Kóros soványság
Varga Gábor
2007/12/02 08:00
1223 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az elhízás mellett a másik nagyon gyakori táplálkozási probléma az alultápláltság. A betegség kialakulásának különböző okai lehetnek. Van, hogy a rossz életkörülmények okozzák, gondoljunk csak az éhező afrikai gyerekekre. Előfordul azonban, hogy az alultápláltság pszichikai okokra vezethető vissza, mint az anorexia és a bulímia esetében.

Az alultápláltságnak két formája lehetséges: az egyik a hosszú ideig tartó alacsony energia bevitel, a másik a megfelelő energia bevitel melletti alacsony fehérjebevitel következménye. A fejlett országokban nagyon ritka, főleg valamilyen felszívódási zavarhoz társulva, vagy elhanyagolt csecsemők vagy idős emberek, illetve hajléktalanok esetében fordul elő. A világon azonban az alultápláltság és következményei mintegy kétmilliárd embert érintenek. A betegek többsége a fejlődő országokban található. Különösen veszélyeztetettek a fejlődő világ falusi és városi szegényei, az ismétlődő aszály sújtotta területeken élők, a nők, gyermekek, idősek és menekültek.

Az alultápláltság azonban a fejlett világot sem kerüli el, csak más formábam jelentkezik. A pszichikai okokra visszavezethető alultápláltság egyik legismertebb típusa az anorexia. A betegség teljes neve Anorexia nervosa. A beteg eleinte egyre kevesebbet eszik, majd szinte semmit. A közös családi étkezésekről kivonja magát, az ételek között válogat, előfordul, hogy csak vizet iszik egész nap. Feljegyeztek olyan súlyos anorexiás esetet is, ahol a beteg arckrémet, testápolót sem használt, mert félt, hogy az ezekből a bőrön át felszívódó zsír is elhízást okozhat. Az anorexiában szenvedők általában nagyon kitartó, makacs, eltökélt emberek, képesek például a nulla kalóriás étrend mellett akár extrém mértékű testedzést is végezni. Az éhezés következményekkel jár: a beteg menstruációja elmarad, fokozott szőrnövekedés indul meg, depressziós lesz, és minden fertőzésre fogékonyabbá válik. Sajnos még ma is elég magas a halálozási arány, a halál oka a legtöbb esetben szívmegállás vagy valamilyen fertőzés. A betegség különösen veszélyes a fiatal, tinédzserkorú lányok esetében.

A másik hírhedt betegség a bulimia, vagy teljes néven a Bulimia nervosa. Vezető tünete a falásroham: a beteg nem tud ellenállni az evési kényszernek, rengeteget eszik, utána azonban lelkiismeret furdalás lép fel, és a beteg hányással, hashajtással, illetve időnként extrém mennyiségű testedzéssel próbál megszabadulni a bevitt tápláléktól. A gyakori hányás tönkreteszi a fogakat, nyelőcsővérzések, gyomorfekély, bélbetegségek lépnek fel, valamint beszűkülnek a beteg társas kapcsolatai is, hiszen a hánytatást jobb eltitkolni. A gyógyulási arány kicsit jobb, mint anorexia esetén.

Mindkét betegségre örökölhető a hajlam. Az anorexia kialakulásában szerepet játszik a felnőtt szexualitás elutasítása: a tinédzser azért nem eszik, mert nem akar nőni, kislány akar maradni. Ennek családi okai lehetnek, gyakoribb az anorexia olyan családokban, ahol az édesanya elhagyta a családot vagy szeretőt tartott, vagy ahol az apuka szexuálisan molesztálta a gyerekeket. Nyilvánvaló a betegségek kialakulásában korunk szépségideáljának szerepe: a média által közvetített ideál a vékony, sportos alkatú nő, azonban a valóságban sokkal több nő rendelkezik nőies alkattal, és gyakran előfordul, hogy ezt a különbséget képtelenek elfogadni.

A kezelés több fázisból áll, egyrészt kezelni kell az esetlegesen fennálló testi tüneteket (gyomorfekély, stb.). Ezután a legtöbb esetben viselkedésterápia következik: a beteggel egy szerződést kötnek, hogy naponta mennyit kell ennie, és cserébe jutalmakat, előjogokat kaphat. Például, kórházi körülmények között a beteg eleinte semmit nem csinálhat, fél kg súlyemelkedés után nézhet tv-t, egy kg után bejöhet hozzá egy látogató, kettő után kimehet a kertbe sétálni stb. Ha a beteg már összeszedett egy kis súlyt, és képes mással is foglalkozni, mint a fogyókúra gondolatával, a pszichiáter elkezdheti feltárni, hogy milyen okok vezettek a betegséghez, és hogyan lehet ezeken segíteni. Egyes esetekben gyógyszer (depresszióellenes vagy szorongáscsökkentő szer) felírására is szükség lehet. Jó kiegészítő a csoportterápia. Nagyon fontos, hogy a családtagok egyet értsenek a terápiával és támogassák abban a beteget.