Páncélosok ebédre
2003/07/30 08:00
1627 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A tengeri teknősök evolúciós szempontból igen sikeres élőlényeknek tekinthetők, hiszen túlélték a dinoszauruszokat. Az emberi mohósággal azonban úgy tűnik, nem tudnak megbirkózni, a ma élő hét faj mindegyike veszélyeztetett, vagy a kihalás szélén áll. Legtöbbjük még tojás formájában kerül az asztalokra, ám szép számmal fogyasztják a kifejlett példányok húsát is.

Nagy veszélyben vannak a tengeri teknősök, a legnagyobb veszedelem természetesen az ember részéről fenyegeti őket. Tojásaik finom csemegének számítanak a világ sok helyén, sőt, Ázsia néhány részén szerelmi ajzószerként is tekintenek a teknőstojásokra. További veszélyeztető tényezőnek számít a tengerparti területek beépítése, a halászhálókban is sok pusztul el közülük és a környezetszennyezés szintén tizedeli soraikat.

A tengeri teknősök több mint 100 millió éve ugyanolyanok, egykor rengeteg alfajuk volt megtalálható a tengerekben és óceánokban. Napjainkra hét faja ismert, mind a hét veszélyeztetettnek számít, ha nem éppen a kihalás szélén áll. Pontos számukat nehéz megállapítani, minthogy rengeteget vándorolnak, és csak nagyon ritkán figyelhetők meg a víz felszínén. A nőstények csak kétévente vonulnak a partra, hogy lerakják tojásaikat. Ha elkerülik a tojásgyűjtőket, a kikelő kicsik több mint 40 százaléka elpusztul élete első órájában. Nagy lakomának számít a ragadozó madaraknak, amikor az ifjú hüllők kiássák magukat a homokból. A tudósok szerint ezer egyedből csak egyetlen egy éri meg a teknősök felnőttkorát, az 50 évet.

A tengerekben élő páncélos hüllők mind nagyon hasonlítanak egymásra. Törzsük általában laposan ívelt, és csepp alakú páncélba van bújtatva, amelyből elöl a rövid nyakon ülő nagy fej és az evező szerű mellső végtagok kinyúlnak. A rövid, szélesen gömbölyödő hátsó lábak ferdén állnak ki a páncélból, közöttük a nőstényeknél rövid, a hímeknél hosszabb farok található. A tengeri fajok nem tudják fejüket teljesen behúzni páncélzatukba.

A legveszélyeztetebb fajnak az óriás kérges teknős számít, becslések szerint 1950 óta csaknem 99 százalékkal csökkent állományuk nagysága. Akkoriban Malajziában 2000 egyedet számoltak össze, amint a partra másztak tojást rakni. Kicsivel több mint 50 évvel később mindössze 10 példány jelent meg ugyanazon a helyen. Elképesztő mértékű a csökkenés. Szakértők szerint ma már kevesebb mint 1500 kérges teknős fészkel a Csendes-óceáni partoknál. Legtöbbjük a mélytengeri halászat áldozatává válik. A tengeri halaknak szánt eresztőhálókba gabalyodva fulladnak meg, vagy medúzahalászok csapdáiban végzik be földi pályafutásukat. Költőhelyeik sorra tűnnek el a tengerparti beruházásokban és tojásuk is kedvelt eleségnek számít. Mivel túlélték a dinoszauruszokat, evolúciójuk ebben a tekintetben sikertörténetnek számít, most mégis a kipusztulás szélére kerültek.

Legnépszerűbb képviselőjük a neve által magáról mindent eláruló levesteknős. Régen a nagyon hosszú tengeri felfedező utakon élő konzervként tárolták őket a hajófenékben, hátukra fordítva. Ez a legismertebb faj, napjainkban már csak elvétve találni belőlük 200 kilogrammos példányokat, pedig pár száz évvel ezelőtt akár 400-500 kilósra is kifejlődtek.

A Perzsa- és az Ománi-öböl térségében élő öt faj szintén veszélyeztetve van. Ezen fajok általában az olajszennyezésnek esnek áldozatul, de az sem ritka, hogy megeszik őket. A térségben folyó háborúk miatt szintén sok teknős pusztult el.

Jellemző annak a zöld teknősnek az esete, amelyet tudósok jeladóval szereltek fel, hogy nyomon követhessék vándorlását. Az igen drága készüléket 2000 decemberében erősítették fel az állatra, ám az még egy fél évet sem szolgálhatta a tudomány ügyét, egyszer csak megszűnt sugározni. Először azt hitték, hogy az adó mondta fel a szolgálatot, de hamarosan kiderült, hogy a teknős egy mexikói kerti mulatság egyik fő fogása lett.

turtles.org