Kakukkfű (Thymus vulgaris)
2003/01/23 08:00
6176 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A leggyakoribb konyhai fűszernövényünk, de olaj változata egyben gyógyszerként is használható. Az ókorban - számos más illatos fűszernövényhez hasonlóan - a kakukkfüvet is húsok tartósítására használták. A szertartásokra előkészített áldozati állatokat is gyakran hintették be kakukkfűvel, hogy az istenek kedvezőbben fogadják az áldozatot. A népi nyelvben balzsamfű és dúmutka néven is emlegetik. Őshazája Dél-Európában, a Földközi-tenger vidékén van, nálunk vadon nem található, de jelentős területeken termesztik.

kakukkfu Általában köves lejtőkön, gyepekben, ritkás erdeifenyvesekben, sziklákon él, de cserépben is nevelhető. Gyökere karószerű, félig elfásuló. Szára szögletes, egyenesen álló, 20-50 cm magasra nő meg. Levelei tojásdad alakúak, szélük ép, csúcsuk tompa vagy lekerekített, lapos vagy lefelé kissé begöngyölödő szélű. Az 5 csészelevél egymással összenőtt, a csésze kétajkú. A párta 2-6 mm hosszú, rózsaszín vagy bíborvörös (ritkábban fehér is lehet). A porzólevelek száma 4, a magház felső állású, 2 termőlevélből forrt össze.

Rovarmegporzású. Az egész növény kellemes illatú, de a változékonyság az illatra éppoly jellemző, mint a levelekre, hiszen az tájegységenként kisebb - nagyobb mértékben eltérő lehet. Termései négy makkocskára esnek szét.

Felhasznált része

Többnyire a virágos hajtás (Thymi vulgaris herba) és az illóolaj (Aetheroleum thymi vulgaris).

Hatóanyagai

Leginkább az illóolaj, mely mellett cserzőanyagok és flavonoid vegyületek is jelen vannak. Az illóolajok mennyiségében és összetételében jelentős különbségek találhatók. A kerti kakukkfű virágos hajtásai mintegy 1 - 2,5% illóolajat tartalmaznak, melynek fő alkotórésze az erőteljes fertőtlenítő hatással rendelkező timol (30-70%), mellette a karvakrol (3-15%). A mezei vagy vadkakukkfű virágos hajtásainak illóolaj tartalma az említettnél lényegesen kevesebb (0,1-0,6%) és összetételében nem a timolé, hanem a karvakrolé a vezető szerep, melynek mennyisége az illóolajon belül elérheti a 20-30%.

Hatásai

A legkitűnőbb köptető, étvágyjavító, szélgörcsoldó, májvédő, emésztéskönnyítő, fertőtlenítő, gyulladásgátló, aromatikum, balneologikum, összehúzó szer és kozmetikum. Fürdővizekben illatos és frissítő hatású.

Alkalmazások

A Kárpát-medencében élő magyarok körében régóta ismert a különböző vadkakukkfűfajok gyógyászati használata, de az utóbbi évtizedekben a kerti kakukkfű használata is részévé vált a magyar népi orvoslási gyakorlatnak. A kakukkfüvek virágos hajtásait leggyakrabban teának elkészítve fogyasztják köhögés, szamárköhögés csillapítására és tüdőbetegség gyógyítására. De emellett jó alkotórészei a gyomorteáknak vagy gyomorerősítő pálinkáknak és boros kivonatoknak is. Külsőleg reumás betegek fürdővizébe érhetünk el kedvező változásokat. Meghűléses betegségeknél már az illata is gyógyít, ugyanis kitűnő hurutoldó és légúti fertőtlenítő. A legkitűnőbb szer az emésztésre, az étvágytalanságra, a gyenge gyomorra, béldiszmikrobiákra.

Könnyíti a májműködést, gyerekeknél aktivizálja az immunrendszert. Ha külsőleg krémben alkalmazzuk, 15 percen belül beszívódik a vérkeringésbe, és az immunrendszer sejtjei aktivizálódnak. Fertőtleníti a veséket és a húgyhólyagot, gyorsan javítja a gyulladásnál keletkezett állapotokat. Oldja a szélgörcsöket és megöli az egyes egysejtűeket. Kitűnő toroköblítő, frissítő aromatikus gyógyfürdő és inhaláló szer a felső légutak gyulladásánál.

Ajánlott napi adag

A kerti kakukkfű herbából 3-6 gramm, ill azzal egyenértékű kivonat; 1 éves kor alatt 0,5-1 gramm; illóolajból 170-280 mg.

Figyelmeztetések

Mellékhatás és mérgezés. Nem ajánlott a pajzsmirigy elégtelenségnél, ezért soha ne alkalmazzuk 3 hétnél tovább. A túladagolásnál szédülést, gyengeséget és fejfájást okozhat, valamint illóolaja a nyálkahártyákat is irritálhatja.

Vissza