Számunkra a gombák jelentős és értékes tápanyagot is biztosítanak. Vannak közöttük mérgező fajok is. Alapvető szabály, hogy ha táplálkozási célra gyűjtünk vadon termő gombát, azt mindig mutassuk meg gombaszakellenőrnek, illetve amíg legalább a gyilkos galócát nem ismerjük biztosan fel, ne gyűjtsünk étkezési célra gombát!
Mérgező gombák
Kezdjük is a gombák megismerését, a gyakran halálos kimenetelű mérgezést okozó gyilkos galócával. Alapvetően zöldes kalapszínű fajról van szó, lehet olív-, sárgás-, vagy barnászöldes, de esetenként fehéres árnyalatú. A kalapon csak ritkán találunk fehéres burokmaradványt. A gomba lemezei fehérek. A hengeres tönk fehéres, rajta kígyóbőrszerű zöldes mintázatott figyelhetünk meg. Nagyon fontos határozóbélyeg a tönkön található gallér, és a bő bocskor a tönk alapi részén. A bocskor gyakran a talajban ül, esetleg az avar miatt nem látszik. Nagyon fontos szabály, hogy gombagyűjtés során, vizsgáljuk meg a teljes termőtestet, ne kerüljék el figyelmünket az esetleg a talajban, vagy a levelek között megbúvó részletek sem! Akár most az őszi erdőben is találkozhatunk a fajjal, de legnagyobb tömegben, a nyári melegben fordul elő. Sokféle erdőtípusban megtalálhatjuk a gyilkos galócát, de a tölgyesekben a leggyakoribb.
Az őszi erdők másik gyakori mérgező gombája a légyölő galóca. Elsősorban a savanyú talajú erdőkben fordul elő. Kalapja élénkpiros, rajta fehér pettyek formájában burokmaradványt láthatunk. Esős időben, vagy idősebb példányok esetében a kalapszín kifakul, narancssárga lesz, és akár a pettyeket is lemoshatja az eső. A lemezek fehérek. A fehér tönkön gallér látható, de bocskora nincs, a tönk alapi része gumós, rajta övszerűen elhelyezkedő rücsköket találunk.
Ehető gombák
Közkedvelt étkezési gomba az erdőkben, réteken növő nagy őzlábgomba. A kezdetben félgömb alakú(dobverőszerű) kalap, kifejlődve esernyőszerűen kiterül és akár 30 centiméter átmérőjű is lehet. A kalap fehéres, barnás színezetű, rajta barna nagy pikkelyeket találunk. A lemezek fehéresek, szélesek. A fehéres tönk, kígyóbőrszerű mintázattal díszített, rajta mozgatható, kettős gyűrűszerű gallért találunk. Fogyasztásra a kalap javasolt, rántva kiváló.
Talán az étkezési célra gyűjtött gombák közül a legkedveltebb faj az ízletes vargánya. Elsősorban savanyú talajú, lomb-, és fenyőerdőkben egyaránt előforduló faj. Már a nyár derekán megjelenik, de az igazi előfordulási ideje az ősz. A kalapja barnás, világos vagy sötétbarna, néha esetleg egészen fehéres. A kezdetben domború kalap, később kiterül és akár 25 centiméteres is lehet. A csöves termőréteg a fiatal példányoknál fehéres, idősebb korban zöldessé válik. A tönk sok esetben már a fiatal egyedeknél is hasas, fehéres, világosbarnás színezetű, felületén hálózatos erezet látható. Vastag húsa fehéres színű, színe nem változik. Frissen felhasználva, vagy szárítmányként hasznosítva egyaránt kitűnő.
E néhány faj a hazai gombavilágnak porszemnyi részét képezi. Azonban e pár faj ismeretével, már készíthetünk finom gombás ételeket, illetve a legveszélyesebb mérgező gombánkat is elkerülhetjük.
Marsi Zoltán írása
