Környezetvédelmi világnap
A környezetvédelmi világnap azért született, hogy tudatosítsák a környezetvédelem fontosságát az emberekben szerte a világon. Míg korábban sokkal inkább a téma iránti fogékonyság elterjesztése volt a cél, addig ma már a pozitív akciókon, cselekedeteken van a hangsúly.
1972-ben, amikor az ENSZ június 5-én világkonferenciát tartott Stockholmban, ezt a napot tették meg környezetvédelmi világnapnak. Azóta - minden évben más-más országban - megrendeznek egy konferenciát is, de szerte a világon kisebb és nagyobb közösségek próbálnak akciókat szervezni e jeles nap alkalmából. Idén (2013) Mongólia rendezte a világkonferenciát.
A világnap témái
Több izgalmas témája volt már a környezetvédelmi világnapoknak (elsivatagosodás, erdőirtás, biodiverzitás, stb.), idén a táplálkozással kapcsolatos környezeti problémák és megoldási lehetőségek kerültek a középpontba. Az alapprobléma ismert, de azért a számok továbbra is megdöbbentőek. A ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az emberiség által megtermelt élelmiszer harmada veszendőbe megy. Ezt az ép ésszel felfoghatatlan mennyiségű élelmiszert az emberiség elpazarolja.
Az adatok szerint az élelmiszertermelés alá vont területek foglalják el a Föld emberek által lakható részének 25%-át. De a vízfelhasználás 70%-át is az élelmiszerekkel kapcsolatos mezőgazdasági és ipari tevékenység jelenti, továbbá az erdőirtások 80%-a és az üvegházhatású gázok kibocsátásának 30%-a is az élelmiszerek megtermelésével hozható kapcsolatba. E számok tükrében még meghökkentőbb az a pazarlás, ami a táplálkozással kapcsolatos.
Elég logikusan következik mindebből, ha csökkentjük a pazarlást, kevesebb üvegházgáz kerül a légkörbe, kevesebb erdőt irtanak ki és vízfelhasználás is csökken, azaz több marad az emberek számára.
Élelmiszerkilométerek
Az asztalra került ételek közül sokszor azt sem tudjuk honnan, a világ mely szegletéből, kerültek oda! Ha egy kicsit komolyabban vizsgálódunk, kiderül, hogy egy-egy vacsora, akár több ezer km-be „került” a környezet számára. Mivel a szállítás ma már elengedhetetlen, ezért nem mindegy, hogy a szomszéd faluból, a szomszéd országból, vagy a szomszéd kontinensről, esetleg a világ másik feléről került asztalunkra a táplálék. Természetesen minél távolabbról hozzák, annál többet kell szállítani, és az utaztatás révén üvegházhatású gázok kerülnek a Föld légkörébe.
A probléma jellemzésére hozták létre a „food miles”, azaz „élelmiszermérföldek” fogalmat, amit magyarul élelmiszerkilométereknek fordítunk, lévén a világnak ezen a felén a kilométer az elterjedt a mérfölddel szemben. Az élelmiszerkilométerek tehát azt mutatják meg, hogy egy-egy termék milyen sokat utazott egészen attól, amíg leszedték a termőhelyen egészen addig, amíg rákerült az asztalunkra.
A fogalom segít abban, hogy az emberek elgondolkozzanak, illetve rájöjjenek arra, hogy egy csomó esetben teljesen értelmetlenül utaznak az ételek több ezer km-t, hiszen nagyon sok megtermelhető az adott hely közelében is. A környezettudatos vásárlók többek között ezért is vesznek helyi termékeket és ezért vásárolnak olyan piacokon vagy boltokban, ahol a lokális termékeket részesítik előnyben. Természetesen mindez nem vonatkozik az olyan egzotikus termékekre, mint a keleti fűszerek, vagy akár a banán. Azokban az esetekben azonban a méltányos kereskedelmi (Fair Trade) forgalomba került árukat propagálják.
További érdekes oldalak
Barta Géza cikke
