Városok között
2003/10/02 00:00
1189 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Nem is gondolná az ember, hogy a városokban mennyi állat- és növényfaj képes magának megfelelő életkörülményeket kialakítani, vagy az adottakhoz alkalmazkodni. Az élővilágnak nincs is nagyon más választása, Közép-Európának több mint a 10 százalékát emberi települések foglalják el, a sűrűn lakott vidékeken ez az arány 30 százalék fölé is emelkedhet.

Az, amit manapság az emberiség természetnek nevez, annak már nem sok köze van az eredeti állapotában lévő élővilághoz. Földünk napjainkra szinte termelő egységekké és lakóhelyül szolgáló településekké alakult át. A kérdés a következő: lehet-e ezeket a településeket - az emberi tényezőt leszámítva - élőhelyeknek nevezni? Azt kell mondanunk, hogy a vadon élő növények és állatok számára semmiképpen sem az.

Ám, amint tapasztaljuk is mindennap, a városokban és falvakban lépten-nyomon találkozhatunk állatokkal, és ahogy haladunk kifelé egy településről, egyre inkább foglalja vissza a természet az őt megillető helyet. A városszéli parkok fokozatosan olvadnak bele a környező tájba. Eszerint megállapítható, hogy a települések összekapcsolódnak környezetükkel, nem lehet őket egyszerűen csak városnak és természetnek vagy ipartelepeknek tekinteni.

Tágabb pátriánk, Közép-Európa valamivel több mint 10 százalékát foglalják el a települések. Ez természetesen nem egyenletesen oszlik el, egyes vidékeken ez az arány akár 30 százalék feletti is lehet - ezeket nevezik túlnépesedett területeknek és itt él a népesség túlnyomó része. A legsűrűbben lakott részeken egyetlen négyzetkilométerre 4000 lakos jut.

A településeken az emberek rengeteg féle állatot tartanak: papagájt, hörcsögöt, kutyát, macskát, halak sokféle faját, hüllőket, kígyókat, stb. Ilyen szempontból, főleg ha figyelembe vesszük a lakásokban tartott növényeket, valamint az állat- és növénykerteket is, a városok elképesztően nagy fajgazdagságot mutatnak. De nem lenne sok értelme ezeket az élőlényeket a városokra jellemző fajokként számon tartani. Ennek ellenére a településekről lehet úgy beszélni, mint biotópokról. A biotóp az állatok és növények egy természetes csoportjának vagy közösségének élőhelye, ahol a szóban forgó fajok megtalálják létfeltételeiket és benépesítik a rendelkezésükre álló teret.

Vannak úgynevezett kultúrakövető fajok, melyek nagyon jól alkalmazkodtak az ember által kialakított környezethez. Ilyenek például a verebek, a városok galambjai, a tőkés récék, a fekete rigók, a fecskék, a rókák, az egerek és a patkányok, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Igazából azt nehéz eldönteni, hogy mi tekinthető élőhelynek. A parkban lévő tavacskára mondhatjuk-e azt, hogy vizes élőhely, vagy a parkot nevezhetjük-e erdőnek, illetve hogyan tekintsünk a házakra, melyeken például sok madár fészkel? Nehéz ezt megválaszolni és nem is mi fogjuk ezt eldönteni, hanem a természet. A lényeg az, hogy az állatok és növények hogyan alkalmazkodnak az általunk kialakított környezethez, illetve hogyan boldogulnak ott.

Ha az előbbi felvetés alapján megvizsgáljuk a városok élővilágát, egészen elképesztő dolgokat tapasztalhatunk. Sok olyan faj akad, amelyik rendkívül jól érzi magát a mesterséges környezetben, és jobban szaporodik ott. Elég, ha a galambokra vagy a feketerigókra gondolunk. Ám ez még nem minden, a városok állat- és növényvilága egyes terülteken olyan nagy fajgazdagságot mutat, hogy nemegyszer túlszárnyalja a természetközeli élőhelyeket. Természetesen nem a trópusi esőerdők élővilágáról van itt szó, de ha belegondolunk abba, hogy mennyi kevésbé feltűnő élőlény nyüzsög körülöttünk, akkor nyugodtan beszélhetünk fajokban gazdag településekről.

Azonban mielőtt hátradőlnénk azt gondolván, hogy akkor semmi gond a városokkal, jut benne minden élőlénynek hely, sőt valóságos kis édenkertek, azt kell mondani, hogy ez nem így van. A városi létnek számos hátránya van, amelyekre még visszatérünk a ZöldZóna oldalain.

Nagyvárosi természetbúvár

Akár tetszik nekünk, akár nem, vannak élőlények, melyek követték az ember az általa kialakított mesterséges környezetbe. Gyakran undorítónak, feleslegesnek, bosszantónak tartjuk őket, pedig ők az alkalmazkodás és a túlélés bajnokai. életmódjuk, vislekedésük legalább olyan érdekes, mint bármely kihalófélben levő fajé. Róluk indított sorozatot Nagyvárosi természetbúvár címen, nagyon szórakoztató stílusban, de tudományos alapossággal Winkler Róbert a Magyar Narancs hasábjain.

Itt olvashatók az eddig megjelent cikkek