Rozmaring (Rosmarinus Officinalis)
2003/01/23 08:00
1914 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az ajakosok családjába tartozó mutatós, illatos cserje - mi akár 2 m magasra is képes megnőni - elődeink kultusznövényeinek egyike volt, s igen meghatározó szerepet töltött be az életükben.

rozmaring A legenda szerint bencés szerzetesek hozták a meleg földközi-tengeri országokból, a száraz hegyoldalak lejtőiről Európa hidegebb tájaira a Krisztus utáni első évszázadban. Kezdetben a szakácsok és az orvosok használták, majd népszerű lett a papok és a népi ünnepek szertartásmesterei között is. Szinte minden vallási ünnepen előfordult, mert az élet-halál körforgása jelképének tartották. Latin meghatározása két szó összevonásából származik: a marinus=tengeri, és a ros=harmat szavakból.

Egy másik magyarázat szerint a növény neve a remembrance, vagyis az emlékezés szóból ered, mert a rozmaring javítja az emlékezetet. Talán éppen ezért hordtak az ókori görög diákok is fejükön rozmaringkoszorút az óráikon. De nem csak diákok fején fordult elő, ugyanis legalább egy szál rozmaring minden valamire való menyasszonyi csokrokban is helyet kapott. De éppúgy ültették sírokra is, mert ezzel jelképezték, hogy megőrzik emlékezetükben az elhunytakat. A középkorban a rozmaringos füstölő a jómód jele volt, mivel nem tartozott az olcsó áruk közé. A kórházakban légfertőtlenítésre használták, de egyesek párnájuk alá dugták, hogy elűzzék vele a gonosz szellemeket. Ezért volt jóslások nélkülözhetetlen kelléke, mert jó célt szolgált az ördögűzések során is. Úgy tartották, hogy segítségével kiűzhetik a megszálló lelket a "betegből". A rozmaring Erzsébet királyné kedvelt italának - a magyar víznek - is fontos összetevője volt, hiszen igen jó hatással volt a mozgásszervekre.

Nálunk dísz- és gyógynövényként egyaránt szívesen termesztik, az országon belül enyhébb telű, déli részeken, védett helyeken, takarással károsodás nélkül átteleltethető.
Ez az 50-150 cm magasra növő örökzöld félcserje dúsan elágazó ágakkal rendelkezik. Levelei tűszerűek, 2-4 cm hosszúak, 2-3 mm szélesek, átellenesen helyezkednek el. A levelek felül kopaszok, fonákjuk fehéres-molyhos, szélük kissé hátragöngyölt. Virágai aprók, halványkék vagy lilás színűek. Virágzási idejében - mi 1-2 hónapig is elhúzódik - márciustól májusig kékesfehér, aránylag kis virágot hoz, ami az ágak felső részén álfüzérbe rendezve áll össze. A növény gazdag nektártartalma miatt a méhek is gyakran látogatják.

Felhasznált részei

Leginkább a növény levélzete és az abból készített illóolaj.

Hatásai

Manapság sok orvos használja a belőle készült olajat ízületi gyulladások, meghűlések, influenza, emlékezetzavarok, migrén kezelésére. Angliában a vérkoleszterin csökkentésére, a koszorúér erősítésére használják, de gyógyítanak vele hasmenést, különböző májgyulladásokat, asztmát és melléküregi gyulladásokat is, de jól veszi fel a harcot a fertőzésekkel is. Élénkíti a vérkeringést, emeli a vérnyomást, szélhajtó, emésztésjavító, epehajtó, keringésfokozó és tonizáló hatású. Enyhíti a pikkelysömör és az ekcéma viszketését is, javítja a petyhüdt, öregedő bőr állagát, enyhít a ráncosodáson, de kezelhető vele pattanásos, foltos bőr is.

Táplálja fejbőrt és a hajat. Hatással van a központi idegrendszerre, így segít túljutni a szellemi kimerültségen, tompaságon, elősegíti a szellemi tisztánlátást. Segítségével könnyebben túljutunk a nyomasztó hangulatokon, búskomorságon, hosszabb idegőrlő időszakon. Föltárja a szívet, bölcsességet hoz, ösztönöz a célok megvalósítására, növeli az akaraterőt.

Alkalmazásai

Évszázadokon keresztül használták tea, bor, fürdő és alkoholos kivonat formájában, puffadásnál, gyomor- és bélpanaszoknál, étvágytalanság, nőgyógyászati problémák esetén, vese-, epe- és májpanaszoknál, vizesedésnél, szív- és keringési panaszoknál, reumában, köszvényben, görcsökben, bénulásokban, de főként nagyfokú idegkimerülésnél, és súlyos betegségekből való felgyógyulásnál.

Gyógyászati célra a levelét használják, amely illóolajokat, kevés szaponint, és szerves savakat tartalmaz. A rozmaringkámfor a keringésre hat, az idegrendszert pedig megnyugtatja. Valamennyi krónikus gyengeséggel járó állapotban, de elsősorban alacsony vérnyomásnál jó hatású. Gyógyítottak vele fejfájást, agybetegséget, fogfájást, élénkítették a vérnyomást, serkentették az epetermelést és májműködést. Paracelsus saját gyógyító tevékenységének alapjául tekintette, Ő és kollégái igen nagyra becsülték az agyra kifejtett kedvező hatásait, de használták szem-, szív- és májbetegségeknél is. Az arab gyógyítók emlékezet, beszédkészség javítására használták, önmagunk tökéletesebb kifejezésére ajánlották.

A magyarok a rozmaring leveles ágaiból készült boros vagy pálinkás kivonatot szívszúrás, ,,szívmegnagyobbodás" esetén alkalmazták, de jó volt a menstruáció elősegítésére és a fejfájás csökkentésére is. A virágos, leveles ágakból készült főzetet vízhajtó, vizeletfertőtlenítő és hurutoldó szerként ajánlották. Ma a növény leveleiből készült gyógyteák fogyasztását időskori szívpanaszok, a levelekből készült gyógyfürdők alkalmazását pedig az alsó végtagok keringési elégtelenségében, valamint alacsony vérnyomás esetén javasolják. A rozmaring illóolaját tartalmazó készítményeket külsőleg reumás eredetű fájdalmak, idegzsába és isiász kiegészítő kezelésére használják. De a rozmaring nemcsak gyógynövényként értékes, mivel levelei fontos alkotórészei a különböző fűszerkeverékeknek, az illóolajat pedig a kozmetikai iparban szappanok, krémek, parfümök előállítására is használják. A rozmaring - íze miatt - fűszerként is használható, kis adagban valamennyi főzelékhez, főtt halakhoz, sültekhez, szárnyas és gombás ételekhez jól illik. Sajthoz is finom. A tudományos álláspont rozmaringteát telítettségérzésnél, puffadásnál és görcsökkel járó gyomor- és bélpanaszoknál javasolja. Külsőleg használva izom- és ízületi fájdalmak kiegészítő kezelésére javasolt.

Figyelmeztetés

Használata nem javasolt áldott állapotban lévő nőknél, mivel alhasi vérbőséget okozva vetélés következhet be. Belsőleg túladagolás esetén vesekárosodást eredményezhet. Az érzékeny bőrt zavarhatja, epilepsziánál rohamot válthat ki. Külsőleg jó hatással van az izületi gyulladásokra, ficamokra, duzzanatokra, rándulásokra, segíti a sejtek anyagcseréjét.

Vissza