2017. július 6. és 9. között szervezett lengyelországi találkozóra azzal a szándékkal adtam be a pályázatomat, hogy átfogó képet kapjak az eTwinning működéséről. Iskolánkban évfolyamonként egy nyelvi előkészítős osztályt indítunk, amelyekben a nyelvi képzés mellett a célnyelvi kultúra elsajátítása is fontosabb szerepet kap, mint a normál osztályokban. Az eTwinning nagyban hozzásegítheti a fiatalokat, hogy az Európai Unió országainak kulturális hagyományait is feltárják.
Magyarországról három tanár kolléga társaságában érkeztem Kazimierz Dolnyba, ahol az első nap bedobtak bennünket a mély vízbe. Az első előadó, Chris Williams Nagy Britanniából érkezett. Az ő irányításával próbált a nemzetközi (nem csak európai!) csapat egymásra hangolódni, játékos feladatok, csapatépítő tevékenységek segítségével. Chris a saját tapasztalataiból merítve összegezte a különféle EU-s együttműködések előnyeit és buktatóit. Ezek a tanácsok hasznosak bizonyulhatnak az eTwinning kapcsán is, hiszen az általa említett kritériumok mindegyikének érvényesülnie kell egy sikeres projekt esetén, úgymint a rugalmasság, az időkeret, a bizalom, a megfelelő kommunikáció, egymás iránti tisztelet - hogy csak a legfontosabbakat említsem. A nap hátralévő részében beindult a ’vásár’, vagyis csoportokban, illetve egyénileg próbáltuk a számunkra megfelelő leendő partnert megtalálni. Én szerencsésnek mondhattam magam, mert sokaknak tetszett az előzőleg nyilvánosságra hozott projektötletem, amely a lakóhely nevezetességeinek bemutatását tűzte ki célul beágyazva a művészetek legkülönfélébb ágaiba, úgymint fotózás, filmezés, festészet. Külön örültem, hogy lengyel kollégák találtak rám további ötleteikkel, hiszen a közös történelmi múlt, valamint a kedvező földrajzi fekvés ígéretesnek bizonyulhat ha a jövőben közös projektek megvalósítását tervezzük.
A következő nap workshopjai is változatos lehetőségeket rejtettek magukban. Nem csupán az eTwinning portál használatáról kaptunk részletes és átfogó képet, de a gyakorlatban is hasznosítható ötletekkel bombáztak minket az előadók. Beata Lenartowicz egy számomra ismeretlen ’hangszerrel’ kötötte le figyelmünket, majd a gyakorlatban is kipróbálhattuk, hogyan működik a boomwhacker: zenét szereztünk, együtt muzsikáltunk külföldi kollégákkal. Adam Stepinski azon fáradozott, hogy megismertessen velünk olyan online eszközöket, melyekkel a művészetek oktatása válhat izgalmasabbá. Ilyenek pl. a superlame.com vagy a padlet.com. Ezekkel az internetes alkalmazásokkal szórakozás lehet a tanulás, könnyedén összekapcsolhatják a diákok IT ismereteiket az elsajátítandó tananyaggal, miközben együtt dolgoznak vagy csak saját szórakozásukra készítenek animációkat, vagy vicces üzenetekkel ellátott fotókat. A classtools.net segítségével felcímkézhetjük képeinket, de saját virtuális kiállítást is szervezhetünk egy adott témában.
Az ’eTwinning Tools’ elnevezésű szeminárium mindent magába foglalt, amit egy projekt elindításáról és az eTwinning felület használatáról tudni kell. Lépésről-lépésre követhettük az előadó magyarázatát és kipróbálhattuk az első ránézésre nem is olyan egyszerű munkafolyamatot, amely a partnerkereséstől a megvalósításig végigvezetett minket ezen az úton. Katarzyna Sopolinska workshopja a számítógép és internet nyújtotta lehetőségekről szólt: mi módon lehet prezentálni egy elkészült projektet, illetve hogyan értékelhetjük azt. Mivel az eTwinning legfőbb ismérve az együttműködés egy közös cél érdekében, fontos, hogy a partnerek a legkülönfélébb eszközök birtokában képesek legyenek munkáik bemutatására, továbbítására.
A találkozó záró mozzanata volt talán a leghasznosabb számomra. Az utolsó napon három előadótól hallhattunk és láthattunk gyakorlatban megvalósult eTwinning ötleteket. A házigazda lengyelek két prezentációval készültek, őket az örmény eTwinning nagykövet előadása előzte meg. Sajnos kevesebb példát láthattunk a középiskolai korosztályra nézve, inkább a kisiskolások azok, akiket jobban lehet mozgósítani a tanórákon és azokon kívül is, ha a projekt témája úgy hozza. Én személy szerint hiányoltam azokat az apró részleteket is, amelyek problémaként felmerülhetnek egy ilyen jellegű együttműködés kapcsán.
Az igazi munka csak ezek után kezdődött, hiszen a korábban megtalált partnerekkel megbeszélést tartottunk, leraktuk a megállapodás alapjait, megterveztük a projektünk tevékenységeit és a várható eredményeket is felvázoltuk.
Én három lengyel kollégával (Jan Krajczok, Jaroslawa Szmarowska, Agata Reicher-Zaczek) terveztem meg a megvalósítandó projektet, mely az én benyújtott javaslatomra épül. Címe: Where are we from?. Az elképzelésünk alapján lakóhelyünk történetét fogjuk a 16-17 éves korosztályú csoportjainkkal feldolgozni. A gyerekek által készített fotókat egybevetjük a múlt század elején készültekkel, megismertetjük egymást a helyi kultúrával, építészettel. A diákok a kiválasztott képek alapján történetet fogalmaznak meg angolul, mely valamilyen módon kapcsolódik a partnervárosok mindegyikéhez. A későbbiekben tovább gondolják a fotókat, internetes applikációkat, eszközöket használva, pl. a www.befunky.com oldalt, majd az így újjá gondolt alkotásokat felhasználva, közzé teszünk egy közös 2018-as naptárat is. Fontos, hogy a projekt megvalósítása során, várhatóan a résztvevők több kompetenciája és készsége is fejlődni fog, úgy mint a digitális kompetencia, az egymástól való tanulás, nyelvi készségek, stb. A projektet egy-egy értékelő videóval kívánjuk lezárni, melyben a gyerekek nyilatkozni fognak arról, hogy miként vélekednek az elvégzett munkáról, milyen emlékek kötődnek az egyes feladatokhoz és hogy mit tanultak ezek során. Valamennyi kolléga reménykedik, hogy ez a kapcsolat nem csupán a világhálón és az eTwinning felületen fog zajlani, hanem lesz alkalmunk személyesen találkozni a jövőben is. Távlati célként megfogalmaztuk, hogy a szeminárium és a közös projekt után tanulóink egy másik Európai Uniós program, az Erasmus+ révén is dolgozhatnak még együtt, és nem csak virtuálisan, hanem személyes találkozók alkalmával is.
A programunk regisztrálása után elégedettek voltunk mindannyian, hiszen a találkozón végzett munka alakot öltött. Nincs más hátra, kezdődhet az együttműködés!
Magyar Ibolya, angoltanár
Budapest X. Kerületi Zrínyi Miklós Gimnázium
