A világ első városai i.e. 4000 körül fejlődtek ki a mezopotámiai folyók völgyeiben épült falvakból, és a fallal védett sumer városállamokban értek el fejlődésük csúcsára. A városiasodásban az ipari forradalom korszaka hozta magával az újabb nagy változást. A 18. századra Európa iparosodó városai, a 20. század első éveire pedig már a fejlett ipari országok városi népessége növekedett jelentős mértékben. Észak-Amerika, Európa és Japán mára már nagy mértékben városiasodott, a jövőben a nagyvárosok kialakulása elsősorban a fejlődő országokban várható. E nagymértékű urbanizáció elképesztő mennyiségű hulladék egy helyen történő keletkezésével jár együtt, amelytől muszáj valahogyan megszabadulni.
Még a legköltségesebb hulladéklerakási módszerek - mint a "higiénikus" lerakók, vagy a szemétégetés - sem teljesen mentesek az egészségügyi kockázatoktól. A hulladéklerakókból a talajvízbe szivároghatnak toxikus anyagok, a szemétégetők hamujában pedig feldúsulhatnak a nehézfémek, a klorid-vegyületek és a dioxin.
A városi szemét messzemenő környezeti hatása közé tartozik, hogy voltaképpen megszakítja a táplálkozási láncot. Nagy távolságokból hordják kamionokkal, repülővel, vonattal a városokba az élelmiszert, de a mezőgazdaságba ritkán kerül vissza tápanyag. Az élelmiszerből durván a fele emberi energiává alakul, a másik fele a csatornákba, vagy az egyre távolabb eső szeméttelepekre kerül. Így végül is nemcsak a szeméthelyzet válik egyre súlyosabbá, de egyre nő a műtrágyák iránti igény is, pedig a világra egyre nagyobb veszélyt jelentő nitrogénszennyezésnek fő oka éppen a nitrogén műtrágya. Ráadásul, ha újrafelhasználás vagy visszaforgatás helyett kidobják a szemetet, akkor nő az igény az új erőforrások iránt, ezeket pedig a környezetre káros bányászásból és fakitermelésből kell előteremteni. Az ipari országok nagyvárosaiban százszor több az egy főre jutó szemét mennyisége, mint a fejlődő országokban.
A szemétlerakók azonban nyersanyag-lelőhelyekként is kezelhetők. A szerves hulladék - mint a papír, az élelmiszer-maradék, a lekaszált fű, sőt az emberi hulladék is - értékes nyersanyagforrás. Az ipari országokban az élelmiszer és a kerti hulladék a városi szemét 36 százalékát teszi ki. Az európai nagyvárosok élen járnak abban, hogy komposztálással a szerves hulladékot talajjavító anyaggá alakítsák. A városok egész sorában azzal, hogy nem küldték a szeméttelepre a papírt, az üveget, a műanyagokat és olyan szervetlen anyagokat, mint a fémek, elősegítették a visszaforgatás és a hulladékfeldolgozó iparágak fejlődését. Az elkülönítetlen szemét gyűjtéséért például díjat számolhatnak fel, míg az újrafeldolgozásra elkülönítve tárolt szemetet ingyen szedik össze. Néhány nagyváros még egy lépéssel továbbment, és kötelezettségeket írt elő azoknak az iparágaknak, amelyek eldobható cikkeket vagy sok hulladékot termelnek.
Bár a magánszektor csak nemrégiben kapcsolódott be a vízellátási és a higiénés programokba, a hulladékgyűjtésben és a szemét elhelyezésében hosszú múltra tekinthet vissza. Néhány fejlődő országbeli nagyvárosban az újrahasznosítást a helyi hatóságok magáncégekre, sőt, magánvállalkozó guberálókra bízták. Több város "ipari szimbiózis" felé tereli a szeméthasznosítást; ebben a rendszerben az egyik vállalat szemete a másik vállalat nyersanyaga lesz.
