Kamerun, Afrikában található, Nigéria és Gabon között fekvő ország. Afrika nyugati részén az Egyenlítőtől egy picit északra helyezkedik el. Tengerpartja a Guineai-öbölre néz, felszínét hegyvonulatok, vulkánok és kanyargó folyók tarkítják. A Dja nevű folyó az ország déli részében ered, ahol rögtön az Atlanti-óceán felé veszi útját, de előtte a bő vizű Zaire folyóba ömlik. A Dja kígyózó útvonala által behatárolt hurokban terül el a Dja Vadvédelmi Terület.
Ez a hely 1950 óta természetvédelmi terület, 1980 óta bioszféra-rezervátum. Teljes területe 5260 négyzetkilométer, az éves átlagos csapadékmennyiség 1570 mm, tehát több mint másfél méter esőről van szó. Az itt található rendkívüli, Nyugat-Afrikára jellemző biodiverzitás és a nagy számban előforduló különféle fajú főemlősök védelme miatt 1987-ben a Világörökség részévé nyilvánították.
A Dja Vadvédelmi Terület növénytakaróját örökzöld trópusi erdők alkotják. Az átlagban 30-40 méter magas lombkorona fölé néhány helyen 60 méter magas faóriások emelkednek. A folyó természetes határként őrzi az emberek elől eredeti állapotában az erdőséget. Kamerun erdeinek nagy része sajnos már vagy eltűnt, vagy egészen megritkult, a Dja ezzel szemben szerencsésnek mondható, minthogy területének 90 százalékán elsődleges erdők találhatók, amelyet a területen élő őslakos gyér számú pigmeusok sem fenyegetnek. A hagyományos vadászó-gyűjtögető életmódot folytató pigmeusok nemhogy kárt okoznának, ezzel szemben inkább elősegítik az állatállomány egyensúlyának fenntartását.
A pigmeusok már ősidőktől kezdve lakják a területet. Termetük köztudottan alacsony, szinte senki nem nő közülük 1,5 méternél magasabbra, végtagjaik rövidek és vékonyak. Napjainkra csak három egymástól egészen elkülönülő csoportjuk maradt fenn, tökéletesen alkalmazkodva az őserdei viszonyokhoz. Eredetük ismeretlen, leginkább a Kalahári-sivatagban lakó busmanokkal mutatnak rokonságot, minden bizonnyal közös törzsből származnak. A legszerencsésebbnek éppen a vadvédelmi területen élő babingák mondhatják magukat, mert amíg a zairei rokonaikat a szomszédos törzsek szinte rabszolgasorba taszították, nekik sikerült megőrizniük függetlenségüket és ősi szokásaikat.
Az alacsony termetű embertársaink mellet az itt élő állatok is szerencsésnek érezhetnék magukat, ha képesek lennének ilyesmire. A viszonylag kevés növényfaj mellett - mindössze 42 fafajta található meg errefelé - a nagy kiterjedésű erdőségek, a bővizű folyóknak és patakoknak köszönhetően gazdag állatvilág alakult ki. Az emlősöket vízilovak, elefántok, a hüllőket krokodilok, kígyók teknősök képviselik és természetesen rengeteg rovar, békák és színes madarak élnek itt teljes nyugalomban.
A rezervátum természetvédelmi szempontból legjelentősebb csoportját azonban a főemlősök alkotják. Az emberszabású majmokat természetesen itt is a most az ebola miatt nagy veszélybe került gorillák és csimpánzok képviselik. A Dja-ban sokkal nehezebb megközelíteni egy-egy gorillacsaládot, mint Afrika más vidékein. Itt valamiért harciasabban döngetik a mellüket a domináns hímek. A csimpánzok itt élő alfajának pedig az a különlegessége, hogy akárcsak az embereknél, néhányan a hímek közül öregkorukra megkopaszodnak, ám ekkor mintegy kárpótlásként kis szakálluk nő. Rajtuk kívül még cerkófmajmok és a páviánokhoz tartozó drillek képviselik errefelé az emberszabásúakat.
