Hogyan kezdődött el a projektjük?

Simoni Anna: 2000. óta kerestük azt a lehetőséget, hogy  német  partner óvodát találjunk ahhoz, hogy a német nemzetiségi óvodapedagógusaink a már megszerzett német tudásukat szinten tartsuk. 2006 januárjában sikerült bekapcsolódnunk egy európai projektbe, ahol 8 európai ország 10 óvodája vett részt. Sajnos önhibánkon kívül nem lehettünk hivatalos tagok, ezért 2007 januárjában regisztráltattuk óvodánkat az eTwinning honlapon. Itt egy hét alatt megtaláltuk az osztrák partnerünket. A kezdeményezéshez újabb óvodák csatlakoztak. 1 hónapig napi kapcsolatban voltunk egymással és az osztrák óvoda kezdeményezésére ugyanezzel a témával pályáztunk a Comenius1-be, amelyben megkaptuk a támogatást.

Ez milyen típusú támogatást jelentett?    

Barkóczi Mariann: Az eTwinning alapjában véve a kapcsolatfelvételt és a kapcsolattartást segítette, míg a Comeniusra azért volt szükségünk, hogy találkozókat szervezhessünk. Egy ilyen találkozó szakmai szempontból tartalmasabb tud lenni, mint a szimpla internetes kapcsolat.

Mi volt az együttműködés célja, mire épült a projekt?

S.A.: A cél az egymás kultúráinak megismerése volt, óvodai szinten nem nagyon lehet másra építeni. Ezen belül például megismerjük egymás ünnepeit, szokásait, az azonos ünnepeket pedig összehasonlítjuk.

B.M.: Jó alapot adott az együttműködésre, hogy a mi óvodánkban van német csoport, amelynek tagjai tudnak kommunikálni német nyelven.

S.A.: Nagy szerencsénkre a mi óvodánkban van scanner, számítógép és internet is, ami szintén nagyon fontos volt az eTwinninghez. Emellett már olcsón be tudtuk szerezni a szükséges plusz számítástechnikai eszközöket, mint például az webkamerát. A gyerekeket pedig az első perctől kezdve be tudtuk vonni az ilyen munkára, mert nagyon fogékonyak rá: rajzolnak, interneteznek. Fényképeket és rajzokat is készítünk, és azokat küldjük egymásnak. Az első alkalommal például a nemzetközi nőnap alkalmával vetettük egybe egymás szokásait, a gyerekekkel rajzoltunk és azt küldtük el a többieknek. Ugyanígy tettek a bolgár, litván, román és osztrák partnerek is.

Mondjanak egy példát a közös munkára! 

S.A.: Például a számos játék: ennek lényege a gyerekek a Paint rajzoló programmal rajzokat készítettek, és mellé számokat írtak különböző nyelven (a munka letölthető innen). A többiek is gyártottak ilyen számos rajzokat és ezeket megosztottuk egymással. Később ezekre rá is mondták különböző nyelveken a számokat. A gyerekek nagyon szívesen vettek részt a munkában, melynek nagy részét ők maguk végezték. Sokan gondolják azt, hogy az ilyen típusú munkát csak iskolások képesek elvégezni, de ez nem igaz: már óvodában képesek rá a gyerekek. Készítettünk közös naptárt is: itt minden résztvevő készített valamit – pl. egy rajzot, egy hajtogatást - egy-egy hónaphoz, majd a végén a közös naptárból is kapott mindenki egyet. 

B.M.: A rajzolóprogramot a gyerekek nagyon szívesen használták, és könnyen belejöttek. Sokan voltak, akik otthonról is hoztak már valamennyi tudást, de fel sem merült bennünk a projekt alatt, hogy bármelyiküknek is akadályt jelentene a számítógépes munka. Sőt, sokszor ők tanítottak minket egy-egy fogásra.

2008-ban elnyerték a hazai eTwinning díjat… 

S.A.: Igen, 2008 áprilisában beneveztünk a magyarországi eTwinning versenyre, ahol iskolásokkal versenyeztünk. Barkóczi Mariann kollégám mutatta be az eddig elvégzett munkát, az óvodások pedig magyar, német és litván dalokkal és táncokkal színesítették a bemutatkozást. Így nyertük el az első díjat, amit hozzásegített minket, hogy meglátogassuk az osztrák partneróvodásokat és 3 tartalmas és izgalmas napot töltöttünk ott el.
Az eTwinning 250 000 forinttal járult a látogatáshoz és megszervezte az egész utazást. A többi költséget a Comenius1 Projekt támogatásából fedeztük.

Gondolom a közös munka új szintre lépett az utazással…

S.A.: Valóban így van. Június 21-én jártunk a stájerországi Lannachban, ahol a testvéróvodánál voltunk vendégségben. A néhány napos látogatáson számos programmal kedveskedtek nekünk az osztrákok. Részt vettünk a helyi fesztiválon, ahol a gyerekek magyar táncokat adtak elő és egy közös táncot is bemutattak az osztrákokkal. A gyerekek sokat voltak együtt az osztrák kicsikkel és meglepően könnyen tudtak kommunikálni egymással.

Hogyan profitálnak a gyerekek az együttműködésből?

S.A.: A gyerekek nagyon örülnek, ha használhatják a számítógépeket. Sokuk például alapjában véve nem szeret rajzolni, de ahogy elkezdődik az a folyamat, melynek során a rajzokat számítógépre visszük és esetleg el is küldjük a testvéróvodáknak, kedvet kapnak hozzá.

B.M.: Motiváló erőt jelentenek ezek a szerkentyűk. Gyakori, hogy aki nem szívesen fog ceruzát, nagy kedvvel ragad egeret, és ha sikert ér el vele, akkor örömmel rajzol. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem az alapokat kell tanítanunk a kicsiknek, mert általában már hoznak némi számítógép-felhasználói ismeretet otthonról. Így valamivel bonyolultabb fogásokat taníthatunk nekik. Egyébként a gyerekek mellett mi, felnőttek is sok szakmai ismeretet osztunk meg egymással.

Van valami tanácsuk a többi óvoda számára?

B.M.: Bátran fogjanak bele bátran ilyen projektekbe. Azt tapasztaltuk, amikor partnerek után kutattunk, hogy nagyon kevesen vannak a hazai vállalkozó kedvű óvodák. Kerestünk magyar óvodákat is a projektünkhöz, de nem találtunk. Feltételezem, hogy másoknak is vannak szakmai kérdéseik, melyekre könnyen választ lehet találni egy ilyen együttműködés keretében. Ebből is látszik, hogy nem csak a gyerekek profitálnak az ilyesfajta kapcsolattartásból. „Miért nem hagyják a gyerekeket játszani?” – kérdezik sokan, akik ellenzik a számítógépek óvodai használatát. Szakmai körökben ugyanis nagy vita van ezzel kapcsolatban. Örülnénk, ha mások is belátnák, hogy igenis lehet és érdemes használni számítógépeket.