Leginkább nedves réteken találkozhatunk vele, de száraz helyeken is előfordul az alföldtől egészen a hegyekig. Vadon is él, de a kertben is nevelhető. Erős növekedésű évelő növény, ami gyakran az 1 m magasságot is eléri. Szárán nagy, páratlanul szárnyalt levelek találhatók keresztben átellenesen. Kis piros-fehér virágai június, július és augusztus táján nyílnak, s a rügyvégeken ernyőben elrendezve állnak. Hazánkban a macskagyökérnek különféle al- és mellékfajtái is megtalálhatók, amik a virágok színében (sötétebb vagy világosabb, egészen a tiszta fehérig) és a szárnylevelek számában különböznek (egyszer csak tizenegy, máskor akár huszonegy) egymástól.

Gyökeréből teát, tinktúrát és macskagyökérfürdőt is készítenek. Virágzata 5 nagyon kicsi csészelevél, ami a virágzáskor begöngyölődik (ernyőszerű buga), cimpája pedig duzzadt szegélyt alkot.

Terméséréskor ezekből később 10 darab 3-7 mm hosszú, tollas szőrös serte képződik. Az 5 sziromlevél egymással összenőtt, 3-6 mm hosszú, színe halvány rózsaszín. A porzólevelek száma többnyire 3, ritkábban 4 darab. Alapjuk a pártacsővel összeforrt. A magház alsó állású, háromrekeszű, de mindig csak egyetlen rekesz termékeny.

Porzása rovarok által történik. A macskagyökér egyike a legrégebben ismert és alkalmazott gyógynövényeknek. Hatását mára a tudomány is elismeri, s alkalmazzák ideges felindultsági állapotok, elalvási zavarok, ideges eredetű, görcsös gyomor- és béltáji fájdalmak kezelésére, de természetgyógyászok szerint hatásos ideges eredetű szív- és érrendszeri zavarokban is.