Ha már növényeink tökéletesre száradtak, s érintésükkor zörögnek és szétmorzsolódnak a kézben, következhet a tökéletes felhasználás érdekében történő porrá zúzás. Kis mennyiség esetében elegendő egy mozsár is, ha többet kívánunk feldolgozni, már jó szolgálatot tehet egy közönséges kávédaráló. (Használat előtt alaposan meg kell tisztítanunk a kávészemektől.) A tárolás során három dologra kell különösen ügyelnünk: minél kevesebb fény érje az elkészített porokat, oxigénnel a lehető legkevesebbet érintkezzenek, és tartsuk távol tőlük a nedvességet. Legjobb, ha gyógynövényeinket átlátszatlan üveg- vagy kerámiatégelyekben, esetleg régi, sötét, széles nyakú gyógyszertári üvegekben tároljuk. A kerámia- vagy bádogdobozok is nagyon praktikusak lehetnek. A szép külsejű üvegekben tárolt színes gyógynövényeket és porokat biztos nem száműzzük kamrák sötétjébe vagy szekrények mélyére, mert bármikor gyönyörködhetünk bennünk, s karnyújtásnyira maradnak. Gyűjteményünk pontos jeltáblázását legkésőbb most végezzük el, mert később már alig lehet megkülönböztetni őket egymástól. A használat során a fogyatkozó anyag fölé helyezzünk vattacsomót, így csökken az edényben lévő oxigén mennyisége. A rovarok és egyéb kártevők ellen mindig tartsuk szorosan zárva gyógyfüves edényeinket. Óvjuk gyógynövény-tároló szekrényt a molyoktól; rakjunk babérlevelet és levendulát a polcokra. Papírlapjaink információit pedig írjuk át az üvegek és dobozok címkéire, esetleg írjunk rövid utasítást a felhasználással kapcsolatban. Ezzel el is készült házi gyógyszertárunk!
Kép forrása: impulsermagazin.com
