Utolsó frissítés ideje: 2009.04.29.
Az iskola diákjai már több mint két éve dolgoznak együtt olasz partnerükkel eTwinning projektükön. Munkájukkal (Sharing our World - Condividere il mondo) számos elismerést, díjat kaptak már, legutóbb az Európai Minősített eTwinning Projekt címet. Az eTwinning projekt keretében igen élénk az internetes kapcsolattartás az olasz és magyar diákok között, de a személyes találkozások sem maradtak el. Nemrég egy kulturális hetet szerveztek Szegeden, ahol az olasz és magyar vendégek megismerhették egymás régióját, kultúráját. Az eseményről beszámolt az olasz "La Nazione" című lap, amely a gyerekeket a kultúra közvetítőjeként, nagykövetekként írta le.
A projektről készült bemutatóért kattintson ide.
Szintén a konferencia keretén belül adták át az idei év Nemzeti Együttműködési Kultúráért Nívódíjait, amelyet kimagasló színvonalú oktatási és képzési projektek kaphattak. Az átadó után dr. Galambos Gábor a Tempus Közalapítvány elnöke az Egész életen át tartó tanulás program szerepéről beszélt a kreativitás és innováció fejlesztésében. Arra a problémára hívta fel a figyelmet, hogy a mostani oktatási rendszer nem a másféle gondolkodásra, nem az újszerű válaszok megtalálására tanítja a gyerekeket, hanem elsősorban a reprodukcióra. Azaz, hogy pontosan és helyesen azt mondják vissza, amit hallottak. Ez verselemzésnél például miért egyértelmű, hogy a tanár által lediktált értelmezés az egyetlen jó? A hagyományos oktatási rendszer és az alternatív oktatás kérdése a délutáni kerekasztal beszélgetések során is felmerült.
Mi az, hogy kreativitás?
A kerekasztal résztvevői Suhajda Virág a Rogers Személyiségközpontú Középiskola képviselője, Rubik Ernő professzor, az év nagykövete, Mérő László matematikus, publicista, pszichológus, Murvai József az Edison Klub alapítója és Kristóf Péter a Junior Achievement képviselője. A beszélgetés során azt próbálták megfogalmazni, hogy tulajdonképpen mi is az a kreativitás. Rubik Ernő szerint ez egy túl lazán és túl sokszor használt fogalom, ami igazából majdnem mindenkinek mást jelent. Mint mondta, egy kérdés megoldásához két út vezet. Egy, amit már ismerünk és egy másik, amit még nem. A második esetben nekünk magunknak kell felfedeznünk az utat, nem fogadjuk el a már kész válaszokat, hanem sajátokat alkotunk. Ez a kreativitás és ez független attól, hogy az eddigiektől eltérő módszereinkkel feltaláltuk a spanyolviaszt, vagy tényleg valamilyen merőben új és működő dolgot alkottunk. Nem szabad csak a végterméket nézni. A téma kapcsán felmerült az a probléma, hogy az iskolában a kreativitást gyakran devianciaként értelmezik. Hiszen a kreativitás lényege, a sablonoktól való eltérés, így a gyerek kilép a rá szabott keretből.
Ezután merült fel a következő érdekes kérdés, hogy a kreativitás vajon fejleszthető-e. Suhajda Virág szerint, a kreativitás egy adottság, amely a kisgyermekeknél még megvan. Az oktatási rendszer lényege, hogy nem ölje ezt ki belőlük. Murvai József azzal egészítette ki, hogy kreativitás kapcsán ne csak nagyon bonyolult, vagy elvont dolgokra gondoljunk. Egyszerű dolgok is lehetnek kreatívak, mint például egy hordozható táskatartó, vagy egy ceruzahosszabbító.
Van, akinek korlátok kellenek…
A kreativitás fejleszthetőségéhez visszakanyarodva Kristóf Péter megfogalmazta, olyan iskolákra van szükség, ahol bármit is tanulnak a gyerekek, azt kreatívan teszik. Ebből aztán érdekes vita alakult ki, hogy mi is az, ami fejleszti a kreativitást. Mi jobb az alternatív iskola, vagy a hagyományos környezet? Mérő László fogalmazta meg a legfontosabb dolgot, azaz, hogy nincs két egyforma gyerek, így mindegyikük mást igényel. Van, akire az alternatív iskola légköre hat kedvezően, de van, akinek kellenek a hagyományos iskola korlátai és szabályai, ahhoz, hogy fejlődni tudjon. Hiszen, ha nincsenek korlátok, mi ellen lázadjanak? Az ellenállás, a határok feszegetése is fejlesztheti a kreativitást. Azzal egyetértett mindenki, hogy nem lehet tehát pálcát törni egyik oktatási módszer fölött sem, a fontos, hogy a gyerek a számár kedvező légkörbe kerüljön be. De, ha a megfelelő helyre kerül is, még mindig szükség van kellően kreatív tanárokra, akik képesek fejleszteni a meglévő készségeket – mondta Kristóf Péter.
Játékok az osztályteremben
A szekcióülések során a résztvevők olyan technikákról és kezdeményezésekről hallhattak, melyek a kreatív tanítás témájában születtek. A nemzetközi projektektől kezdve a kreatív nyelvtanításon át a drámapedagógiáig számos érdekes bemutatót tartottak. Ilyen volt például a Szandaszőlősi Általános Iskola tanárainak előadása, ahol is a Lőrincz-féle komplex tantermi játékokat próbálhatta ki bárki. Ezek a játékok – eszközt igénylők és eszköz nélküliek – fejlesztik a gyerekek reflexeit, logikai érzékét és nem utolsó sorban a közösségi érzést, a közösségben való viselkedés szabályait is játszva sajátíthatják el a gyerekek.
A balatonfűzfői Irinyi János Általános Iskola nyelvoktatási módszere is említésre méltó. Itt a tanulók a zene segítségével sajátítják el az idegen nyelvet. Egy-egy dalhoz különféle prezentációkat gyártanak, úgy, hogy a dal minden sorát, megpróbálják képekkel, ábrákkal illusztrálni, amit aztán elő is adnak. Ez a fajta módszer a nyelvtanulás mellett, az IKT készségüket is fejleszti, hiszen megtanulnak prezentációkat gyártani, a képkereséshez használják az internetet, és megismerkednek a digitális szótárakkal is.
Az előadások után a Momentán Társulat improvizációs előadását nézhették meg a jelenlévők, majd Takács András, a BBC-nél és CNN-nél eltöltött riporteri gyakorlatáról készült dokumentumfilmjével zárult a konferencia.
