A dohány lobbi mellett egy másik, hasonlóan sikeres üzletág épült a leszoktatásra. A boltok polcai roskadoznak a garantált leszokást ígérő könyvektől, az internet telis tele van használati tanácsokkal a reklámok pedig különböző segédeszközöket mutatnak be, mint a leszokás egyetlen és biztos kellékei. A valóság persze kicsit más. Ha végiggondoljuk, a dohányzás nem szükséges a létfenntartáshoz. Míg az evést, vagy a légzést nem hagyhatjuk csak úgy abba, hiszen a létezés elengedhetetlen feltétele, addig a dohányzás nem az őskorban alakult ki. Az ősember, miután vadászott, halászott vagy barlangrajzot készített nem gyújtott rá egy szál cigaretta. De akkor miért olyan nehéz leszokni?
Dohányzás – a kezdetektől napjainkig
A dohányzás, mint rituálé időszámításunk előtt néhány évezreddel alakult ki. Persze akkor még nem a ma használatos sodort, papírba tekert dohányt szívták. Felfedezték, hogy a dohányleveleket és más növények levelét meggyújtva és füstjét belélegezve enyhe kábító hatást érhetnek el. Később Kolombusz Kristóf hozta magával eme szokást, ahogyan az amerikai őslakosoktól látta, akik szertartásaikhoz használták. Érdekes elgondolkodni, hogy egészen addig Európában nem volt ismeretes a dohányzás vagy a pipázás, csupán ezt követően terjedt el. Innentől azonban népszerű szokássá vált, persze többnyire a férfiak hódoltak neki. Termelése az 1600-as években kezdődött, mikor egy John Rolfe nevű férfi sikeresen ültetett és növesztett dohánynövényt. Az 1800-as években egy James Bonsack nevű iparos feltalálta a cigaretta gyártására alkalmas gépet. Innen datálódik a cigaretta nagyüzemi előállítása.
A nők az 1920-as években kezdtek dohányozni, így hangsúlyozva függetlenségüket és identitásukat, kikövetelve a férfiakéval megegyező helyet a társadalomban. Később ezt az elgondolást követték a hollywoodi filmek, melyek a cigarettázó nőket a szex szimbólumává tették. Nemcsak ezek a berögzült szerepek és téves elképzelések tartják vissza a dohányosokat, hogy leszokjanak. A pszichológiai okok mellett egy másik, nyomosabb érv húzódik, méghozzá a függőség. A nikotinéhség nagyon hamar kialakul a szervezetben.
A dohánynövényben található alkaloida egy nikotintartalmú vegyület, mely a függőségért felelős. Mikor ez kialakul, folyamatosan jelentkezik a nikotinéhség. Ahogy Alan Carr Végre nem dohányzom című könyvében fogalmaz: a kis bestia enni kér. Pontos hasonlat ez, hiszen a nikotin iránti vágy valóban nem több egy késztetésnél, ami azonban 3-5 nap alatt elhalványul és egy két hét alatt végérvényesen megszűnik. Ezután már csak ellen kell állnunk a késztetésnek.
Mit tegyünk
Allan Carr azt írja korábban említett könyvében, hogy a dohányzásról való leszokás egyetlen gátja maga a dohányos. A filmek, a reklámok és a hasonló cipőben járó barátok, családtagok átmosták az agyunkat és megnyugtatnak minket, hogy a dohányzás valójában nem is káros, sőt, egyenesen trendi, divatos szokás, amely magabiztossá tesz. Ennek ellentmondanak a WHO adatai. A dohányzás évente 4 millió ember halálát okozza, ez a szám pedig évről évre nő, egyes tendenciák szerint rövidesen eléri a 10 milliót. Ha elhatároztuk magunkat, érveljünk is a döntésünk mellett.
A dohányzás nemcsak egészségkárosító hatású, de büdös és kellemetlen szokás. Ráadásul egyre több tiltás éri a dohányosokat és társadalmi megítélésük is egyre rosszabb. Készítsünk listát az ellenérvekről és tűzzünk ki egy dátumot, amihez tartsuk is magunkat! Nincs visszafordulás, sem alkudozás! Gondoljunk saját egészségünkre és arra, mekkora szívességet teszünk saját magunknak ezzel a döntéssel hosszútávon.
Kellő akaraterővel, kitartással és önmérséklettel döntésünk nikotintapasz, rágók és egyéb segédeszközök nélkül is sikeres lesz.