Amikor a tanárok tanulnak: gondolatok az önszabályozó, online szakmai fejlődésről
2020/07/30 08:00
391 megtekintés

A 2017. februártól 2020. augusztusáig tartó TeachUP nemzetközi beválásvizsgálat záró konferenciájára a COVID-19 világjárvány miatt, online formában került sor 2020. június 3-án, 5-én, 9-én és 11-én.

A konferencia nyitónapján két prominens oktatási szakember tartott vitaindító előadást és mondta el véleményét, osztotta meg tapasztalatait arról, hogy milyen módon lehet sikeresen növelni a pedagógusok online tanfolyamokon való részvételét és csökkenteni a lemorzsolódást.

tu

A TeachUP egy olyan 10 ország részvételével zajló nemzetközi beválásvizsgálat, ami egy olyan innovatív kurzusdizájnt tesztelt, melynek célja a tanárok tömeges online kurzusokon való részvételének és a teljesítés arányának növelése továbbá, hogy a mára radikálisan megváltozott tanári szerepekhez kapcsolódó tanári kompetenciák fejlesztését célzó kurzusokon minél többen vehessenek részt.

A négy alkalmas, online webináriumi formában megtartott, nemzetközi konferencián több mint 230 tanár, oktatási szakember, döntéshozó vett részt. Megvitatták az online képzések sajátosságait, az online oktatás és különösen az online tanfolyamok tanárképzésben és tanár továbbképzésben történő felhasználásának lehetőségeit és kihívásait, valamint azt, hogy a TeachUP beválásvizsgálat eredményei, (mely vizsgálat Európa-szerte több mint 4000 tanárt és tanárszakos hallgatót ért el), hogyan segíthetik a szóban forgó kérdések mélyebb megértését a megfelelő stratégiák kialakítását.

Vitaindító előadók:

allison

Allison Littlejohn, a Londoni University College Knowledge Lab-jének vezetője, tanuláskutató, szakterülete a technológiák által támogatott szakmai továbbképzések vizsgálata.
https://uk.linkedin.com/in/allisonlittlejohn; https://www.ucl.ac.uk/

jo

Jo Tondeur a Vrije Universiteit Brussel oktatója, szakterülete az oktatás innovációja, az önszabályozó tanulás, az oktatástervezés, és különböző oktatási modellek, például a blended modell vizsgálata.
https://be.linkedin.com/in/jotondeur; https://www.vub.be/

Az előadók 6 kérdésre reagálva építették fel előadásukat.

1. Hogyan lehet egy tanároknak szóló online kurzust igazán hatékonnyá tenni úgy, hogy az tömeges formában is jól működjön?

Allison Littlejohn szerint azok lehetnek online környezetben sikeres kurzusteljesítők, akik képesek:

  • reálisan felmérni, mennyi tanulási feladatot tudnak vállalni,
  • tanulási célokat kitűzni, illetve adaptálni,
  • a kiterjedt kritikus gondolkodásra,
  • megtervezni a tanulásukat és ehhez elsajátítani többféle tanulási megközelítést,
  • az új megtanult ismereteket a meglévő ismereteikhez kapcsolni,
  • segítséget kérni másoktól és új információforrásokat keresni,
  • az önreflexióra, valamint külső célok és elvárások szerint is értékelni saját munkájukat,
  • alkalmazkodni a változó tanulási helyzetekhez.

Nem elég azonban a képesség, hogy valaki sikeresen tudja szabályozni a saját tanulási folyamatait egy kívánt cél érdekében (ami lehet egy újabb oklevél megszerzése), az a legfontosabb, hogy érezze, hogy a megszerezhető tudás valóban hasznos és mélyen beépül majd a munkájába, a mindennapi konkrét gyakorlatba, így minőségi változást hoz majd az életében. Így nagy valószínűséggel nem fogja abbahagyni a megkezdett kurzust.

Ez az u.n. transzformációs tanulás lényege. Ez a mély, konstruktív és értelmes tanulás folyamata, amely

  • túlmutat az egyszerű ismeretek megszerzésén,
  • kritikus gondolkodásra nevel,
  •  elősegíti a személyiségfejlődést,
  •  a tanulók és a tanárok és szülők közötti dinamikus partneri kapcsolatot alakít ki.

