Tudtad-e? #5 A pud(d)ing
2014/11/06 14:26
1530 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Ha kimondjuk a puding szót, azonnal egy pasztellszínben játszó, enyhe illatú (vagy teljesen illatmentes), kellemesen édes étel képe jelenik meg előttünk. Tudjuk, hogy porból készül, akár főzéssel, akár hidegen, a hozzávalók összekeverésével. De akkor mi ez a flancolás, a pudding írásmód? Gépelési hiba volna?

Semmi szín alatt!

puding

Húsos falat

A pudding a latin „botellus” szó francia alakjából (boudin) került az angol nyelvbe. Az eredeti jelentése: „kolbászka”, ami bizony a középkorban elterjedt húsos töltelékre utal. (A hagyomány szerint a ma általunk ismert, édes verzió egy germán eredetű újragondolás.) Ennek abszolút praktikus oka volt: a korabeli tartósítási módok nem voltak igazán fejlettek, így a kemény teleket a tésztába sütött, szárított gyümölcsökkel tartósított hússal vészelték át.

Legfőbb ismérve: szilárd (kenyér, hús, liszt, zabpehely, cukor) és folyékony (tojás, tejszín, szirup, vár) halmazállapotú alapanyagok keverékéből áll.

Elsőre valószínűleg a vér a legrémisztőbb.
Ezt a mi véres hurkánkra emlékeztető black pudding (csobormentás—zablisztes sertéshús), avagy a skót nemzeti étek (VIII. Henrik kedvence is volt!) haggis (báránybelsőségek: szív, máj, tüdő) formájában kell elképzelni. Ez utóbbit Skócia büszkesége, Robert Burns is megénekelte 1787-ben (Address to a Haggis). Később ez a költői elköteleződés vezetett a ma már hagyományosan január 25-én megrendezett „Burns vacsora” (Burns supper) ötletéhez is, amely egyben a poéta születésnapja is.

Létezik még white és red pudding is: ezekben nincs vér, és javarészt a tradicionális brit fish and chips alternatíváiként tartják számon.

Ínyencfalatnak számít még a Yorkshire -, a marhafaggyú-, és a steak—vesés verzió is.

Kiskarácsony, nagykarácsony

A karácsonyi előkészületek részeként biztosan találkoztál már a karácsonyi pudinggal (Christmas pudding), vagy más néven szilvapudinggal. Ezt mindig december 25-én (Christmas Day) fogyasztják, minden angolszász ünnepi asztalon ott a helye.

Barnacukrot és melaszt biztosan tartalmaz, illetve alkoholt is (brandy vagy ale). Tálalás előtt újramelegítik, majd nyakon öntik még egy kis szesszel, így lesz különösen látványos az akció: meggyújtják! J Ez a jelenet Dickens Karácsonyi énekében is visszaköszön:

Cratchitné egyedül távozott a szobából – sokkal idegesebb volt, semhogy tanúk jelenlétét is el tudta volna viselni –, hogy kiborítsa és behozza a pudingot. (…) Hahó! Hatalmas gőzfelhő. A puding ki van borítva a rézüstből. Olyan szag érzik, mint nagymosáskor. Ezt a kendő okozza. Aztán olyan szag, mintha vendéglő meg cukrászda volna egymás mellett, és egy mosóintézet a közelükben! Ez már maga a puding. Fél perc múlva belépett Cratchitné – kipirulva, de büszke mosolygással –, és hozta a pudingot, amely olyan volt, mint egy pettyes ágyúgolyó, éppen olyan kemény és szilárd, egy nyolcad icce égő pálinkában lobogva, és tetejébe szúrt karácsonyi magyalfa-ággal fölékesítve.

A középkori Anglia katolikus egyháza egyértelműen rendelkezett: egy 13 összetevőből álló pudingot kellett készíteni, ami Jézust és tizenkét tanítványát jelképezi. A készítők néha olyan elemeket is használtak, amelyek abban az időben luxuscikknek számítottak (pl. fahéj, szegfűszeg) – biztosítva, hogy az ünnep még egyedibb és fényesebb legyen. A tetejére alkalmasint mind a mai napig magyalágat tesznek.

Édes élet

A brit Nemzetközösségen belül egy másfajta fölosztás is létezik eme könnyű étekhez: custard/röviden: cust, ha tojásalapú, blancmange, ha keményítőt tartalmaz, és jelly, ha zselatinnal készül.

Sülve—főve

Elkészítési módját tekintve, az eredeti alapanyagokat fölhasználva, lehet sült, gőzölt és főzött.  Így főfogásként vagy desszertként egyaránt fogyasztották.

Manapság már jóval egyszerűbb a dolgunk: ha a kissé időigényesebb főzést ki akarjuk hagyni, akár mikróban is összeüthetjük ezt a finomságot (ekkor még kavargatnunk sem kell, és biztosan nem fog odaégni).

Az angolszász „kavarásvasárnap” (Stir Up Sunday) egyébiránt a karácsonyi pudinghoz kapcsolódik: az advent előtti utolsó vasárnapon elsősorban a gyerekek ragadtak fakanalat, hogy az édességet mixelve kívánhassanak.

És a próba?

Cervantes „Don Quijote” című regényéhez kapcsolják a híres mondást: „A pud(d)ing próbája az evés!”

Mark Twain „Puddingfejű Wilson”-ja óta azt is tudjuk, hogy aki „pudingfejű”, az őrült. Ám pontosan ezt a gondolatmenetet kiaknázva derül ki, hogy Wilson a legkevésbé sem az, sőt!

Nálad mi volt a legutóbbi „puding próbája”? Oszd meg velünk kommentben!

Zwickl Éva cikke