Irodalmi Nobel-díj - 2004
Kormos Edit
2004/10/08 08:00
1311 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
"Zenés, többszólamú hangvétele és kiemelkedő nyelvezeti stílusa", valamint "könnyedsége, mellyel nyilvánvalóvá teszik korunk társadalmának közhelyeit és azok lehengerlő erejét" - ezen méltató szavak kíséretében kapta meg az irodalmi Nobel-díjat az idén az osztrák Elfriede Jelinek.

A hazánkban kevésbé ismert osztrák írónő - ezidáig csak két művét olvashattuk magyarul - olyan, a díjra igencsak esélyes irodalmi nagyságokat "előzött" meg, mint Mario Vargas Llosa, Salman Rushdie vagy épp - a szintén írónő - Joyce Carol Oates.

Elfriede Jelinek

1946-ban született az ausztriai Mürzzuschlagban, jómódú család sarjaként. Gyermek- és ifjúkorát Bécsben töltötte. Nagyon fiatalon kezdett el zongorázni, s később a bécsi konzervatórium növendéke lett. Zenei tanulmányai mellett színház- és művészettörténetet hallgatott a bécsi egyetemen, majd végül 1971-ben szerzett diplomát orgona szakon. Első verseskötete 1967-ben jelent meg, ám irodalmi érdeklődése idővel a társadalomkritika felé irányult. Első szatirikus regénye 1970-ben jelent meg, Wir sind Löckvögel címmel. A művet leginkább újfajta nyelvezetéért és a populáris kultúra hazugságainak leleplezéséért méltatták. Tanulmányai befejeztével Berlinben majd Rómában élt, végül a hetvenes évek elején házasságot kötött Gottfried Hüngsberggel, s innentől Münchent tekintette második otthonának.

A német olvasóközönséget azonnal elvarázsolta 1975-ben megjelent Die Liebhabringen című regényével, mely Kis csukák címmel magyarul is megjelent Tandori Dezső fordításában. Az eddigi legnagyobb sikert minden bizonnyal az 1983-ban kiadott, önéletrajzi ihletésű Die Klavierspielerin (A zongoratanárnő) című alkotás jelentette számára, melyből 2001-ben Michael Haneke rendezésében filmet is forgattak. Hogy mégsem teljesen ismeretlen számunkra Elfriede Jelinek, azt egy megrázó és rendkívül finom vonásokkal megrajzolt filmnek, a Zongoratanárnőnek köszönhetjük. A hazai artmozik vetítette alkotásban olyan színészek játékában öltött testet Jelinek novellája, mint Isabelle Huppert vagy a lenyűgöző Annie Girardot.

"Regényhősei szinte kivétel nélkül összetett problémákkal küzdenek, melyekért rendszerint a külső, kegyetlen és erőszakos világ a felelős. Műveiben Jelinek aprólékos gonddal ábrázolja, ahogyan a szórakoztatóipar hazugságai lassan belopóznak hősei életébe, és megakadályozzák, hogy felemeljék hangjukat a nemi, illetve társadalmi alapon történő megkülönböztetés ellen." (origo)

Akárcsak hősei, az írónő maga is igen ellentmondásos megítélésnek örvend. Kijelentését, hogy egészségügyi okok miatt nem vesz részt a díjkiosztó ünnepségen, már most igen sokan sértő gesztusnak ítélik. Az Osztrák Szabadságpárt egyenesen így értékelte az írónő magatartását: "Elfriede Jelinek évek óta élvezettel rántja sárba Ausztriát." A Nobel-díj pedig újabb teret biztosíthat számára, hogy immár világszerte is terjessze bizarr, szinte perverz- mások szerint egyszerűen jogos kritikát hordozó - Ausztria-képét. Ítéljen az olvasó!

Csatlakozz hozzánk!

Őket ajánljuk

Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten
eBiztonság Minősítés Minősítő rendszer a biztonságos iskolákért
ENABLE program Program tantestületeknek a bullying ellen