Ha kicsit utánanézünk, hamar kiderül, hogy minden tevékenységünknek létezik őse. Ilyen a szerencsejáték, a kockázás is. Nemcsak napjainkban hagyják egyesek egész vagyonukat egy casino asztalánál: őseink már az ókorban is hódoltak ennek a szenvedélynek. Mondhatni örökletes hobbija ez az emberiségnek!
A kockajáték legfontosabb hozzávalója, a dobókocka nem mindig volt olyan, mint a mai. Kiválóan alkalmas volt a szerencsejátékra a birka-csuklócsont (mindenki járjon utána, hogy hol van a birkák csuklója), négy oldala közül a lapos 1, a homorú 3, a domború 4, a keskeny, öblös oldala pedig 6 pontot ért.
A rómaiak sem igazi kockával kísértették meg a szerencsét, hanem négy csonttal. Nem pontokat szereztek, hanem bizonyos kombinációkat kellett elérniük. Legértékesebb a Vénusz-dobás volt, ilyenkor minden csont más-más oldalán feküdt, a leggyengébbnek pedig a kutyadobás számított, ilyenkor minden csont ugyanazt az oldalát mutatta. Már akkor is komoly vitákhoz, verekedésekhez vezetett a játék. Olyannyira, hogy Pompeiben falikép formájában meg is örökítettek egy ilyen kocsmai veszekedést.
Valószínűleg a magyarok is csontokkal játszottak a kezdet kezdetén. Erre utal, hogy a szláv kosztka szó, amiből a kocka lett eredetileg, csontot jelent. A ma ismeretes fából készült, hat oldalú kocka a korai középkorban jelent meg és vált általánossá.
Hamar megjelentek az első vesztesek, az első csalók és az első tiltó, büntető intézkedések is. Szegények veszteségeiről nincsenek feljegyzések, de például IV. Otto császár felesége, Beatrix annyira eladósodott Kölnben, hogy titokban, menekülve kellett elhagynia a várost. IV. Henrik 1609-ben 600 000 frankot vesztett egyetlen éjszaka alatt, hasonlóan szabadult meg 2 millió frankjától Concini marsall.
A csalás legelterjedtebb formája az ólmozott kocka volt. Aki tudta annak titkát, hogyan kell egy ilyen darabbal bánni, az képes volt mindig a neki éppen kedvező számot gurítani. Egy XV. századi budai jogkönyv rendelkezései alapján a csalóknak át kellett ütni a kezén hamis kockájukat. Arra is van példa, hogy valakire rámosolygott a szerencse. Bonfini történetei szerint a cseh hadjárat alkalmával Mátyás királynak kiürült a pénztára, nem tudta kifizetni a katonák zsoldját. Amint gondterhelten sétálgatott a táborban, egy sátor mellett elhaladva meghallotta, hogy bent a nemesek kockáznak. Fogta magát, leült a játszók közé, és tízezer aranyat nyert, amelyből vígan kifizethette katonáit.
Legközelebb elolvashatjátok néhány régi kockajáték szabályát!
