Három hónapja jártam aerobicra, amikor a fitness edzőm megkérdezte, nem lenne-e kedvem kitanulni a szakmáját. Szeretem a zenét, szeretek mozogni, úgyhogy úgy gondoltam, miért is ne, jó ötlet. A tanfolyam féléves volt, vizsgákkal zárult. Megkaptam a fitness edzői képesítést, de ez persze nem jelentette azt, hogy ezzel a képzés befejeződött volna: ez a szakma olyan, hogy mindig tovább kell képezned magad, mindig jönnek új technikák, új eszközök, amelyeket el kell sajátítani. Másrészről pedig fontos a kreativitás, mert a tanfolyam csak a gyakorlatokat tanultuk meg, az összeállítást ki-ki maga végzi. Tanultuk anatómiát, fiziológiát. Megtanultuk a test egyes részeit, azt, hogy egyes gyakorlatoknál mikor melyik izom dolgozik.

Az edzés mindig alapgyakorlatokkal kezdődik, hiszen a bemelegítés nagyon fontos. Tanultunk még masszázst és ritmikus tornát is. Nagyon sokat kellett gyakorolni, őszintén szólva, sokszor elég fárasztó volt, hétvégente jártunk, péntek-szombat. Eleinte nem volt saját csoportom, néha ugrottam csak be egy-egy edzőt helyettesíteni Viszont kétszer egy héten szerveztem egy külön csoportot, a koleszban, ahol akkoriban laktam. Ez azért volt jó, mert amellett, hogy gyakorolhattam, a többiek a kolesz lakbérét is összedobták. Később középkorú hölgyeknek és professzionális kerékpárosoknak is tartottam órákat. Ez utóbbiaknak elsősorban lazító órákat kellett tartani, a lazító gyakorlatok többségét magamtól találtam ki, de a fitness edzőm is mindig segített, ha valamit kérdeztem. Úgy látom, hogy ez a munka teljes embert, egész életet kíván.

Aki komolyan veszi a szakmáját Franciaországba, Németországba jár fitness kiállításokra, hogy megismerje az új trendeket. Én végülis azért hagytam abba, mert sok minden iránt érdeklődöm, most biológiát tanulok, és úgy éreztem, nem akarom, illetve nem tudom csak ezt csinálni. A kép csupán illusztráció Ami szerintem szép az aerobicban, hogy tánc és torna egyben. Akik eljárnak valahova edzeni, inkább csak szeretnének valamit mozogni, jó alakot akarnak, illetve szeretnek zenére tornázni. Tulajdonképpen ez egy bevezető sport: aki el kezd lejárni egy fitness stúdióba, azon kapja magát, hogy a testével is foglalkozik: mennyit eszem, eleget alszom-e, és hogy nem kéne talán dohányozni... Sok olyan fitness edzővel találkoztam, akik nagyon jó órákat tartanak, de emellett más szakmájuk is van, mert nem fizetik meg eléggé őket. Az pedig nagyon nehéz, hogy mondjuk egy hat-nyolc órás irodai munka után az ember felpattanjon, és tartson két-három aerobic órát.

Ami ehhez a szakmához kell szerintem, az a ritmusérzék és a szorgalom. Kell némi szisztematikusság is, mert tudnod kell, mit fogsz csinálni az órán, hiszen ott mindenki téged néz. Felkészültnek kell lenni, kész programmal kell odamenni. Fel kell mérni, mennyi időre van szükség az egyes gyakorlatokhoz, ezért a legjobb, ha az ember egyedül levezeti magának az órát. Mivel a csoport erősségét is fel kell térképezni, mindig jó, ha van a repertoárban nehezebb, illetve könnyebb gyakorlat. Persze nem vagyunk egyformák: van, akinek több időre van szüksége, mert azt sem tudja, hol a keze-lába egy-egy gyakorlatnál. De szeretik csinálni, és ez a legfontosabb.