Vita amine
2016/01/12 14:07
1480 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A vitaminok felfedezőjének a holland katonaorvost, Christiaan Eijkmant tartják, aki a beriberi kialakulását kutatva jött rá arra, hogy szervezetünk működéséhez az alapvető tápanyagokon kívül további anyagokra is szükség van.

diet_concept,_snack_of_vegetables_and_fruits-wide

A vitaminok előtt

A vitaminok felfedezése előtt úgy tartották, az emberi és állati szervezet építőkövei a fehérje, a zsír és a szénhidrát. Ezt az elméletet először az orosz származású Nyikolaj Lunin vonta kétségbe, aki kísérleti egereit kizárólag tisztított fehérjéből, zsírból, cukorból, sókból és vízből készített keverékkel táplálta. A mesterséges táplálék hatására az egerek fejlődése megállt, állapotuk romlani kezdett, majd 16-36 napon belül elpusztultak. Azonban amikor a beteg egerek friss tejet kaptak, állapotuk javulni kezdett. Ebből Lunin arra következtetésre jutott, hogy a természetes élelmiszerek, mint például a tej olyan ismeretlen anyagokat tartalmaznak, melyek nélkülözhetetlenek az élethez.

A beriberi-hullám

Az 1880-as években tömeges beriberi megbetegedés-hullám söpört végig Délkelet-Ázsián. 1000 japán tengerészből 450 betegedett meg. A betegséget járványnak tartották, melynek terjedésével szemben a hatóságok tehetetlenek voltak. Orvosuk, Takaki a betegség kialakulásának okát a rizzsel való egyoldalú táplálkozásban látta, ezért élelmezési változtatásokat javasolt. Az étrendet hússal, kenyérrel, főzelékkel és gyümölcsökkel egészítették ki. A beavatkozás látványos sikert hozott, ám ennek okát maga Takaki sem értette.

A titkos összetevő

A beriberi 1885-ben a holland gyarmatokon is terjedni kezdett. Eijkman a halottak váladékaiból készített kivonatokat, melyekkel kísérleti állatait akarta megfertőzni további vizsgálatokhoz. Terve nem sikerült, nem tudta őket megfertőzni beriberivel. Évekig tartó kutatása során sem találta a betegséget okozó mikrobát.

1889-ben Eijkmant a Királyi Holland-Indiai Bakteriológiai és Anatómiai Kutatóintézet vezetőjévé nevezték ki. Ez év júniusában elfogyott a kórház élelmezésére szánt tyúkok elesége, így a korábbi nyersrizs (barna rizs) helyett a kórházi maradékként felhalmozódó hántolt rizzsel etették őket. Egy hónappal később a tyúkokon jelentkeztek a beriberi tünetei. A beteg tyúkok később már hozzá sem nyúltak a hántolt rizshez. Azok az állatok, amelyeknek még volt ereje, kibújtak a drótháló alatt és kikapirgálták a földből a magvakat, gilisztákat, gyomokat. Amelyik állat kijutott a szabad rétre, nem lett beteg, amelyik pedig már beteg volt, meggyógyult.

Amikor hónapok múlva megérkezett a hántolatlan takarmányrizs-szállítmány, fogyasztásuktól valamennyi beteg tyúk meggyógyult.

Rizskísérlet tyúkokon

Ezután Eijkman asszisztense érdekes kísérletbe kezdett: hetekig hántolt rizzsel etette a tyúkokat. A várakozásnak megfelelően jelentkeztek a beriberi tünetei. Ezután rizshéjból készített pépet számukra, amitől az állatok 3-4 óra alatt látványos javulásnak indultak. A rizs héja gyógyította a beriberit. A beriberit tehát nyilvánvalóan a rizs héjában jelenlévő ismeretlen anyag hiánya okozta. Ez pedig nem más, mint a B1-vitamin.

Rizskísérlet embereken

Eijkman a kísérletet egy kuala lumpuri elmegyógyintézetben is elvégezte. Itt a betegek fele étkezéskor hántolt rizst, a másik fele hántolatlant kapott. Egy év elteltével kimutatták, hogy a hántolt rizst fogyasztók fele megbetegedett, és minden második közülük meg is halt, míg a hántolatlan rizst fogyasztók körében nem fordult elő beriberi megbetegedés. A rizshéj csodatevő ereje egyre ismertebbé vált, de a hatóanyagot sokáig nem tudták még beazonosítani.

Vita amine

Casimir Funk a Londonban élő lengyel kémikus 1911-ben megpróbálta rizskorpából kinyerni a beriberi ellenszerét. Munkája néhány hónapnyi után sikerrel járt. Az összetevő a ’vita amine’ = vitális, azaz életfontosságú amin elnevezést kapta, ebből alakult ki később a vitamin kifejezés. A későbbiekben kialakuló rendszerben ez a hatóanyag a B1-vitamint elnevezést kapta.

A B-vitaminról

Több vitamin is tartozik ide. B1, B6, B10 és a B12.

A B1 vitamin szükséges a sejtek megfelelő energiaellátásához és az idegsejtek zavartalan működéséhez. Hiánya idegrendszeri zavarokat, ideggyulladást okoz. A B6-vitamin fontos az idegműködésben, a növekedéshez, fejlődéshez és a bőr egészségéhez. A B10- és a B12-vitamin nélkülözhetetlen a vörösvérsejtek képződéséhez. A B-vitaminok megtalálhatók a májban, az élesztőben, a gabonafélék termésfalában, a zöldségekben és a gyümölcsökben.

Siska Csilla cikke