Víz vesz körül minket. A Földet óceánok ölelik körbe, a szárazföldet pedig folyók tagolják, tavak színesítik. A légkörben is van víz pára formájában, mely esőként lecsapódva jut vissza a földre. A természet és az éghajlati változások azonban hatással vannak vizeinkre. Édesvíz készletünk kifogyóban van, tavaink, folyóink és óceánjaink pedig gondatlanság miatt egyre szennyezettebbé válnak. A népesség és a technikai fejlődés révén mind több és több vizet használunk, ám készleteink végesek. A tisztítás és a vízi élőhelyek megóvása pedig óriási költséggel jár és egyre megerőltetőbb a természet számára. A világ több országához hasonlóan Magyarországon is törvények szabályozzák a vízgazdálkodást és a környezet védelmét, mégis rengeteg a kihágás és a vízszennyezés.
A vízszennyezés számtalan módon megtörténhet. Az egyik leggyakoribb probléma a növény védőszerek, gyomirtók és rovarirtók talajba szivárgása, mellyel a talaj alatti vizeket szennyezik eljutva a folyókba, állóvizekbe is, vízzel pedig az azt fogyasztó élőlények szervezetébe. Ráadásul ez algásodáshoz is vezethet, ami pedig a halakra nézve is káros.
Egyes káros anyagok, mint például a nitrogén-oxid és a kén-dioxid levegőbe jutása is igen veszélyes, hiszen eső formájában visszahullanak a talajra, valamint vizeinkbe. Igen sűrűn előfordul az is, hogy a nagy gyárak a folyókból felvett vizet tisztítás nélkül juttatják vissza a vízforrásba, rengeteg ipari és vegyi hulladékot, fémvegyületeket juttatva oda. Kisebb mértékben ugyan, de hasonlóan szennyező, mikor a háztartásokban keletkező szennyvizet és háztartási hulladékot öntik egy közeli tóba, vagy folyóba.
Azt is fontos azonban tudni, hogy tiszta víz tulajdonképpen nem is létezik, hiszen csak az nevezhető biológiailag tisztának, amit laboratóriumban állítanak elő.
A vízszennyezettség jelentős mértékű megjelenése az utóbbi évtizedek hozadéka, a folyók vizei pedig Európa szerte problémásak. Nagy vízfolyásaink minőségét a felvízi országok határozzák meg, ahonnan ezek a folyók erednek, illetve amely országokat érintik. A mérgek, ipari hulladékok és a szemét pedig határokat átlépve hömpölyög, szennyezve a folyókat.
Legnagyobb folyóink, a Duna, a Tisza és a Dráva számtalan alkalommal szennyeződtek már kisebb és súlyosabb mértékben az emberi figyelmetlenség következtében. Elsősorban az Ukrajnából és Romániából belépő folyók nehézfém szennyezettsége számottevő. Romániában a bolozsabányai színesfém üzemből például 2004-ben ipari hulladék került a Viszla-patakba, mely a Tiszába kapcsolódik. Debrecenben leállítottak egy vízellátást biztosító kutat, mert benzolt és kloroformot találtak benne, egy vegyipari cég tehető felelőssé a mulasztásért.
Különösen nagy problémát jelent az a tény is, hogy Magyarország lakosságának mintegy negyede, közel 1700 település van kitéve a rossz minőségű ivóvíznek. A legmagasabb koncentrációban a bór, az arzén és a nitrit van jelen a vizekben, de az ammóniumion tartalom is igen magas a vezetékes vízellátásban. De más probléma is akad. Az elöregedett csatornarendszert roppant költséges lenne lecserélni, így rengeteg szennyeződés jut a lakosság poharába. A legrosszabb állapotban az Alföld és a Tisza-völgy van, az utóbbinál akár felére is csökkenhet a hasznos vízkészlet. A Magyar Tudományos Akadémia Köztestületi Stratégiai Programja ezekre a problémákra keresi a megoldást és dolgozik ivóvízkészletünk javításán és megőrzésén. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy mi magunk is figyeljünk oda és ne szennyezzük folyóinkat, tavainkat!
