A kétéltűek (Amphibia) a gerinces állatok közül elsőként alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz, egyedfejlődésük kezdeti szakasza azonban még vízhez kötött. Petéből kikelő lárváik - a békák esetében az ebihalak - különféle állóvizekben fejlődnek, kopoltyúval lélegeznek. Átalakulás után a kifejlett állatok többnyire elhagyják a vizet, de életük végéig nedves, nyirkos környezetben maradnak. A kétéltű elnevezés arra utal, hogy ezeknek az állatoknak egyedfejlődésük során két jól elkülönülő alakja van: egy a vízben úszkáló, kopoltyúval lélegző lárva, és egy kifejlett, a szárazföldön is életképes, tüdővel lélegző egyed.
Az utóbbi két évtizedben világszerte megfigyelhető volt a kétéltűek állományának általános csökkenése. Sokáig komoly viták folytak azon, hogy ez a korábban felhalmozódott környezetre ártalmas vegyszerek, esetleg az ózonlyuk megnagyobbodásának, vagy a globális felmelegedés következménye. Nemrég az egész bolygónkat átfogó felmérést végeztek a kétéltűek helyzetének megállapítása céljából. A három évig tartó vizsgálatokban 60 nemzet 500 kutatója vett részt. Górcső alá került az összes ismert, egész pontosan 5743 kétéltű faj. Megfigyelték a kétéltűek eloszlását, a populációk számát és felülvizsgálták védettségi állapotukat.
A kutatók 1856 fajról, az összes kétéltű-faj 32 százalékáról állapították meg, hogy kihalás fenyegeti. Nem elégséges mennyiségű információ miatt további 1300 faj státuszát nem tudták pontosan megbecsülni: többségüket feltehetően szintén kihalás fenyegei. Összehasonlításul: a madaraknál a fajok 12, az emlősöknél pedig a fajok 23 százalékát fenyegeti kihalás - olvasható a www.geogarphic.hu témába vágó írásában.
A kétéltűek hanyatlásáról szóló hírek a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján kezdtek napvilágra kerülni. Akkor a tudósok egy része még úgy gondolta, hogy természetes létszámváltozásról van szó. Ám ennek ellentmondani látszott, hogy a hanyatlás nagyon gyors volt és néha fajok egész csoportját érintette. Az is árulkodó volt, hogy nemcsak olyan területeken volt észlelhető a kétéltűek hanyatlása, melyeket megbolygattak, hanem a világ néhány legjobban védett nemzeti parkjában is.
A fajok pusztulása annak a fényében különösen meglepő, hogy a kétéltűek körülbelül 350 millió éve léteznek, pedig ezen időszak alatt három tömeges kihalási korszak volt. Akárhogy is nézzük, törékeny kinézetük ellenére szívós állatok. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a világ szinte összes táján - az északi tundráktól kezdve, a sivatagokon át - mindenhol megtalálhatók. A legnagyobb fajbőségben természetesen a trópusokon élnek.
Többször írtunk már mi is róla, de nem elég néhányszor hangsúlyozni: az, hogy a kétéltűek ilyen nagy ütemben tűnnek el a Föld színéről, környezetünk állapotát jelzi. Félelmetesen érzékenyek a víz és a levegő minőségének változására. Márpedig, ha kibírtak 350 millió évet, akkor ebből az következik, hogy vizünk és levegőnk nagymértékben megváltozott.
A kutatásban részt vevő szakemberek szerint az elmúlt években körülbelül 120 faj valószínűleg kipusztult, mert egyáltalán nem találkoztak velük. Megállapították, hogy a kétéltű fajok 43 százalékánál a populációk száma csökken, 27 százalékánál változatlan, és csupán kevesebb, mint egy százalékánál növekszik. A többi faj esetében pontos adat nem ismert. A legtöbb veszélyeztetett kétéltű faj Kolumbiában él (208), amelyet Mexikó (191), Ecuador (163), Brazília (110) és Kína (86) követ. Haitin ezeknél az országoknál szám szerint kevesebb kihalás szélén álló faj él, ám az itt élő fajok 92 százaléka közel áll a kipusztuláshoz.
A felmérés megerősítette azt a tudományos körökben gyakran hangoztatott feltételezést, hogy a Földön megkezdődött a soron következő kihalási hullám. Mindenesetre a víz kémiájára és a vizes élőhelyek minőségére érzékeny kétéltűek eltűnése fenyegetően figyelmeztet arra, hogy bolygónkon az élet alapjait megrengető változások zajlanak.