A kezdő „eTwinningezők” számára szervezett szakmai találkozó célja a tantermen kívüli oktatási-tanítási módszerek megismertetése és gyakorlati alkalmazása, illetve partneri kapcsolatok kiépítése volt. „Veni, vidi, vici”- ahogyan egykoron Julius Caesar mondotta, kicsit átalakítva a híres közmondást a modern időkre, talán azt mondanám utalva a szeminárium témájára: Jöttem, játszva tanultam, tapasztaltam.
Szakmailag szemléletformáló és egyben paradigmaváltás értékű volt számomra ez a négy napos továbbképzés, ahol egy egészen új dolgot tanulhattam meg: hogyan is kell tantermen kívüli eredményes foglalkozásokat tartani. A találkozó kezdetén két csoportra lettünk osztva a digitális kompetencia ismeretének szempontjából: kezdőkre és haladókra. Teljesen új tagként, a kezdő csoportba kerültem, ahol két elméleti műhely is az eTwinning megismeréséről szólt. Az érdekes bevezető feladatok után, vegyes csoportokat alkotva kezdődött a műhelymunka. Sikeres és megvalósult projektek házigazdái mutatták be saját projektjeiket, amelyeket közösen meg is beszéltünk, kiértékeltünk. Ezt követően lépésről-lépésre ismertették az eTwinning felületet, az on-line kapcsolatfelvételen keresztül egészen saját projekt megtervezéséig és annak kivitelezéséig, feltöltéséig. Megismerhettük továbbá a keresőfelületeket, hogyan lehet már meglévő projektekhez csatlakozni, sajátot létrehozni, naplóbejegyzést szerkeszteni, digitális anyagot feltölteni a megfelelő helyre. Nagyon pozitív volt számomra, hogy amit elméletben megtanultunk, azt rögtön a gyakorlatban is ki lehetett próbálni a saját csoportunkon belül, ahol a mentorok is besegítettek.
A találkozó során személyesen ismerhettük meg a jövőbeli lehetséges projektpartnerünket, akivel közösen kidolgozhattuk a projekt fő irányvonalait, és a további részletekre is kitérhettünk, illetve a tapasztaltabb kollegáktól tanulhattunk is. A jelenlegi projektünkhöz tervezett partnereken kívül, további új kapcsolatokat, partneriskolákat találtunk, akikkel a jövőben együttműködhetünk.
Végül a legfontosabb, amire mindenki kíváncsi volt, hogyan és milyen módszerekkel lehet a tanulókat jobban motiválni, lelkesíteni és jobb teljesítményre sarkallni, iskolán kívüli foglalkozás keretében. A „tantermen kívüli tanulás” műfaj több veszélyforrást is rejt magában mind pedagógiai mind módszerani szempontból, ami nem megfelelő szervezés és kivitelezés esetén könnyen rosszul sülhet el. Egy sikeres „outdoor learning” azaz tantermen kívüli tanítási óra vagy tanulási egység megtartásához magas szintű szakmai, technikai és személyes felkészültség is szükséges. Nemcsak szakmai támogatást, új módszereket és ötleteket kaptam a találkozón, hanem ösztönzést is, ami feltölt és elkísér egy egész tanéven át. Számomra sok új, ismeretlen programot, alkalmazást ismertem meg (ThinkLink, QR Scanner, Mentimeter, Zeemaps stb.), amit a második és harmadik nap során élőben is kipróbálhattunk terepen.
Kiemelném Marco Neves portugál előadó outdoor training előadását, amit egy rövid eligazítás és csoportfelosztás után a képzésünk helyszínén kívül, pl. a tengerparton szervezett meg. Igazi játékos tanulás volt, tele kalanddal, versenyfutásban az idővel és a többi csoporttal. Együttműködésen és versengésen egyaránt alapuló feladatok alkották a délelőtti szakmai műhelygyakorlat részét, amely során a nemzetközi csapatok (4 aktív játékos és egy kapitány) külső helyszíneken állomásokat kerestek fel, ahol az előzőleg már a mobilokra letöltött QR-Scanner segítségével elolvastuk a feladatot, ami általában egy rejtvény volt (kincskeresés a kalózhajónál, vagy fényképkészítés egy kétágú fa előtt). Az egyes állomások megfejtéseit/válaszait a lehető leggyorsabb úton-módon el kellett juttatni a csapatkapitányhoz (Skype, Whatsapp, Messenger stb.), az első három leggyorsabb csapat jutalomban részesült. A feladatok végrehajtása közben, saját tanóráim során is felhasználható ötletekre tettem szert, amelyeket ki is fogok próbálni. Ez a délelőtti játékos feladatsorozat nagyon tanulságos volt számomra, hiszen sok ötletet tudok majd átvenni saját tanóráim, illetve diákjaim számára: némelyeket teljes egészében változtatás nélkül is alkalmazni tudok, de vannak olyanok, amelyeket át kell alakítani hazai és helyi viszonyok szerint.
Ha pontokba kellene foglalnom, mivel is gazdagodtam a szeminárium elvégzése során, akkor három nagy témakört említenék meg:
- eTwinning program megismerése, lehetőségek feltérképezése,
- személyes partnerkapcsolatok kiépítése, beszélgetések, tapasztalat és ötletcsere által,
- tantermen kívüli tanítási módszerek gyakorlati megismerése.
Személyes tapasztalatom alapján ez a pár nap megerősített abban a korábbi elképzelésemben, hogy a modern IKT eszközöket, ami egy okostelefon is lehet, igenis integrálni kell a mindennapi oktatási-nevelési helyzetekbe és meg kell tanítani a gyerekeket annak intelligens, sokoldalú és tanulást támogató használatára. Ha a mobiltelefonokat tanári irányítás alatt a tanulás szolgálatába állítjuk, akkor a gyerekek felfedezhetik az ebben rejlő új lehetőségeket, az ismeretszerzés egyfajta spontán módját, ami határtalan fejlődési lehetőségek széles kapuját tárja eléjük.
Saját tanítási gyakorlatom alapján én magam is átértékeltem az eddig használt tanulást támogató módszereimet, amit most megújítani és frissíteni szeretnék a nemrégiben szerzett tapasztalatok alapján. Nyelvórákon szinte minden látott és begyakorlott feladattípus alkalmazható, de a történelem órákon is (főleg múzeumi kutatás során) sok applikációt, megosztást és ötletet fogok tudni felhasználni. Sok kollegával sikerült baráti kapcsolatot is kialakítani, így az iskolák között hosszabb távú együttműködés is kilátásban van.
Ami a szervezést és a programokat illeti, mind nagyszerűek voltak, hiszen a kint töltött 4 nap során betekintést nyertünk a horvát folklór világába is egy helyi jellegzetességeket bemutató, eredeti állapotában rekonstruált falu látogatása során, ahol mókás idegenvezetőnk: Josco kalauzolt bennünket egy kicsit vissza az időben, amikor még nem volt se Whatsapp, se Messenger, hanem a kedélyes horvát emberek egy pohár bor és a konyhában lobogó tűz társaságában még tudtak egymással beszélgetni és a család számára a naplemente utáni időszak a kötetlenül együtt töltött időt, a megérdemelt pihenést, borozgatást, no meg a jó kis közösségi horvát népi táncot jelentette!
Egészségünkre, ahogyan a horvátok mondják: ZSI-VI-LI!
