Lengyelország legöregebb parkja
2002/07/18 00:00
1258 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Lengyelország legöregebb természetvédelmi területét a Bialowieski Nemzeti Parkot 1979-ben vették fel a Világörökségbe. Ebben szerepet játszott az, hogy itt található az egyetlen olyan erdőség, amely az ősi korokban Európát borította. A park rendkívül gazdag flórája és faunája szintén méltóvá teszi a Világörökség név használatára.

A természeti értékekben felettébb gazdag Bialowieski Nemzeti Park Lengyelország legöregebb, emellett Európa egyik legrégibb nemzeti parkja. 1921-ben alapították, mint védett területet. Később 1932-ben hivatalosan is nemzeti parkká nyilvánították Bialowieza néven. 1947-ben keresztelték vissza jelenlegi nevére. A jelenlegi parkot, a lengyel királyok büszkesége a Bialowieskie erdőségből alakították ki. Ezek az erdőségek szinte érintetlenül vészelték át a lengyel történelem nyugodtnak egyáltalán nem mondható éveit. Minden kétséget kizárólag ez a legértékesebb természetes terület Európa alföldjei közül. A Balti- és a Fekete-tenger vízgyűjtő területén elhelyezkedő hatalmas erdőségben, amelynek része a nemzeti park is, igen nagy számban találhatók örökzöldek és lombhullató fák, illetve figyelemre méltó az állatvilága is, ami olyan ritka és érdekes emlősfajokat tartalmaz, mint például a barnamedve, a hiúz, a vadmacska és a szürke farkas.

A park teljes területét (5,348 hektár) 1996-ban a duplájára növelték, ami így több mint 10 hektáron helyezkedik el. Ez a terület az ősi bialowieza-i erdő egytized része. Ami az óriási mértékű fakitermelést nézve nem mondható csekély méretűnek. Az erdőben megtalálható mind a kelet-, mind a nyugat-európai erdőségek tipikus flórája és faunája. A bialowieskie-i erdőség része a Világ Bioszféra Megtartó programjának Lengyelországban, illetve mint egyedülálló lengyel természeti értéket 1979-ben a Világörökség részévé nyilvánították.

A természeti adottságokat tekintve a park a Podlasie-alföldön fekszik. Az éghajlat itt jellemzően kontinentális, az első hó október közepén esik le, és megmarad egészen április közepéig, esetleg végéig. A vegetáció a fő szenzációja a Bialowieski Nemzeti Parknak, mivel Európában egyedül itt maradt fenn az ősi alföldi erdőségek egyetlen példája. Emiatt a park területéből 4,747 hektár szigorúan védett. Az itt található vegetáció borította egykoron egész Európa területét, amelyet ősi alföldi vegyes erdőségeknek nevezünk. Ezek az erdők erdei fenyőt, bükköt, tölgyet, égert és lucfenyőt tartalmaztak. Az ősi rengeteg keletkezése visszavezethető egészen a Kr.e. 8000-ig. Sajnos a Bialowieza Lengyelország és Fehér-Oroszország határán fekszik, ezért területét ároksávok és szögesdrótok csúfítják el. A Medvekarom nevű erdejében a parknak található tölgy, hárs, szil, kőris és ez a terület dicsekedhet 400 éves fenséges juharfákkal. Amint láthatjuk a növényvilág itt rendkívül változatos és értékes, több mint 1200 fajt találhatunk itt.

A park állatvilága szintén figyelemre méltó, mintegy 11000 fajból áll, ebből 62 emlős, 200 madár. A területen él 300 európai bölény, amelyeket 1929-ben telepítettek be újra. Él itt még szarvasbika, őz, vaddisznó, róka, nyest, vidra, borz és szinte az összes eredetileg Európában őshonos emlősfaj. Lakhelye a lengyel erdei vadlónak is, valamint a madarak közül a fekete gólyának, a hollónak, a pomeráni sasnak és a homokszínű bagolynak. A park fontos tudományos és oktató központ szerepét is betölti. Amikor Lengyelország az Orosz birodalom része volt, cári palotát építettek ide. Ez ma a turizmus központja.