Az internet: a kommunikáció és önkifejezés eszköze
Ma már a fiatalok életének szerves része az internet. Társas- és párkapcsolataikban is fontos szerepet játszik, mivel lehetőséget ad a kommunikációra, a közösséghez való kapcsolódásra és az önkifejezésre.
Ennek lehetnek pozitív hatásai, hiszen megmutatkozhatnak a tehetségek, teret kap a fantázia, az előadóművészetek, de nagyon fontos, hogy a fiatalok felismerjék, hogy mi az, amit meg lehet osztani, és mi az, amit nem.
Ha valaki személyes/ intim tartalmat oszt meg online, az nagyon komoly következményekkel járhat, hiszen csúnyán vissza lehet vele élni, de sok esetben a felhasználók nem gondolnak erre. Pedig ha egyszer megjelent valami az interneten, akkor az mindig ott lesz, terjedhet közösségi oldalakon, személyes üzenetekben, emailekben stb.
Mivel a fiatalok szinte mindig ’online vannak’, így a párkapcsolataik nagy részét is az interneten és a digitális eszközeiken keresztül élik, ezen keresztül ismerkednek, chatelnek, így az egyik legnagyobb veszély az online szexuális bántalmazás.
Mit gondolnak a fiatalok az online veszélyekről?
Az UNICEF szerint a 18 évesek 80%-a gondolja, hogy a felnőttek és gyerekek szexuális bántalmazásnak lehetnek kitéve a neten, 57%-uk hiszi, hogy a baráti körük veszélyben van online, és csupán 36%-uk gondolja úgy, hogy ténylegesen meg tudja mondani, ha valaki hazudik a személyazonosságát illetően.
A deSHAME projekt keretében megvalósult kutatás a fiatalok tapasztalatait vizsgálta az online szexuális zaklatással kapcsolatban. A felmérésben 3257 13-17 év közötti fiatal vett részt három országból: az Egyesült Királyságból, Magyarországról és Dániából. A kutatást összefoglaló nemzetközi jelentés 2017 decemberében látott napvilágot.
Mit is jelent a szexuális zaklatás fogalma?
A jelentés úgy fogalmazza meg az online szexuális zaklatás fogalmát, mint azt a nemkívánatos szexuális magatartást, amely internetes felületen történik és szexuális erőszaknak minősül. A digitális tartalmak (fotó, videó, üzenet, bejegyzés) felhasználása különféle nyilvános vagy nem nyilvános felületen történik, ahol a zaklatás elszenvedője kizsákmányolva, fenyegetve, kényszerítve, megkülönböztetve vagy megalázva érzi magát. A riport szerint a zaklatás elszenvedői leggyakrabban lányok.
Az online szexuális zaklatás négy formáját lehet megkülönböztetni:
- intim képek és videók beleegyezés nélküli megosztása;
- kizsákmányolás, kényszerítés, fenyegetés (az elszenvedőt szexuális tevékenységre kényszerítik vagy fenyegetik online, vagy szexuális tartalommal zsarolják);
- szexualizált megfélemlítés vagy zaklatás (egy csoport vagy közösség megalázó, felkavaró vagy diszkriminatív tartalommal zaklatja az áldozatot)
- nemkívánatos szexualizálás (az áldozat nemkívánt szexuális kérést, tartalmat vagy tartalmat kap)
Mit mutatnak az eredmények?
A felmérés eredményei döbbenetesek. A megkérdezett fiatalok 25%-a volt tanúja annak, hogy ismerőseik titokban szexuális tartalmat tartalmazó videót készítettek, és 10%-uk mondta, hogy ő maga is készített ilyen tartalmat az elmúlt évben.
A résztvevők 10%-a számolt be arról, hogy partnere kényszerítette osszon meg meztelen képet, a 13-14 év közötti válaszadók közül pedig 45%-a volt tanúja annak, hogy társaik úgy szerkesztették át mások képeit, hogy azok szexuális töltetet kaptak.
Beszélni kell róla!
Mégis a fiatalok nagy része nem jelentené, ha szexuális zaklatás áldozatává válik, mivel félnek a következményektől. Mind az UNICEF mind a deSHAME adataiból az derül ki, hogy a fiatalok leginkább a barátaikkal osztanák meg a problémát és legvégső esetben egy tanárral.
Az UNICEF adatai szerint 19% a deSHAME nemzetközi jelentés szerint pedig csupán a megkérdezettek 14%-a fordulna egy tanárhoz, mely valószínűleg azzal áll összhangban, hogy a diákok félnek attól, hogy az iskola túl nagy feneket kerít a dolognak, és ezáltal még rosszabb helyzetbe kerülnek, mint amelyben addig voltak.
A kutatásban résztvevő fiatalok több olyan akadályozó tényezőt is megemlítettek, amelyek visszatartják őket abban, hogy jelentsék a zaklatást. 52%-uk emelte ki a szégyenérzetet, 42%-uk tart a következményektől, további 42% nem akar zaklatás célpontjává válni, 39% hibásnak érzi magát és szintén 39% inkább maguk között oldaná meg a konfliktust.
Mit mondanak a deSHAME kutatásban résztvevő pedagógusok?
Sokan úgy gondolják, hogy a megelőzés szintjén a szülőkkel/gondozókkal való megfelelő kommunikáció és az esetleges veszélyekre való figyelemfelhívás a kulcs. Ám sok szülő automatikusan elutasítja témát, mert nem hiszi el, hogy ilyen létezik.
Továbbá nyíltan beszélni kell a gyerekekkel is erről, nem szabad, hogy tabu legyen, hiszen megfelelő ismerettel kivédhető rengeteg veszélyes szituáció. Bátorítani kell a fiatalokat arra, hogy gondolkodjanak el azon, hogy veszélyhelyzetekben (itt meg lehet adni konkrét esetet) ők mit tennének.
Ehhez széles körű ismeretekre van szükség, és a kutatás eredménye is megerősítette, hogy a tanárok igénylik, hogy minél több anyag készüljön a problémakörhöz, amelyet felhasználhatnak a foglalkozásokon.
Emellett pedig meg kell mutatni az iskolákban, hogy a technológiát hogyan lehet jól használni. Pl.: megtanítani, hogy a Facebook, Twitter, Snapchat és egyéb közösségi oldalak profilbeállításainál mire kell figyelni, hogy minimálisra csökkentsük a kockázatát annak, hogy idegen emberek ’furcsa’ ajánlatokkal lepjenek meg bennünket. Ehhez magyarul elérhető segédanyagokat is találhatunk a Saferinternet.hu weboldalon.
Tóth Boglárka
Források:
