Annak, aki igaz barátot szeretne, és a hűségért hűséget, az áldozatkészségért áldozatkészséget tud adni cserébe. A kutyatartás nem egyoldalú kapcsolat! A kutya társas lény, aki akkor érzi jól magát, ha együtt lehet a gazdájával. Naponta legalább háromszor ki kell vinni sétálni; a közhiedelemmel ellentétben ezt az udvarban tartott kutya is igényli! Tanítani, nevelni kell, nemcsak azért, hogy könnyebben irányíthasd, hanem azért is, mert falkaállat lévén, szüksége van a közös tevékenységre.

Ha jól nevelik, a kutya nem tesz kárt a lakásban vagy a kertben, de a jelenléte elkerülhetetlenül együtt jár némi, porral, sárral, szőrrel, amit csak a gazdája tud feltakarítani utána. Hajlandó a gazdáját bárhová elkísérni, de nagyon sok olyan hely van, ahová mégsem viheted magaddal. Valamennyi társállat közül a kutya tartása jár a legtöbb lemondással és fáradsággal.

A kutya tehát nem való azoknak, akik

• túlzottan kényelemszeretők a napi három sétához,
• nem elég határozottak ahhoz, hogy az állatot neveljék,
• rendszertelen életet élnek vagy túlterheltek,
• kényesek a patikai tisztaságra,
• rengeteget utaznak.

Mielőtt kutyatartásra szánnád rá magad, végezz el egy gyors számítást! Szorozd meg a napi háromszori sétát az év háromszázhatvanöt napjával, és a kutya átlagosan 13 éves várható élettartamával. Az fog kiderülni belőle, hogy a kutyádat élete során körülbelül tizennégyezerszer kell majd sétálni vinned, és nemcsak jó időben, vagy ha épp nincs más dolgod, hanem akkor is, ha esik az eső, fúj a szél, fogcsikorgató hideg van, esetleg éppen egy izgalmas filmet játszanak a tévében. Vállalod?