Nem titok, hogy az athéni olimpia zárónapjának az volt a legfontosabb kérdése, hogy a magyar vízilabda-válogatott megvédi e a Sydney-ben szerzett címét? A pozitív válaszban nagyon sokan bizakodtak. Annak ellenére, hogy a találkozó kezdete nem adott okot a nagy reménykedésre, Kemény Dénes csapata mégis bámulatos hajrával megfordította a találkozót, és 8-7-re nyert Szerbia-Montenegró ellen. Ez volt a magyar küldöttség nyolcadik aranyérme és a magyar vízilabdázás is nyolcadik olimpiai elsőségét ünnepelheti.
Nem csoda, hisz akár világválogatottnak is elmehetne a magyar csapat, ilyen jól hangzó névsorral: Gergely István, Szécsi Zoltán, Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Ádám, Steinmetz Barnabás, Varga Tamás, Vári Attila.
De mi tagadás, meg kellett küzdeniük a győzelemért. A mérkőzés azonnal 0-1-el indult, és visszaadni sem sikerült azonnal, mert a fiúk kihagytak egy helyzetet, amivel a szerbek nem voltak restek élni, és legjobbjuk, Sapics talált be Széchy kapujába, 0-2-re módosítva az állást.
Sapics tovább élvezte jó formáját, Jelenicsnek passzolt, aki a harmadik gólt dobta be kapunkba. Nekünk megadatott, hogy emberelőnyben játsszunk, de ezzel sem sikerült semmi változást elérni. Valahogy nem ment a gólgyártás. Egészen addig, míg a szerbek bakizása után Kiss Gergőnek sikerült belőnie az első gólt, 1-3-ra módosítva az eredményt.
Észbe kaptak a magyarok, Széchynek sikerült Jelenics orra elől eloroznia a labdát, és további bravúrokat bevetve vezetni a negyed utolsó támadását. Ekkor jött egy szabálytalanság, egy négyméteres, és Kiss Gergő bedobta a második gólt.
A második negyedben végre mi hoztuk el a labdát, és Molnárról kiállítást értünk el, majd Kiss Gergő újra remekelt, s kiegyenlítődött az állás.
Gyorsan követték egymást az események, Ikodinovics 3-4-re lombozott le bennünket, nem sokáig, mert Benedek híres "balkéz" dobásával 4-4-re módosított. Ezt Gojkovic sem nézhette tétlenül, a szerbek újra fölénybe kerültek. 4-5-nél tartottunk.
Kásás egyszer kapufát lőtt, de az ellenfélnek is sikerült hibáznia, aztán Varga Tamás jóvoltából 5-5-el zárták a második negyedet.
A harmadik negyed számunkra nem kezdődött jól, Udovicsics szerzett vezetést, mi még a labdát is elvesztettük, Sapics könyörtelenül büntetett, 5-7 volt az állás.
Magyar támadás, eredmény nélkül, s megint jöttek a szerbek. Blokk nem volt, csak Széchy. De az nagyon.
Először is, aztán másodszor hihetetlent védett.
Nem tudtunk gólt lőni, még jó, hogy a szerbek sem.
Aztán emberelőnyhöz jutottunk, de kihagytuk. Míg végre fordult a kocka, Várit küldték ki. Időt kértek a szerbek, úgy, hogy még náluk volt a labda. A labdát a bírók elvették a szerbektől, ezt követően tőlünk is.
Gólképtelenség jelezte ezeket a perceket. Emberelőnyben játszottunk, de mintha átok ült volna rajtunk.
A negyed utolsó támadása magyar kézen vándorolt, de 5-7-tel fordultak a csapatok.
Mi hoztuk el a labdát, de csak másodjára vettük be a szerb kaput, Kásásé a telitalálat (6-7).
A szerbek ugyan kettős emberelőnyhöz jutottak, de sikerült kivédenünk. A lehető legjobbkor vezettünk, Kiss Gergő immáron negyedszer vette be a szerb kaput. 8-7 lett az állás.
Ekkor Kemény Dénes időt kért. Egy percen belül voltunk, Kásás kihagyta, és szerencsére a szerbek is. A címvédés sikerült.
Gratulálunk!
Forrás:
Magyar Rádió