Allison Littlejohn szerint enélkül a MOOC-ok nemzeti szintű elismerése, akkreditációja illetve hivatalos tanusítványok kiadása sem fogja számottevően csökkenteni a kurzusokról való résztvevői lemorzsolódást.

Pozitív példaként említette erre az angol Future Learn platformot, ahol a Transforming Education in Challenging Environment nevű kurzus során a tanárok egymással szoros együttműködésben, ötleteikkel egymást segítve sajátíthattak el gyakorlati módszereket a kritikus helyzetben lévő, veszélyeztetett helyen élő gyerekek és fiatalok tanításának lehetőségeivel kapcsolatban.

2.Hogyan lehet a nehézségekkel küldő résztvevőket támogatni az online kurzusok során?

Allison Littlejohn szerint a digitális technika elsajátítása és használata nagyon fontos, de elsősorban az emberi tényezőt kell előtérbe helyezni. A tanárok motivációit kell megvizsgálni (vajon gyakorlati vagy elméleti érdeklődésűek, milyen meglévő tanulási stratégiákkal rendelkeznek, mennyire rugalmasak és nyitottak az új módszerekre, milyen az önértékelésük), és ezekhez kell igazítani a kurzus felépítését, kialakítani a megfelelő stratégiát.

Az, hogy a tanárok hogyan állnak a tanulás folyamatához, milyen tevékenységekben vesznek részt szívesen, nagyban függ attól, milyen az iskola működése, a munka felépítése, milyen időbeosztásban kell dolgozniuk és természetesen attól is, hogy biztosítanak-e lehetőséget nekik arra, hogy például munkaidő alatt járjanak továbbképzésre. A hatékony közösségi kommunikációt nehéz több ezer, esetenként tízezres résztvevőjű kurzusokon megszervezni. Ezért a tömeges kurzusokon belül a moderátorok bevonásával kisebb tanulócsoportokat (break-out groups) érdemes létrehozni, és ehhez helyet kell biztosítani, itt majd lehetőség nyílik az információcserére, közös munkára, kommunikációra.

3.Mit kell alapvetően figyelembe venni a tanártovábbképzések tervezésénél?

Jo Tondeur erre a kérdésre reflektálva elmondta, hogy a kurzus tervezésénél bizonyos tényezőket és szinteket kell előzetesen megvizsgálni:

  • nano szinten: a tanulók egyéni sajátosságait – Kik is ők valójában?
  • mikro szinten: a tanárok jellemzőit – tapasztalataikat, nyitottságukat, rugalmasságukat
  • iskolai szinten: az iskolavezetés jellegét és az iskola saját magáról alkotott jelenlegi és jövőbeli képét (vízióját)
  • makro szinten: az oktatásirányítás céljait és elképzeléseit, mivel országonként eltérő lehet például az iskolák autonómiája.

Azonban egy jellemzőt tart a legfontosabbnak: az oktatással kapcsolatos hiedelmeket, ami jelenti a tanár alapvető hozzáállását a tanításhoz, elképzeléseit arról, hogyan tanul a diák, hogyan kell egy tantárgyat tanítani, mit jelent számára a „jó oktatás”. 

Két beállítottságot különböztet meg, inkább fejlesztő, vagyis tanulóközpontú beállítottságot vagy közvetítő (transzmisszív), vagyis tanárcentrikus beállítottságot.

Ezek a hiedelmek alapvetően saját korai, gyermekkori tanulási tapasztalatokon alapulnak, és emiatt nagyon nehezen lehet változtatni rajtuk. Hatásuk meghatározó abban, hogy a tanár hogyan tervezi meg, alakítja, értékeli saját tanítási folyamatát, illetve hogy olyan tanulási tevékenységekben vesz szívesen részt, amelyek a lehető legközelebb állnak saját tanítással és tanulással kapcsolatos hiedelmeihez. Ez az, amit figyelembe kell venni a tanárképzési kurzusok kialakítása során.

4.Milyen módon, milyen eszköz segítségével lehet a pedagógiai hiedelmeket és a szakmai továbbképzéseket összehangolni, összekapcsolni?

