Apple előzményei

Bár anyja diplomás örökbefogadó családot szeretett volna, végül egy gépész családja fogadta be, azzal a kitétellel, hogy a későbbi tanulmányokra külön számlát nyitnak Steve számára. Az ezermester apától sokat tanult, és hamar az elektronika került figyelme fókuszába, ugyanis egy ismerőse révén bekerült a HP Explorer's Clubba, ahol a Hewlett-Packard mérnökei tartottak előadásokat.

Hosszas rábeszélés után 1972-ben a portlandi Reeds Művészeti Egyetemen elkezdte tanulmányait, ahol megismerkedett a későbbi gondolkodását meghatározó vallásokkal és kultúrákkal, de a magas tandíjat sokallta, így hamarosan inkább alkalmi munkákból próbált megélni, bár bizonyos órákat még látogatott később is dékáni engedéllyel.

1974-ben a játékpiacon már nevet szerzett Atari cégnél ijesztő külseje és megjelenése ellenére alkalmazták technikusként, de ápolatlansága miatt kollegáitól elszigetelve kellett dolgoznia. A cégnél barátkozott össze Ronald Wayne-nel, és korábbi klubtalálkozókról ismert, neki néha segítő, de ekkor még a HP-nál dolgozó Steve Wozniakkal együtt eldöntötték, hogy ötleteiket saját cégükben valósítják meg. Cégnévként a játékos és könnyen megjegyezhető - és mivel A-val kezdődő, így a szaknévsorban előre kerülő - Apple nevet választották. 1976. április 1-jén mindhárman aláírták az alapító okiratokat. 11 nappal később Wayne meggondolta magát és korábbi rossz tapasztalatai miatt kilépett.

Többek szerint Jobs későbbi együttműködésük alatt végig kihasználta Wozniakot, de ő máshogy látta: hiába a jó elektronika, azt eladhatóvá is kell tenni. És ebben állt Jobs erőssége.

Első sikerek

Az első gép, amit Wozniak még a HP eszközeivel fejlesztett, sem a HP-nek, sem a Commodore cégnek nem kellett. Szinte szívességből egy bolt elvállalta az árusítását, de azt is csak összeszerelve, ami ekkor még azt jelentette, hogy gyakorlatilag így is csak egy alaplapból állt a gép. Wozniak folyamatosan ezt fejlesztette tovább, de a már Apple I néven emlegetett gép sem haladta meg a hobbi szintet, kezdetleges fa dobozával és billentyűzetével.

Az Apple II komplettségével az amatőr felhasználókat is megcélozni képes termék igényének felismerése mellett már a dizájnról is szólt, sok bíráló szerint az elektronika rovására néha. 200 ezer dollár tőkét szereztek a gyártásához, és a befektetés óriási sikert hozott. Ebben jelentős része volt annak, hogy külön csapat dolgozott a gépházon, a csendes tápegységen, de ami a fő, a reklámhadjáraton. A befektető Mike Markkula még arról is meg tudta győzni Woznaikot és Jobsot, hogy az új gép bemutatóján ne hippiként, hanem ápoltan, jól öltözötten jelenjenek meg.

Az Apple III viszont kudarc lett. A kudarcból való kiláboláshoz Jobs elegáns és drága gépet akart építeni, a Xeroxtól részben megvett ötletekkel, részben átcsábított mérnökei révén megismert grafikus felülettel, egérrel, és drága, de igényes dizájnnal: ez volt a LISA projekt. Vele szemben viszont Jef Raskinnak engedélyezték egy olcsó személyi számítógép tervezési projektjét, amit a kedvenc almafajtájáról Macintoshnak nevezett el. Jobs egyre szeszélyesebb lett, extrább ötletei támadtak, emiatt a LISA projektből kizárták. A Macintosh projektben sem látta Raskin szívesen, de vesztett, Jobs rávethette magát a gépre. A LISA ugyan korábban elkészült, de magas ára miatt nem lett sikeres.

A Macintosh, a jó alkalmazásoknak és a híres „1984” reklámjának köszönhetően viszont tarolt. A reklámot 1984. január 22-én mutatták be a Super Bowl alatt, mindössze egyetlenegyszer, de így is 96 millió ember láthatta.

