Bár szépségei nyilvánvalóan a téli hónapoknak is vannak, legtöbben alig várjuk a tavaszt; gyűlöljük a hideget és a sötétséget. A "nemszeretem"-állapotnak ráadásul testi és lelki "mellékhatásai" vannak: hangulatunk gyakran borongós, folyton levertnek, fáradtnak érezzük magunkat, a problémát pedig legtöbbször - főleg a hölgyek - evéssel, édességfalással és alvással próbáljuk orvosolni. A hangulatunkon eluralkodó rosszkedv és nyomottság nemcsak a munkakedvet veti vissza, vagy a családi életben okozhat konfliktusokat, de immunrendszerünket is legyengítheti, ezért nem érdemes beletörődni az állapotba. Az úgynevezett szezonális hangulatzavar, a SAD (seasonal affective disorder) - ismertebb nevén téli depresszió - enyhébb formája a hazai lakosság mintegy 67 százalékát érinti, közülük is leginkább a 20 és 35 év közötti nőket.
A téli hangulatzavar egyébként nem a "modern kor vívmánya". A XVIII. században például feljegyezte egy hajóorvos, hogy amikor hűvösebb vizek felé vették az irányt, a legénység - látszólag minden ok nélkül - lustává és rosszkedvűvé vált. A matrózok rejtélyes betegségének okát akkoriban senki nem ismerte. A szakemberek később egyfajta evolúciós maradványt sejtettek a jelenség hátterében, és négylábú elődeink téli álmával magyarázták az aluszékonyságot. A tudomány fejlődésével azonban kiderült, hogy lehangoltságunkért őseink helyett a napfény hiánya a felelős.
Nem véletlen, hogy a tünetek jelentkezése épp a téli hónapokra: decemberre és januárra tehető: télen kevesebb a napsütés, s az ébrenlétben eltöltött időnknek csupán elenyésző százalékát töltjük a szabadban. A kevesebb napfény hatására a szervezet több, elsősorban az alvásért felelős melatonin hormont, és kevesebb szerotonint, vagyis "boldogsághormont" termel, ami a kedély romlásához, fáradtsághoz, levertséghez vezet. A fényen kívül egyébként a cukor is fokozza a szerotonin termelést, ezzel indokolható, hogy bús hangulatban sokan édességgel, csokoládéval vigasztalják magukat. Miután a problémák egyértelműen a fényhiányból adódnak: kézenfekvőnek tűnik, hogy a tünetek megszüntetéséhez a napfényt kell pótolni.
A legjobb kúra ilyen esetben egyértelműen egy Hawai, vagy Karib-tengeri kiruccanás lenne, miután azonban e gyógymódot a TB sajnos a legcsekélyebb módon sem támogatja, a költséges "terápiát" kevesen engedhetik meg maguknak, a legtöbben kénytelenek beérni a fényterápiás kezeléssel. E manapság egyre elterjedtebbnek számító módszer lényege, hogy a páciensnek több napon keresztül, a napnak ugyanabban az időszakában egy speciálisan erre a célra készült fénydoboz előtt kell ülnie. Egy kezelés általában harminc percig tart. A terápiához speciális 2500 lux fényintenzitású lámpák szükségesek, melyek kiszűrik a hagyományos napbarnító gépekből is áramló káros sugarakat. A tünetek javulása már néhány kezelést követően megfigyelhető, de néhány súlyosabb esetben a kúrát a tél végéig kell folytatni.
Előfordul, hogy a fénykezelést más terápiás módszerekkel (pszicho-, és hangulatjavító terápiával, antidepresszáns gyógyszerekkel) együtt alkalmazzák az orvosok, akik a tévhitekkel szemben egyébként nem győzik hangsúlyozni, hogy a szoláriumozás nem jelent megoldást a problémára. A gyógynövények közül a Szent János fű segíthet a depresszió legyőzésében, mert érzékenyebbé, fogékonyabbá teszi a bőrt a fényre, de számos köznapi módszerrel is orvosolhatjuk időleges kedélyromlásunkat. A legfontosabb, hogy minél több időt töltsünk a szabadban - javasolják a szakemberek. Télen se mondjunk le a sétáról, szép időben tegyünk hosszabb-rövidebb a kirándulásokat. Jótékony hatása lehet a rendszeres testedzésnek is, főleg ha a mozgást a szabadban végezzük. Használjuk ki az évszak nyújtotta lehetőségeket: menjünk síelni, korcsolyázni, hógolyózni, szánkózni.
Kényeztessük emellett magunkat alkalmanként valami aprósággal, gondoljunk örömteli dolgokra, kerüljük a veszekedést, és keressük a pozitív beállítottságú emberek társaságát. Fedezzünk fel új programokat, járjunk társaságba, de egy új frizura, vagy smink, netán egy alapos testmasszázs is nagyszerűen elűzi a levertséget. Hasonló íratást érhetünk el különböző illóolajokkal is, például citromfűvel vagy a levendulával, ami nyári hangulatot lop a szürke téli napokba. Kényeztessük testünket regeneráló fürdőkkel, olajokkal és krémekkel, ha pedig ez sem elég, az is sokat javíthat a hangulatunkon, ha néha-néha megújítjuk ruhatárunk egy-egy darabját.
Ha a borongós kedélyállapot állandósul és a fenti módszerek egyikével sem sikerül kikeveredni a búskomorságból, akkor már "igazi" depresszióra gyanakodhatunk, amelynek gyógyításához már szakember segítségét kell kérni. A rossz kedvű napok és a depresszió közötti különbség nem a hangulat minőségében, hanem intenzitásában és időtartamában mutatkozik: főként a tünetek súlyossága és elhúzódása különbözteti meg a depressziót a normális szomorúságtól.
Nem kell tehát pszichiáterhez rohannunk, ha pár napig borongós kedvünk van vagy nincs kedvünk felkelni az ágyból, ha azonban a tüneteket két hétnél tovább tapasztalja magán valaki, szomorúsága, ingerlékenysége, fáradtsága és pesszimizmusa tartósan megmarad, mindenképp forduljon orvoshoz.
