Párlófű (Agrimonia eupatoria)
2003/01/23 08:00
1501 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A rózsafélék családjába tartozó évelő növényt apróbojtorján, tüdőnek való fű, ragadós dudó néven is ismerik, de leggyakoribb megnevezése az orvosi párlófű, hiszen sokféle hasznosságát az orvosok kiválóan ismerik.

parlofu2 Leggyakrabban bokros, füves helyeken, tisztásokon, réteken, mezsgyéken, cserjéseken, bozótosokban, romlerakodó helyeken és száraz erdőkben találkozhatunk vele, de termeszteni is jól lehet. A gyűjtők a virágzó szárára hegyezik ki figyelmüket, miket júniustól augusztusig gyűjtenek be. A növény pelyhes-molyhos törzse általában rövid vagy kissé kúszó, mi 40-100 cm magasra képes megnőni. Levelei szárnyasan összetettek, hosszuk elérheti a 10-20 cm-t is. Színük a felszínen sötétzöld, fonákoldalon sárgászöld, molyhosszőrös. Virágzata 0,8-1,5 cm átmérőjű, ötszirmú és élénksárga színű, júniustól augusztusig virágzó, mely a szár felső részén 20-40 cm hosszú, tömött füzérbe rendeződik el. Termése horgas szőrökkel borított aszmag.

A párlófű a leguniverzálisabb drogok egyike, mert intenzívebbé teszi az epe működését, segíti a máj méregtelenítő tevékenységének növelését, javítja az emésztést, s használata szinte minden területen jó eredményt hoz.

Felhasznált részei

Alkalmazzák virágos hajtását, leveleit, friss és forrázott szárát, külsőleg és belsőleg egyaránt, önmagában és más növények keverékével is.

Hatásai

A párlófű jól tompítja a gyulladásos folyamatokat - főként az emésztőszervek nyálkahártyáiban -, enyhíti a különféle alapú hasmenéseket. Bőrbetegségek esetén is szokták alkalmazni, belsőleges és külsőleges kezelésben, külsőleg borogatások, fürdők vagy kenőcsök formájában. Jó összehúzó, antibiotikus és gyulladáscsökkentő hatású.

Alkalmazásai

A párlófűből készített gyógyteával légúti betegségeket (tüdőgyulladás, tuberkulózis, asztma, szamárköhögés, köhögés), emésztőszervi panaszokat (gyomorfájás, gyomorfekély, máj- és epepanaszok) és különböző (gyulladt-, gennyes-, nyílt- és vérző-) lehet kezelni.

A fitoterápiában az epehólyag- és az epeutak gyulladásainak mérséklésére, vastagbélgyulladás kezelésére, bakteriális fertőzések okozta hasmenések megszüntetésére, valamint szájnyálkahártya-gyulladás kezelésére alkalmazzák.

Kombinálva fecskefűvel, füstikével, gyermekláncfűvel, katángkóróval, rózsa virágával, máriatövis magjával, fehérüröm vagy feketeüröm szárával és körömvirág virágával érhető el kedvező hatás. Külsőleg alkalmazva nadálytő gyökerével vagy pásztortáska szárával érdemes keverni. Torokfájás esetére kiváló gargalizáló keveréket alkot, ha körömvirág virágjával, kakukkfű szárával és zsályával dolgozzuk össze. A leforrázott szárából nyert víz pedig a lábfürdő vizéhez adva, használ a fáradtság ellen.

A mágiában védelemként használták fel a negatív energiák eltérítésére és a rossz szellemek elüldözésére.

Figyelmeztetés

A párlófű káros mellékhatásai nem ismeretesek.

Vissza