Mit lehet tudni erről a mozgalomról?

SZ.V.: A mozgalom 1996-ban jött létre azzal a céllal, hogy középiskolásoknak, illetve fiatalabbaknak lehetőséget biztosítson arra, hogy kutathassanak. Ez egy iskolán kívüli tevékenység, melynek résztvevői úgy tudják a kutatást végezni, hogy mi biztosítjuk hozzá azt a lehetőséget, melynek révén Magyarország legjobb kutatóhelyein, intézményeiben, laboratóriumaiban végezhetnek kutatást egy mentor segítségével. Ehhez összeállítottunk egy mentorlistát, amely most már online is elérhető.

Milyen területen biztosítotok lehetőséget a kutatáshoz?

SZ.V.: A tudomány bármely területén. Van három tagozatunk, az Élet- és Környezettudományi Tagozat, a Műszaki- és Reáltudományi Tagozat, illetve a Humán- és Társadalomtudományi Tagozat. Tehát a tudomány minden területét lefedi a mozgalom.

Mátyás, Te hogy ismerkedtél meg a Kutató Diákokkal?

H.M.: 2011-ben kezdtem el kutatással foglalkozni. Ekkor még nem tudtam, hogy miről szól ez az egész mozgalom. A történelemtanárom kereset meg azzal, hogy lenne egy verseny, és hogy erre kéne készíteni egy kutatást. Az első kutatásom még elég kudarcos volt, az első selejtező körben ki is estem vele. Második témámmal voltam sikeres, ezzel sikerült megnyernem a TUDOK-ot.

Szerinted miért nem sikerült az első, ha másodjára ilyen szép eredménnyel végeztél?

H.M.: Nagyon fontosnak tartom, hogy a kutatásnál saját ambícióból induljunk el. A tanár által megadott téma is lehet jó, de sokkal kisebb az esély a sikerre. Másodjára már saját témám volt: az erdőben egy verseny keretében botlottam bele egy haranglábba és innen indult el a nyomozás. Megpróbáltam kideríteni, hogy ez a harangláb hogyan került az erdő közepére, több kilométerre minden lakott területtől. Itt már megvolt a szükséges lelkesedés, megvolt a motiváció ahhoz, hogy megfelelő minőségű kutatást végezzek. Ehhez a hátteret nekem pedig elsősorban az iskolám adta meg.

Hova jártál középiskolába?

A Nagy Lajos Gimnáziumban tanultam Pécsett, most pedig az ELTE BTK-n régész szakot hallgatok.

Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki eredményes kutatást végezzen, jó pályamunkát adjon be?

H.M.: Bennem mindig kérdések merültek föl, mindig tudni akartam a választ olyan kérdésekre, amelyekre senki nem tudott felelni. Ez a harangláb is tipikusan egy olyan történet volt, amire senki nem tudta azt mondani, hogy miért van ott, nekem kellett elmennem a levéltárba, a bányakapitányságra és felkeresni azokat az embereket, akik korábban ott éltek a harangláb környékén. Mint kiderült ott korábban egy település volt, amit ledózeroltak. Engem mindig maga a kérdések feltevése érdekelt, nem is maga a kutatás, vagy a verseny, hanem a válaszok keresése. Ez hozott el a mozgalomhoz is.

Viki, Te hogyan csatlakoztál?

SZ.V.: Én 2010-ben lettem tag. A biológia tanárom mondta, hogy létezik a mozgalom. Nagyon meglepődtem, hogy középiskolásként egyáltalán létezik ilyen lehetőség. Akkor a KutDiák honlapon egy nemzetközi kutatótábor pályázata keltette fel az érdeklődésemet, amit meg is pályáztam. Itt kezdtem el egy egyhetes, mikrobiológiai projekten dolgozni. Ezt követően néztem át az akkor még könyv formájú mentorlistát és kerestem ki egy mentort a lakóhelyemhez közel, majd vele kezdtem el kutatni a Debreceni Egyetemen. Azóta is mikrobiológiával foglalkozom.

Tehát van lehetőség mentorokkal dolgozni a kutatás során?

SZ.V.: Igen, létezik egy kiadvány, melyben a mentorok téma és lakóhely szerint fel vannak sorolva. Újabban ez a könyv már nem kerül kiadásra, hanem online érhető el azok számára, akik regisztráltak. A mozgalomnak körülbelül 800 mentora van és ebből 112 akadémikus. Mindegyikőjük egyetemeken és kutatóintézetekben dolgozik, és emellett segítik a diákok munkáját.

Hogyan lehet jelentkezni a mozgalomba?

SZ.V.: A jelentkezés hozzánk önállóan történik, a diákok keresnek meg minket. Mára nagyon sok középiskolai tanár is ismer bennünket, ezért többnyire ők is ajánlják a mozgalmat. A honlapunkat felkeresve az online rendszeren keresztül tudnak regisztrálni a diákok, megadva az alapadatokat, illetve hogy miért szeretnének kutatni, honnan hallottak a mozgalomról. Pár napon belül értesítjük a jelentkezőket a döntésről, hogy felvételre kerültek-e. Évente általában 1000 diák csatlakozik a mozgalomhoz.

