Magja nagy mennyiségben tartalmaz finom étolajat, mi nem szárad meg és nehezen avasodik. A mogyorót az olajnyerés mellet pörkölt magként is szívesen fogyasztják. Nálunk csak a múlt század 30-as éveiben honosodott meg. Nagyobb mennyiségben az ország déli részén termesztik, mert ott jobb vízgazdálkodású talajokkal rendelkeznek. A sík- és hegyvidéki lomberdőkben gyakran előforduló. mogyoró 4-8 méter magasra megnövő bokor, mi bőségesen nevel tősarjakat. Kis mennyiségben egész évben fogyasztható. Fejlett gyökérzete az alsó részén erősen elágazó. Szárán szórt állásban helyezkednek el a kb. 5 cm nyéllel rendelkező párosan összetett levelei. Pillangós virágú, sárga színű, szélporozta egylaki. Hosszú tenyészidejű, rövidnappalos növény. Gyomirtószerekre érzékeny, ezért csak kézi kapálással tartható gyommentesen. Jelentős mértékben a drótférgek és a takácsatkák károsíthatják, így ezek ellen való védekezés szükséges. A földimogyoró fejlődése addig tart, míg a napi középhőmérséklet eléri a 12 ? C-ot, ezt követően rövid időn belül be kell takarítani. Éréskor a bokor kissé szétesik, a levelek gyengén sárgulnak és a szennyesfehér színű hüvelyek keményekké válnak. Általában szeptember végén, október elején érik. A talajból kiforgatott termés kézzel vagy géppel felszedhető. A termést szellős helyen utóérlelni, szárítani szükséges.