Titkok kulcsa
2013/10/18 11:04
2222 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Ez ideig megfejthetetlennek vélt titkosírást sikerült egy szegedi egyetemi hallgatónak megfejtenie a közelmúltban. Számos hasonló dokumentum létezik még, amelyet még a titkosszolgálatok profi kódfejtőinek sem sikerült megfejtenie. Egy kicsit ismerkedjünk meg ennek kapcsán a titkosítási fogalmakkal és módszerekkel, hogy láthassuk, miért nagy eredmény ez!

Divatja lett a kódfejtésnek újra, de bármilyen meglepő, a számítógépek világában sem lett könnyű ez a tevékenység. A titkosítás alapvetően két módon történhet meg: magát az üzenetet valamilyen módon elrejtjük, ezt nevezzük szteganográfiának. Ezzel az önmagában is izgalmas területtel egy külön cikkben foglalkozunk majd. A másik csoportot nevezik kriptográfiának, magyarul titkosírásnak. A titkosírás során a kívülállók elől védendő elküldendő üzenetet, amit nyílt szövegnek nevez a szakirodalom, valamilyen módszert alkalmazva, annak jeleit például a szokásos jelek helyett ábrákkal vagy összekevert ábécé jelekkel írjuk le - ez a kódolás. Az üzenet címzettje ezt a kódolt, szakszóval titkosított szöveget kapja meg, amit egy általa ismert módszerrel visszaalakíthat újra nyílt szöveggé. Ez a folyamat a megfejtés vagy dekódolás.

A középkori alkimisták például egyedi jelekkel helyettesítették a receptjeikben használt kémiai anyagokat, ezt a kódtáblát titokban tartották, jegyzeteikben csak a nekik megfelelő jeleket írták le, amit avatatlan így már nem tudott értelmezni.

1

A kódolás és a dekódolás az úgynevezett kulcs segítségével történik, általában maguk a módszerek ismertek, de az éppen használt kulcsok a titkosak, ezt akarják a kívülállók megszerezni.

Ha a kód speciális, azaz nincs arról ismeretünk, hogy az eredeti nyílt szöveg milyen nyelven is készült, akkor bizony a kódfejtőnek még nehezebb dolga lehet. Ilyen máig is megfejthetetlen naplószerűség a Rohonci-kódex  a XVI. századból.

2

A kisméretű könyvecske szövege máig ellenáll a megfejtési kísérleteknek, többen úgy gondolják, hogy nem is valódi, hanem csak egy hamisítvány.

Már az ókorban is

Titkosírásokat persze már az ókorban is alkalmaztak. Az üzenet írásjeleinek átrendezése az egyik alapvető módszer volt. Julius Caesar korában egyszerű betűeltolást alkalmaztak, azaz például az A helyett C-t írtak, és ehhez hasonlóan a többi betű helyett az ábécében kettővel arrébb lévőt írták le. Ha az eltolás módját ismerte valaki, egyszerűen megfejthette a szöveget. Bonyolultabb módszer volt, ha az ábécé betűi helyett egy összekevert ábécét használtak, vagy egyéb jeleket írtak.

Erre már a magyar történelemben is akad számos példa. A török elleni harcokban, majd a Rákóczi család fénykorában részben vagy teljes egészében is így titkosítottak üzeneteket. A zenei jeleket használva részben el is rejtették a titkosított szöveget az illetéktelenek elől.

3

A részleges helyettesítés a kódoló és a dekodoló munkáját tette egyszerűbbé, de meg is könnyítette az illetéktelen megfejtő dolgát. Egyszerű szövegelemzés alapján a betűbehelyettesítés könnyen megfejthető, ezért a gyakoribb betűk helyett később több jelet is használtak.  Mária, a skótok királynője is ebben a módszerben bízott, méghozzá oly vakon, hogy az Erzsébet elleni összeesküvés vezetőivel hasonló módon megalkotott kulcstáblával levelezett. A módszert viszont Thomas Phelippes királyi tanácsos nemcsak hogy megfejtette, de az elfogott üzenetet meg is tudta hamisítani, így Máriát nyílt színvallásra tudták kényszeríteni.

4

És ez komoly gond! Az üzenet fogadója sokáig nem lehetett biztos benne, hogy valóban az eredetileg elindított szöveg került hozzá, és abban sem lehetett biztos, hogy ha az, akkor azt időközben más nem olvasta-e már el. Ezt a problémát csak a XX. század közepén tudták megoldani, de ez megint egy másik történet.

Átrendezve

Az üzenet írásjeleinek átrendezése egy másik alapvető módszer. Ekkor valamilyen eszközzel, például ráccsal, mint Sándor Mátyás Verne regényében, kódolták a nyílt szöveget. Ha a rács valaki birtokában volt, egyszerűen megfejthette a szöveget, enélkül viszont szinte reménytelen volt a vállalkozás. A rács használata egyszerű: a kivágott helyekre írjuk nyílt szöveg első részét, majd ha betelik az összes nyílás, fordítunk egy negyedet a rácson, folytatjuk a következő szövegrésszel. A jól elkészített rács nyílásai nem fedik egymást a forgatás során. A negyedik fordulat után a kapott betűkockát soronként leírjuk, és így továbbítjuk. Nagy, például 12×12-es rács esetében már komoly kihívás a megfejtés, főleg, ha nem az összes lehetséges nyílást alakítjuk ki, és az ezért üresen maradó helyeket egyéb jelekkel töltjük fel.

5

A megfejthetetlennek hitt kód

Blaise de Vigenère (1523-1596) francia diplomata alkotta meg az első igazán megbízható, de egyszerűen használható titkosírást, amely egy előre meghatározott kulcsszón alapuló, kombinált Caesar-féle betűeltolásos módszer volt. A módszer ugyan egyszerű, de azért lett sokáig nehezen megfejthető, mert ugyanaz a kódjel a nyílt szöveg különböző betűit is jelenthette, és fordítva, egy azonos jelhez más és más kódjelet is rendelhetett. Aki nem ismerte a betűeltolásokat meghatározó kulcsszót, az gyakorlatilag tehetetlen volt. Charles Babbage volt az, aki a XIX. század közepén elsőként meg tudta fejteni, nem is csoda, hogy az angol kormány hosszú éveken át nem is tette közzé a módszerét. Nagy bánatukra viszont közel két évtizeddel később már mások is felfedezték a megfejtés módját. A megfejtés során nyelvi és statisztikai elemzés révén elsőként a kulcsszó hosszát határozzák meg, majd utána a kulcsszó betűit is meg tudják adni, és ennek birtokában már a titkosított szöveg elolvasható.

Ennek ellenére a módszer egyszerűsített alkalmazása az első világháborúban is szokás volt: a kevésbé fontos és gyorsan elévülő üzenetek kódolására és elolvasására használták a kódtárcsát.

6

A második világháború idejére ezek a módszerek úgy tűntek, hogy elavultak, túl körülményessé vagy nem megbízhatóvá váltak. A megoldást a kódolást végző gépekben látták a diplomaták és a katonák, bár alapvetően ezek sem csináltak mást, csak kiváltották az emberi munkát, összetettebb kulcsszavakat tudtak alkalmazni.

További érdekes oldalak

Rozgonyi Borus Ferenc cikke