Az eTwinning és a rénszarvasok, avagy beszámoló a finnországi PDW-ről
Főző Attila László
2007/12/08 20:05
1690 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az eTwinningben résztvevő országok ún. PDW-ket szerveznek, hogy azok a pedagógusok akik eTwinning projektben szeretnének dolgozni minél közvetlenebb módon is megismerhessék egymást, illetve hogy újabb projektötletek, kapcsolatok alakulhassanak ki. A finn rendezvényről Alexovics Ingrid pécsi tanárnő számol be.

Amikor az ember azon gondolkozik, hova is utazzon Magyarországról április közepén, talán nem feltétlenül Finnország jut elsőként az eszébe. Én mégis megörültem, amikor a sok érkező e-mail között találtam egy felhívást arról, hogy szakképzésben résztvevő iskolákból lehet pályázni a finn PDW-n való részvételre. Abban a pillanatban ugyan hirtelen fogalmam sem volt arról, hogy a PDW az angol Professional Development Workshop kifejezés rövidítése, mégis dolgozott bennem a kíváncsiság.

Tapasztalatom az eTwinning programmal kapcsolatban a pályázat megírásának pillanatában alig volt, egy dolog azonban nagyon valószínűtlennek tűnt, mégpedig az, hogy Magyarországról éppen én lehetek az az egy tanár, aki kiutazik. Nem is nagyon hittem a szememnek, amikor megláttam néhány hét múlva az e-mailt, hogy utazhatok. Ezt csak azért írom, mert biztosan sok kollégám gondolja egy pályázat megjelenésekor ugyanezt, és talán nem is próbálkozik. Pedig nagyszerű élményektől fosztja meg magát ...

Az élmények már a repülőn kezdődtek, mert bár repültem már néhányszor, a leszállás előtti néhány pillanatban arra gondoltam, hiba volt belevágnom az útba. Nagy szél volt ugyanis Helsinki környékén, a repülő percekig rázkódott leszállás előtt, én pedig leginkább arra koncentráltam, mit is mondtak a felszállás után, hol vannak a vészkijáratok. De szerencsésen földet értünk, és máris elfelejtettem a leszállást, mert Helsinkiben ragyogó napsütés és 15 fok várt. Ez volt az első, de nem az utolsó kellemes meglepetés. (Arról csak zárójelben szólok, hogy végig cipeltem a télikabátomat, és az óriási bőröndömmel inkább festettem úgy, mint aki örökre ebbe a szép országba költözik, semmint aki kiruccant egy 3 napos konferenciára.)

A szervezők kitettek magukért, a pontos útmutatás alapján könnyű volt eltalálni a szállodába, ami maga volt az IKEA-land. (Tudom, az svéd találmány, mégis így többen értik talán.) Aztán rövid akklimatizálódás után mindjárt bele is csaphattunk a programba, ami egy rövid spontán ismerkedés utáni vacsorát jelentette. Én néhány finn és német tanár társaságában töltöttem el az estét, ami igazán hasznos és kellemes volt.

a helsinki katedrális

Másnap aztán belevetettük magunkat a munkába, reggeltől késő délutánig egy közeli főiskola termeiben ismerkedtünk egymással és azokkal az eTwinning programot segítő eszközökkel, amelyek megkönnyítik azoknak a kollégáknak a dolgát, akik szeretnének nemzetközi együttműködéseket tető alá hozni. Ez volt az a nap, amikor komolyan fontolóra vettem, nem kellene-e örökre Finnországba költöznöm. Ennek elsősorban személyes oka volt, mert tejcukor-érzékeny lévén itthon állandóan azt kell kérdezgetnem, van-e az adott ételben tejcukor vagy sem. Finnországban pedig minden étel mellé kedvesen kiírták, mennyi laktózt tartalmaz. Annak, hogy végül ezt a fellángolást nem követték tettek, szegény rénszarvas az oka. Aznap este ugyanis szerencsénk volt részt venni egy nagyon kellemes vacsorán egy lapp étteremben, ahol többek között rénszarvas volt a menü. Az egész este rendkívül jó hangulatban telt, további kedves ismerősöket szereztem, sok-sok interkulturális tapasztalatra tettem szert, és ha nem is mindegyikből sikeredik rögtön az első körben eTwinning projekt, az sem baj. Talán éppen a személyes kapcsolatok lesznek a katalizátorai valami későbbi együttműködésnek. A rénszarvas, különösen a taposóaknára lépett változat azonban az én ízlésemtől oly nagyon messze esett…

Mint azonban a latin közmondás tartja: De gustibus non est disputandum. Erről nem érdemes vitázni. Mi az hát, ami igazán emlékezetes marad ebből a három napból? Sok minden. Természetesen az a hihetetlen szervezettség és kifinomult formavilág is, amivel szembetaláltuk magunkat Finnországban. Mégis leginkább az arcok, az emberek, akikkel akár tíz perc alatt is megtaláltuk a közös fonalat, amit csak fel kellett venni. És akkor, amikor egy pohár jó olasz bor mellett beszélget egymással finn, német és magyar pedagógus, már igazán megvalósulni látszik az európai integráció.

eTwinning info

Bemutatkoznak az eTwinning nagykövetek Az eTwinning program magyarországi képviseletében nyolc nagykövet segíti az érdeklődők munkáját.
eTwinning Nagykövetek csoport a Közösségben Moderált csoport a szakmai közönség számára.
eTwinning HelpDesk A csoport célja, hogy szakmai, technikai segítséget nyújtson az eTwinning program résztvevőinek.
e3 A projekt célja egy eTwinning Pedagógiai Műhely létrehozása, ahol a résztvevők egy projektötlet kidolgozásán munkálkodnak.

Untitled Document

Info és elérhetőségek