A diákok hol tudják bemutatni a kutatásaikat? Hol tudnak megismerkedni?

H.M.: Többféle rendezvényünk van, ezeket két csoportba soroljuk. Vannak regisztrációhoz kötött versenyeink, ezek közül a TUDOK a legfontosabb, melynek három tematikus fordulója van: Humán- és Társadalomtudományi, Élet- és Környezettudományi, illetve Műszaki- és Reáltudományi és három határon túli is megrendezésre kerül Erdélyben, Felvidéken és a Vajdaságban. Ezekből a fordulókból a legjobbak a döntőbe kerülnek. A döntő általában egy központi helyszínen van, jellemzően Budapest környékén. Ezeken a rendezvényeken regisztrált diákok indulhatnak el. Előre fel kell tölteniük egy rezümét, amiben a saját előadásukat írják le röviden, ez alapján soroljuk őket különböző szekciókba. Nagyon fontos, hogy a TUDOK-on tíz percben kell előadni a kutatást, ezt követően pedig egy öt perces vitában kell megvédeni azt.

A TUDOK Nagy-, és Első díjasait 20, illetve 30 felvételi többletponttal jutalmazzuk. Fontos rendezvényünk továbbá az Tudományos Esszépályázat, melynek keretében maximum húsz oldal terjedelmű kutatást kell készíteni, amelyet egy szakmai zsűri értékel, majd a résztvevőketa Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Dísztermében látjuk vendégül az eredményhirdetésen. Létezik még a Tudományps Poszterversenyünk, ez szintén a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Dísztermében kerül megrendezésre. Ide egy A1-es méretben elkészített poszterrel lehet pályázni, majd öt percben el kell bemutatni a posztert és a kutatást a szakmai zsűrinek, aki aztán értékeli a pályázatokat. Mindhárom verseny legjobbjai meghívásos alapon látogatást nyernek a káptalanfüredi táborunkba. A táborba neves előadók is ellátogatnak, idén például Sólyom László és Csermely Péter is tartott előadást a tábor lakóinak. Vannak még találkozóink, ezek nincsenek regisztrációhoz kötve, tehát bárki látogathatja őket. Ezeket a szakmai tagozatok szervezik, évente legalább három alkalommal. Ezeknek fontos része, hogy az ideérkező előadókkal kötetlenül lehet beszélgetni. Végül meg kell említeni a Kutatók Éjszakáját, ahol minden évben jelen vagyunk.

Rengeteg programotok van. Mennyire fontos a verseny ezeken a rendezvényeken?

SZ.V.: Fontos elmondani, hogy ezeket a rendezvényeket nem versenyekként fogjuk fel, hanem tudományos összejövetelekként, konferenciákként, ahol a diákok egy többnapos rendezvény keretében találkozhatnak, szakmai kérdésekről folytathatnak beszélgetéseket és persze komoly barátságok is szövődnek. A lényeg igazából, hogy mindenki megmutassa, amit tud, tehát nem csak a kutatásra van lehetőség, hanem a tudományos munka bemutatására és annak keretében egy szakmai zsűri értékelésére, hiszen a visszajelzés is nagyon fontos. 

A programok Magyarországon és a határon túl is elérhetők. De mi a helyzet a nemzetközi együttműködéssel? Erre biztosít lehetőséget a Kutató Diákok Mozgalma?

SZ.V.: Természetesen. Az első találkozás számomra is egy külföldi kutatótábor volt. A Facebook oldalunkat követve mindenki tájékozódhat az aktuális pályázatokról, legyen akár hazai, vagy nemzetközi az adott esemény.

Mi a legnagyobb sikeretek? Mire vagytok a legbüszkébbek?

H.M.: A legnagyobb sikeremnek a TUDOK győzelmet tartom, és ennek is az a része tetszett a legjobban, hogy bár a döntőben katasztrofálisan adtam elő a szöveget, bújtam, és alig mertem elengedni a papírt olyannyira, hogy még a nevemet is onnan olvastam fel, de még így is megnyertem. Ez azt jelenti számomra, hogy tényleg valami értékeset kutattam.

SZ.V.: Nagyon nagy örömmel töltött el az, hogy miután 2011-ben az Országos TUDOK-on az Orvostudomány – Biológia szekcióban Első díjas lettem, ezáltal pedig elindulhattam egyetemi OTDK-n. Itt ugyan nem értem el helyezést, de ez egy olyan szakmai élmény volt a Semmelweis Egyetem első éves hallgatójaként, amelyre azóta is büszkén gondolok vissza.

http://kutdiak.hu/
https://www.facebook.com/KutDiak