiegészítő utasbiztosítást kötni, de nem tanácsos spórolni a turista casco szolgáltatáson sem, ami a nyaralás ideje alatt történő lopás és töréskárra nyújt kártérítést.

Autó, iratok, biztosítás rendben: most már tényleg indulhatunk, ettől kezdve már csak az adott országban érvényes közlekedési szabályok betartására kell figyelnünk. A legfontosabb, hogy a külföldi hatóságok semmiben sem különböznek magyar kollégáiktól, vagyis harapnak a gyorshajtásért, a sebességtúllépést fizetendő európai bírságok pedig sok helyütt többszörösei a hazaiaknak.

Az út szélén parkoló rendőrautókat - a hazai gyakorlattal eltérően - kár is fürkésznünk: a legtöbb országban észrevétlen, fix helyen rögzített berendezések szűrik a gyorshajtókat, az utazók legnagyobb bosszúságára persze épp a leginkább száguldásra csábító szakaszokon. A városokon belüli ötven kilométeres korlátozás egész Európában érvényes, ez alól csupán Lengyelország a kivétel, ahol elég 60-ra csökkenteni tempót lakott területen. Városon kívül a nem mehetünk 80-nál többel Hollandiában és Horvátországban, Ausztriában, Görögországban és Németországban azonban akár 100 km/h-ig nyomhatjuk a gázpedált.

Autópályán Lengyelországban és Nagy-Britanniában kell szigorúbb - 110 km/órás - sebességhatárra számítani, Belgiumban, Görögországban és Hollandiában 120-al, Horvátország, Csehország, Franciaország és Ausztria sztrádáin pedig 130-al hajthatunk. A sebességhatárok átlépésével már csak azért is érdemes vigyázni, mert zord hatóságok a büntetés ellenértékéül kizárólag készpénzt fogadnak el, hiába lobogtatjuk csekkfüzetünket, hitelkártyánkat, cash hiányában akár az autót is lefoglalhatják.

A gyorshajtás mellett nem érdemes megkockáztatni azt sem, hogy matrica nélkül vágunk neki az autópályának, a környező országokban ez ugyanis szinte mindenhol kötelező, elmulasztásáért pedig igen magas, 400-4000 euróig terjedő bírságot kell fizetni. A tíznapos matrica Ausztriában 1920, míg Csehországban például csak 900 forintba kerül, más országokban - például Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban - a diszkontmegoldás hiányában a megtett kilométerek után kell fizetni.

A legjobban változatlanul a Németországba utazók járnak, az egész országot behálózó, kiváló minőségű sztrádák használatáért ugyanis egyetlen fillérrel (eurocenttel) sem rövidítik meg a turistát.