A következő lépés, a NeXT

Egyre több konfliktusa miatt az Apple vezetéséből egyre inkább kiszoruló Jobs úgy döntött, hogy továbblép. 1985 augusztusában Paul Berg Nobel-díjas biokémikussal való beszélgetése közben megtudta, hogy az egyetemi kutatólaboroknak szükségük lenne egy megfizethető, de nagyobb teljesítményű számítógépre. Jobs már próbálkozott ilyen gép tervezésével az Apple-nél, de a „Big Mac” projektjét leállították. Jobs több - vele még jó kapcsolatban lévő - munkatársával és számos külsős szakemberrel titokban tervezni kezdett egy új céget.

A szétválás bár békésnek indult, később igencsak elfajult vitákat eredményezett, 1986-ban sikerült nagy nehezen peren kívül megegyezniük a feleknek, és Jobs több kötelezettséget is vállalt az új termékkel kapcsolatban, amelyek nem módosították lényegesen eredeti elképzelését.

Az új projektben is a dizájn volt a meghatározó, de a tökéletes kockaforma már a számítógép tervezésekor számos nehézséget okozott. Nem csupán a ház elkészítése volt költséges, hanem a kockaformába az alkatrészek áttervezése és beillesztése is komoly problémát jelentett. A dizájnhoz igazodó technika számos tervezési bravúrt eredményezett.

Jobs maximalizmusa ezúttal nem csupán a hardverre terjedt ki, hanem a tartalomra is. A gép a szakmai programok mellett a tervek szerint szinonima- és értelmezőszótárat, idézetgyűjteményt, valamint Shakespeare összes művét is tartalmazta volna.

1986 végére egyértelművé vált, hogy további tőkére lesz szükség. Szerencsére felbukkant Ross Perot üzletember, aki 1979-ben elkövette azt a hibát, hogy a még fiatal Bill Gates befektetési ajánlatát elutasította. Mivel nem akart újra lemaradni a hihetetlen sebességgel fejlődő ágazatról, így hajlandó volt kockázatot is vállalni. Perot személyében Jobs viszont nem csak jelentős tőkéhez, hanem kiváló kapcsolatokhoz is jutott.

1988. október 12-én impozáns bemutató keretében tartották meg a NeXT-számítógép világpremierjét, mindezt úgy, hogy sem a hardver, sem a szoftver nem állt még készen. A profi bemutató lenyűgözte ugyan a közönséget, de a gép ára már kevésbé, hiszen a várt 3000 dollár alatti ár helyett 6500 dollárt kértek az alapgépért. További csalódást okozott, hogy a gépre még majd egy évet várni kellett.

Havonta nagyjából 400 gépet tudtak értékesíteni, és így 1990-ben a korábbi termékekhez képest igen szerénynek számító, 28 millió dollár bevétele volt a cégnek. A sikertelenség miatt végül 1993-ra Jobs kénytelen volt leállítani a NeXT hardver gyártását.

Pixar

A NeXT-ből csak a szoftverágazat termékei maradtak meg, amelyek más cégek számítógépein futottak. Jobsot elkedvetlenítette ez az újabb csalódás. Szerencséjére 1985 őszén George Lucas eldöntötte, hogy eladja néhány kisebb érdekeltségét, így a Lucasfilm nevű számítógépes részlegét, amiben hosszas egyeztetések után végül is Jobs szerez tulajdoni többséget. A legfőbb termékük és bevételforrásuk ekkor az animációs munkára tervezett Pixar Képalkotó Számítógép (Pixar Image Computer) volt, és ez a gép lett az új cég névadója is. A speciális gép főleg ipari felhasználásra készült, és 125 ezer dollárba került. Ekkor a fő alkalmazási területek a meteorológia, geológia, egészségügy valamint a reklámipar volt. Jobs elhatározta, hogy az átlag felhasználó számára is elérhető olcsóbb változatot is készítenek 30 ezer dollárért.

Elképzelése szerint a 3D képek és animációk az otthoni felhasználók piacán is tömeg méretekben életképes lehet. Igencsak megelőzte ezzel a korát. A gépek drágának bizonyultak az átlagos magánszemélyek számára, a használhatóságuk is túl speciális volt, így nem sikerült kiszélesíteni a keresletet.

2006-ban a Pixar feletti tulajdoni jogáért cserébe részvényeket kapott a Walt Disney Company-ben, amivel ő lett a Disney legnagyobb egyéni részvényese. A rajzfilmipar ezidőtájt hihetetlen fejlődésnek indult, de ez már egy másik történet.

További érdekes oldalak

Apple Múzeum (angol nyelvű)

Apple logó története

Az 1984-es Macintosh reklám

Képek az Apple eszközeiről

Rozgonyi-Borus Ferenc cikke