Jo Tandeur szerint a tényleges, gyakorlati tapasztalatok változásokat eredményezhetnek, és egy megfelelő szinten támogató közegben a tanításhoz való hozzáállást igenis lehetséges fejleszteni, gazdagítani. Ez a támogató közeg lehet egy gyakorlatorientált online kurzus is, megfelelő szakmai támogatással.

A hiedelmek és a tettek kapcsolata visszaható jellegű: a hiedelmek tettekhez vezetnek, amik visszahatnak, és ha részben is, de megváltoztathatják a pedagógiai hiedelmeket.

5.Milyen lehetőségeket és kihívásokat rejt magában a tanárképzés online formája?

Jo Tandeur szerint az előnyök közé sorolható az, hogy az online tanfolyamok könnyen elérhetőek, az elvégzésük rugalmasan megoldható térben és időben. Minden korosztály számára előnyös továbbá, hogy a tanárok együtt tanulnak és dolgoznak az online térben, megosztják tapasztalataikat, interakcióba léphetnek távoli és akár teljesen más szakmai háttérrel rendelkező, más közegben dolgozó társaikkal. Így pedagógiai hiedelmeik is módosulhatnak, átalakulhatnak tanulási szokásaik, folyamataik. Kihívásnak azt tartja, hogy vajon mit gondolnak a tanárok saját magukról, van-e elég idejük és energiájuk ahhoz, hogy online tanuljanak, képesek-e magabiztosan használni az online felületeket, képesnek tartják-e magukat az online térben való kapcsolatteremtésre.

A pedagógiai hiedelmek feltérképezése mellett ezért a tömeges online kurzusoknál a résztvevők IKT használatának szintjét is fel kell mérni még az kurzus indulása előtt, és ki kell alakítani az eredményekhez igazított támogatási formákat (kisebb egymást támogató csoportok, személyes konzultációra alkalmas felületek, gyakorlatorientált, osztálytermi, személyes interakciót is igénylő feladatok).

Mindezek elvezetnek egy blended típusú tanártovábbképzési szcenárió megalkotásához, ahol az online és a jelenléti képzések előnyei együtt jelenhetnek meg.

Allison Littlejohn kihangsúlyozta, hogy mivel a tanárok nagyobbik része még mindig meglehetősen elszigetelve dolgozik a saját iskolájában, nagyon fontos, hogy a tömeges online képzések során a résztvevőknek lehetőségük nyíljon kapcsolatot létesíteni egymással, tapasztalatot cserélni bel-és külföldi tanártársaikkal.

6. Mennyire fontos az emberi tényező ahhoz, hogy sikeres legyen az online tanulás?

Allison Littlejohn szerint a kurzusok során a mesterséges intelligencia (AI) nagyon sokat segíthet a beérkező nagy mennyiségű adat feldolgozásában, a mintázatok felismerésében, valamint remekül használható adatok megjelenítéséhez, például egy kurzushoz tartozó, a résztvevők munkáját rögzítő, elemző és előrejelző felület formájában. Így könnyen azonosíthatók a lemaradó tanulók és a személyes profil oldalukon a tanulók is láthatják, miben kell felzárkózniuk.

Egy másik példa példa erre a tutor bot, ami egyes egyetemeken segít a több ezer tanulónak alapvető kérdéseikre megtalálni a válaszokat, nem szükséges ezzel a tanárok szakmai munkára használható idejét lefoglalni.

Azonban a virtuális segédek, chatbot-ok, tutor-botok csak a gyakran feltett, triviális kérdésekre képesek megfelelő választ adni, komplex, intelligens döntéseket nem képesek hozni.

A mesterséges intelligencia használata etikai kérdéseket is felvet, például kell-e a tanulónak tudnia, hogy valószínűleg nem fog átmenni a következő vizsgán, ha továbbra is így teljesít, vagy nem. Vajon ez pozitívan hat majd rá? Mindenképpen kritikusan kell a digitális technológiához hozzáállni és azt használni.

logo

Csatlakozz hozzánk!

Őket ajánljuk

Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten
eBiztonság Minősítés Minősítő rendszer a biztonságos iskolákért
ENABLE program Program tantestületeknek a bullying ellen