A víz nagy szerepet játszik a bélrendszert érintő fertőző betegségek terjesztésében. Szinte valamennyi olyan tényező, amely az "utazók betegsége" elnevezésű hasmenéses kórképekben megtalálható, jelen van a fertőzött vizekben. Bármely fejlődő országban, amerre napjaink megszállott kalandorai járnak, minden nyílt és folyóvíz valamilyen fokban fertőzött. Azt hiszem, minden utazó szeretné megelőzni a kellemetlen hasmenésekkel, esetleg kiszáradással járó betegségeket. Mit tehetünk ennek érdekében? Nézzük először a fogyasztásra szánt, ivóvíz esetét.
Külföldön érdemes odafigyelnünk arra, hogy olyan italokat igyunk, melyeket biztosan forralt vízből készítenek (pl. tea, kávé). Érdemes dobozos, jól ismert márkájú palackozott italokat, szénsavas üdítőket fogyasztanunk. Gondosan megszemlélhetjük a palackozott italoknál a zárókupak épségét (előfordulhat, hogy üres palackokba töltenek helyi vizet, és azt árulják turistáknak). Főzött (pasztőrözött) sört vagy bort ihatunk, de a kétes eredetű üdítőitalokba öntött alkohol nem teszi azokat biztonságosabbá. Pasztőrözött tejet, tejterméket fogyaszthatunk, mivel a frissen fejt tej még hazai körülmények között is veszélyeket hordoz. A frissen főtt, sült ételeket elfogyaszthatjuk, azonban a kihűlt (főtt)ételeket is ajánlatos alaposan felmelegítve, gőzölögve tálalni.
Ne is gondoljunk arra, hogy csapvizet vagy csapvízzel kevert üdítőitalt (limonádé, házi készítésű, vagyis főzés nélkül készített sör stb.) igyunk higiéniai szempontból kifogásolható, láthatóan szennyezett környezetben, fejlődő országban. Nem teljesen biztonságos az a víz, mely klórozott, ugyanis a klórozással nem pusztul el minden olyan kórokozó, mely betegséget okozhat. Ne kérjünk olyan jeget, melyet a helyi csapvízből készítenek: a hideg nem öl meg minden kórokozót (a biztonságos jeget forralt vízből készítik). Semmiképp se mártsuk bele fogkefénket a csapból folyó vízbe, mivel a szájüregben jelen lévő apró sérüléseken át a baktériumok akadálytalanul bejuthatnak a szervezetbe, illetve óhatatlanul is lenyelhetünk a fogmosás során néhány korty fertőzött vizet.
A palackozott víz mindössze annyira biztonságos, mint az a hely, ahonnan nyerik. Ismertek olyan orvosi adatok, melyek szerint bizonyos területen a kolera elterjedéséhez a palackozott ivóvíz is hozzájárult. Nyilvánosan nem közölt tanulmányok szerint egyszer Kathmanduban véletlenszerűen megvizsgáltak egy bizonyos gyártótól származó palackozott vizet, és a baktériumtenyésztések során jelentős százalékban találtak olyan flakonokat, melyek vizéből bélrendszeri fertőzéseket okozó baktériumok tenyésztek ki. Ismert márkájú palackos vizekkel ilyen probléma nem fordult még elő. Ezek szinte teljesen biztonságos "forrásnak" tekinthetők. A szénsavas palackozott vizek pedig kellőképpen savas kémhatásúak ahhoz, hogy a kórokozók elpusztuljanak benne. Ha az üvegből vagy a palackból szeretne közvetlenül inni, ne feledje felnyitás előtt alaposan megtisztítani az üveg nyakát. Kórokozók ugyanis nemcsak a vízben élnek, találhat eleget az üveg nyakán is. Még vásárlás előtt nézze meg alaposan a palackot és annak lezárását. Ha sérültnek látszik, vagy könnyen lecsavarható, ne vásárolja meg. Eldugott területen ugyanis a helyiek már rájöttek, hogy a külföldi turisták minden pénzt megadnak a palackos vizekért, s egyszerűen összeszedik az eldobált palackokat, megtöltik az általuk is fogyasztott friss patakvízzel, majd megpróbálják eladni. Részükről nincs ebben semmi rosszindulat (hiszen ők is annak a pataknak a vizét isszák), csak megpróbálnak extraprofitot termelni. A palackozott vizek további hátránya az előállítás során rárakódó költség, valamint az, hogy nem mindenhol kaphatók. Civilizációs ártalomnak is betudható, hogy amíg a palackozott víz minden flakonja feljut a hegyekbe, nem mindegyik kerül onnan vissza: hatalmas mennyiségű idegen anyag kerül szemétként a természetbe.
Szűréssel fizikai úton távolíthatjuk el a szennyezőanyagokat a vízből. Azonban ne gondoljuk, hogy csupán szűréssel eltávolíthatjuk a fertőző ágenseket a vízből. A kórokozók méretéből adódik, hogy nem mindegyiket tudjuk kiszűrni. A Giardia és az Entamoeba histolytica cisztái 5-30 micrometer átmérőjűek, míg a kisebb vírusok csak 0,03 micrometer méretűek. A filter pórusnagyságától függ, mennyire tudjuk vele megtisztítani a vizet. Több, hordozható filter kapható, azonban a pórusnagyságtól függően változó az áruk is. Külső, nem laboratóriumi körülmények között a vírusokat azonban a hordozható, turisták által is megvásárolható szűrőkkel nem tudjuk eltávolítani a vízből. A komolyabb filterek meglehetősen drágák és nagyméretűek. Ráadásul, ha sérül a filter, keresztüljutnak rajta fertőző kórokozók is, tehát hatástalan lesz az eljárás. Ezért magában a szűrést ne használjuk a víz fertőtlenítésére, egészítsük ki jódos, kémiai eljárással is. Arra viszont jó, hogy a felszíni vizek durva szennyeződéseit, melyek undort keltve megakadályoznák a víz további felhasználását, első lépésben eltávolíthassuk a vízből. A továbbiak már a jódvegyületek feladatai lesznek.
