A rajt a Kovács Katalin, Szabó Szilvi, Viski Erzsébet, Bóta Kinga összetételű magyar négyesnek sikerült a legjobban, és 250 méternél még háromtized másodperc, azaz majdnem fél hajóhossz volt az előnyük. Aztán 300-tól Fischer vezényszavára beindult a német "csatahajó", és centiről centire dolgozta le hátrányát. Olyannyira, hogy 490-nél befogta a teljesen lemerevedő magyarokat, s a célban két tenyérnyivel, 19 századdal meg is előzte a mieinket. A végén Bótáék reszkető hasizommal, sírógörcsben zuhantak ki a partra, a németek ugyanúgy zokogtak, csak éppen az örömtől.

Valóban tragikus a szituáció, hiszen a magyar hajó Sydney és Athén között mindent megnyert, hogy aztán abban a pillanatban hiányozzon néhány centi, amikor meg kellene koronázni egy olimpiászon átívelő csodás teljesítményt. "Az előre eltervezett taktika jegyében versenyeztünk, tudtuk, hogy a magyarok gyorsan kezdenek, s nem akartunk, talán nem is tudtunk volna velük menni. Amikor kellett, növeltük a csapásszámot, és egy fikarcnyival több erő maradt bennünk a végére. Ezért tértem vissza az év elején, de a páros még hátra van Carolin Leonhardttal" - mondta Birgit Schmidt, aki 1979-ben szerezte első világbajnoki címét, amikor például Szabó "Sziszó" egyéves volt, Viski Erzsi pedig még meg sem született!

"Nem hinném, hogy Birgit Fischer jelenléte nyomasztott bennünket, csak előre néztünk, nem törődtünk azzal, hogy kik eveznek mellettünk. Tudtuk, hogy vezetünk, s a periférikus látásommal azt is tapasztaltam, hogy nagyon jön egy hajó - értelemszerűen a német. Az utolsó ötven méterre sajnos szétesett a mozgásunk, ezt még éreztem, ennél többet nem tudtunk kiadni magunkból" - mondta komor tekintettel Viski. "Megpróbáljuk pozitívan felfogni a dolgot, nyertünk egy ezüstöt, nem pedig elveszítettünk egy aranyat. Ettől függetlenül szomorúak vagyunk"- fűzte hozzá Bóta.