A félmilliárd forintért megépített hulladéktároló létrehozását az Európai Unió is támogatta. Ami azonban a beruházót, az engedélyező hatóságokat és a brüsszeli kassza őrét nem zavarta, a helyieket annál inkább kétségbe ejti. A környéken élő és dolgozó borászok, a borturizmus fellendítésében hívők és a világörökséggel foglalkozó szakemberek azonban - úgy tűnik - nem tehetnek semmit. A lankák között, egy régi tufabánya helyén a környező települések hulladékát gyűjti a néhány éve működő szemétlerakó. A létesítmény közelségét elszenvedő szőlősgazdák több dologra is panaszkodnak. Amiben mindenki egyetért, az az, hogy a szag és a látvány egyáltalán nem való a világörökségi borvidék egyik legszebb részének kellős közepébe. A szélcsendesebb órákban fojtogatja a környéket a bűz, hiába a kifogástalan üzemeltetés, a gondos szigetelés, a szag ellen nem véd a kerítés és az előírásnak megfelelő erdősáv. A domboldalról belátni a telepre, lefóliázott lerakóhely, nagy kupac autógumi, kiszolgáló épületek és különféle járművek képezik a tájkép részét ebben az irányban.
A bodrogkeresztúri hulladéktároló nem a hivatalosan Tokaj történelmi borvidék elnevezésű világörökségi terület területén működik. Magyarországon azonban a világörökségi minősítés nem jelent valódi, jogi értelemben vett védettséget. Ha a világörökség természeti érték, akkor nemzeti parkká nyilvánítással, ha kulturális, műemlékké nyilvánítással kaphat jogi védettséget. A Tokaji borvidék azonban nem élvez sem műemléki, sem természeti védettséget, világörökségi felterjesztésének az alapja ugyanis az erről nem rendelkező 1997-es bortörvény volt. A területen szinte lehetetlen a kulturális és a természeti értékek szétválasztása, ez kiderül az UNESCO-nak készített felterjesztésből is. Ebben az szerepel, hogy a borvidék négy világörökségi kritériumnak felel meg, így kivételes kulturális hagyományról tanúskodik, kimagasló példája egy kultúrát döntően meghatározó földhasználatnak, valamint olyan szervesen alakult táj, amely "a természeti környezettel kölcsönhatásban nyerte el mai formáját". A természeti vagy kulturális örökség védelmére nincsenek jogi eszközök. A területre vonatkozó úgynevezett világörökségi kezelési terv a jelenlegi törvényi szabályozás értelmében szintén csupán a tulajdonosok, a közösségek saját elhatározására és önkorlátozására támaszkodhat, senkit nem kötelezhet semmire.