Annyi más állatfajjal együtt végveszélybe kerületek legközelebbi rokonaink az emberszabású majmok is. A tudósok és az állatvédők régóta kongatják a vészharangot ez ügyben is, mivel a nem túl rózsás előrejelzések szerint tíz-húsz éven belül kihalhat a nagy emberszabású majmok mindhárom fajtája: a gorilla, a csimpánz ás az orángután. Szakértők szerint száz évvel ezelőtt körülbelül egymillió nagy termetű majom élt Afrikában. Napjainkra az a szám a töredékére zsugorodott. Például a Kongó, Ruanda és Uganda területén elhelyezkedő Virunga Nemzeti Parkban alig néhány száz gorilla számolható össze. A Guinea és Nigéria határán őshonos Cross River-i gorillákból, amelyek jóval kisebb termetűek, mint a hegyi gorillák pedig jó ha százötven példány található az egész világon.

Csimpánzból a legnagyobb létszámú populációk Elefántcsontparton, Gabonban és Kamerumban találhatók. Számuk mintegy százezerre tehető, de egyre kisebb csoportokban fordulnak elő. Ez veszélyezteti szaporodásukat, mivel a fennmaradáshoz legalább 15-20 egyedes csoportok szükségesek. Ázsiában sincsenek jobb helyzetben rokonaink. A gibbonok már csak az Indonéziához tartozó Jáva szigetén élnek egy számukra létrehozott vadrezervátumban, számuk nem éri el az ezret sem. A Borneón, Jáván és Szumátrán egyaránt előforduló orángután létszáma mindössze húszezerre tehető.

Az emberszabású majmok elsősorban élőhelyük elpusztítása, az erdőirtások miatt kerültek végveszélybe. De számottevő fenyegetés éri őket a dzsungelháborúk és az orvvadászok miatt is. A ruandai polgárháború idején a menekültek elárasztották a már említett Virunga nemzeti parkot, kiszorítva élőhelyükről a gorillákat. Az orvvadászok a felnőtt példányokat lelövik, csak a kölykökre van szükségük, akiket gátlástalan állatkereskedőknek adnak el.

A helyi lakosság pedig egyszerűen megeszi a majmokat, de virágzik az illegális húskereskedelem is. A Kongó-medence esőerdeiben csaknem ugyanannyi állatot ejtenek el - majmokat és egyéb állatokat is-, mint amennyi ott él. Ez azt jelenti, hogy amennyiben nem szaporodnának egy éven belül teljesen kihalna a dzsungel. Mivel az itt élő csaknem 33 millió ember nagy része vadászatból él, így mára a dzsungelben alig található olyan terület, ahol a majmok háborítatlanul szaporodhatnak.

Az emberszabású majmok megmentése érdekében számos programot indítottak az ENSZ és az állatvédő szervezetek. Sajnos erőfeszítéseiket rengeteg körülmény nehezíti, az anyagi források szűkös kerete, a helyi népesség tudatlansága, az orvvadászok és állatkereskedők pénzéhsége mind-mind ellenük dolgoznak. Csak reménykedhetünk abban, hogy terveiket siker koronázza és a jövőben nem kell rokonainkat elsiratnunk.