Csehek voltak mindnyájan, akik ezt a dalt (több mással együtt) hasonló korú görög társaiktól kapták az interneten keresztül küldött anyagok (kották, hang- és videofelvételek, s a dalszövegek angolra fordított változatai) formájában. Viszonzásképpen ők is ugyanezt tették a saját cseh népdalaikkal, hogy a görög gyerekek is megtanulhassák azokat. S tényleg így lett. A görög lányok és fiúk ugyanolyan jókedvűen és lelkesen adták elő a kiválasztott cseh népdalt, mint az övékét ennek a távoli északon lévő országnak a fiai-lányai. Ebből az ötletből (és persze sok lelkesedésből és közösen végzett munkából) lett a Cseh Nemzeti eTwinning Iroda (NSS, azaz „National Support Service”) tavalyi díjnyertes projektje a „Music helps to live”.
Tulajdonképpen a felhasznált IKT eszközökön és a cseh meg a görög kolléga idegen nyelv tudásán kívül nem is kellett a sikerhez sok minden. Csak egy jó adag lelkesedés és némi szabadidő, amit a projekt megszervezésére és kivitelezésére szántak a tanárok és a gyerekek. S egy dolog biztosan nem kellett hozzá, aminek az iskolák oly gyakran szűkében vannak: pénz!
Az eTwinnig jelszava tehát a KISS, azaz „Keep it short and simple” (vagy ahogy ezt egyesek a poén kedvéért elferdítették: „Keep it simple and stupid”). Azaz elég, ha a projekt csak néhány hétig vagy egy-két hónapig tart, egyszerű, elérhető célokat tűz ki, s a témaválasztásnál a legfontosabb szempont az, hogy érdekelje a projekt minden résztvevőjét. Ezeknek a projekteknek a célja ugyanis nem az, hogy világrengető jelentőségű termékeket állítsanak elő, mivel maga a munkafolyamat világrengető jelentőségű. Miközben a gyerekek énekét hallgatva ott ültem abban a teremben, arra gondoltam, hogy ennek a 27 európai országnak a fiai a múltban leginkább csak a csatamezőkön találkoztak egymással.
A tény, hogy jószerével semmit nem tudtak egymásról, nyilván megkönnyítette a ravasz meghúzását. Mert ugye, ha ismerünk valakit annak a nemzetnek a fiai közül, s korábban ráébredtünk, hogy hozzánk nagyon hasonlóan érez, sőt a mienkéhez hasonló problémái vannak, s esetleg olyan dolgokat is tud, amiket érdemes lehet tőle megtanulnunk, akkor nem olyan könnyű a mindenkori politikai érdekek által vezérelve (alkalmanként manipulálva), s előítéletektől fűtötten súlyos ügyekben döntést hozni.
Mindez persze csak az eTwinning program egyik aspektusa. Más szemszögből nézve az eTwinning lehetőséget ad az idegen nyelvek gyakorlására, az együttes munkára a teljesen más környezetben felnőtt, és valószínűleg jócskán más attitűdökkel rendelkező gyerekek között, akik nyilván sokat tanulhatnak egymástól is. Nem mellékes körülmény az sem, hogy a sok diák (de nem mindenki!) által már így-úgy használt információs és kommunikációs technológiai (IKT) eszközök alaposabb megismerésére és értelmes célokra való alkalmazására is jó lehetőséget adnak az ilyen eTwinning projektek. Ezek során ugyanis (a szokásos e-mail mellett) ajánlatos a skálát az információs technológia nyújtotta újabb lehetőségekkel bővíteni (Wikispace, blogok, vitafórumok, videokonferencia stb. használata). Elsődleges persze, hogy mindez működjön, aminek nyilván meg kell teremteni a műszaki-technikai feltételeit. Ha azonban ezek már rendelkezésre állnak, akkor ne szégyelljük (akár kisiskolás) gyerekeinktől, diákjainktól ellesni, megtanulni a használatukat. Végülis nem lehet ez olyan bonyolult, ha 8-10 éves gyerekek számára magától értetődő.
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a tanár hagyományos szerepének nagy része az ilyen projektek során is megmarad! A projektmunkát még az ilyen egyszerű ilyen esetekben is (természetszerűleg) határidőkkel és a felelősök megjelölésével strukturálni kell. Meg kell alkotni a (célszerűen meglehetősen szigorú) szabályokat: pl. ki kell tűznünk, hogy mindenkinek heti 3 e-mailt kell küldenie, vagy heti 3-5 blogbejegyzést írnia, melyek elmulasztása bizonyos következményeket von maga után. A tanár moderátor szerepének megfelelően minden körülmények között követnie kell az eseményeket, s mindenre szükséges reflektálnia is. Történhet ez a videokonferencia közvetlen irányításával (melyre a technikai körülmények optimalizálásának szükségessége miatt mindig legalább fél órával több időt kell tervezni, mint ami a tényleges tevékenységhez kell!), vagy az e-mail üzenetek, vitafórumok ill. blogok bejegyzéseinek követésével.
Sokan előnyben részesítik az írott szövegeket, hiszen „A szó elszáll, az írás megmarad”, a random e-mail-ek helyett a viszonylag jól szabályozható és követhető fórumokat részesítik előnyben. Ugyanakkor az élőszó magától értetődően lehetőséget ad a beszédkészség fejlesztésére, s a közvetlenebb élményszerzésre is. Mindemellett persze arra is vigyázni kell, hogy az eredetileg kiválasztott érdekes téma a komoly munka során se fulladjon unalomba, s meg tudjuk őrizni a diákok számára vonzó, könnyed stílust, jó hangulatban, mintegy szórakozva tudjunk együtt dolgozni.
S ha mindehhez sikerült kedvet csinálnom, akkor a magyarországi tanárok további eTwinning partnerkereséséhez a prágai workshop résztvevőitől gyűjtött, s innen letölthető 28 e-mail címmel tudok hozzájárulni. Ezek a kollégák vagy kifejezetten szeretnének magyar iskolákkal közös eTwinnig és/vagy Comenius projekteket létrehozni, vagy valamely NSS iroda képviselői, akik közvetítő szerepet tudnak játszani a partnerkereséskor. A résztvevők majdnem harmada feliratkozott erre a listára. Tehát a világ kíváncsi ránk, csak egy e-mail üzenetet kell írnunk, ami egy új, izgalmas kaland kezdete lehet… Sok szerencsét kívánok minden reménybeli eTwinning projekt koordinátorának!
Budapest, 2008. ápr. 11.
