A sportolók és rendszeresen magas intenzitással edzők körében a felső légúti fertőzések gyakrabban fordulnak elő. A kimerítő edzések vagy versenyek után pedig a tünetek súlyosabbak és nehezebb a kilábalás is a megfázásból. A valószínű magyarázat az, hogy míg a mérsékelt testmozgás aktíválja az immunrendszert és mobilizálja a természetes védekezősejteket, addig a nagy erőfeszítéssel járó, tartós edzések kimeríthetik ezeket a mechanizmusokat.
Nagyon sok vizsgálatot végeztek annak kiderítése végett, hogy a felső légúti fertőzések rontják-e a teljesítményt. Meglepve tapasztalták, hogy az egyszerű nátha és megfázás nem rontja sem a tüdő, sem a szív munkáját, bármennyire is kutyául érezzük magunkat ilyenkor. A megfázást leggyakrabban vírusok, mégpedig az ún. rhinovírusok több száz fajtájának egyike okozza.
Ha elkaptuk a fertőzést, a tünetek 2-3 nappal a vírusok légutakba kerülése után jelentkeznek, és kb. 7-10 napig észlelhetőek. Ezek többnyire a rossz közérzet, torokkaparás, orrfolyás majd orrdugulás, száraz köhögés, esetleg hőemelkedés. Az ilyenkor hasznos tüneti kezelés, a nagy adag C-vitamin (500-1000 mg) és az orrnyálkahártya gyulladását csökkentő orrcseppek szintén nem befolyásolják a teljesítményt, így használatuk mellett az enyhe megfázás alatt is folytatható a sportolás. Mindenkinek tudnia kell viszont arról is, hogy a felső légúti hurut ideje alatt a nagy fizikai terhelés egyes vírusfertőzések esetén szívizomgyulladáshoz vezethet!
Ez az egyszerű megfázás egyik ritkább kórokozója, a coxsackie vírus fertőzés esetén fordulhat elő. Így tanácsolható, hogy ha általános tünetek, láz (!), izomfájdalom, köpettel járó köhögés, vagy pedig baktériumok okozta szövődmények (orrmelléküreg-, középfül- vagy tüdőgyulladás) jelentkeznek, akkor a megfázás elmúlásáig mindenképpen hagyjuk ki a megerőltető terheléseket.
Megfázás és a sport