Sokan ódzkodnak a beskatulyázás áldásától-átkától, mert nehéz belőle kikerülni. Csak arról beszélnek keveset, hogy mégiscsak jó az valamire: emlékezetben tart, s bizonyos ideig véd a végső elmúlástól, a feledéstől. Így most tudjuk, hogy az egykor filmbeli álmodó tekintetű kamasz feje fölött is elrepültek az évek, s bár hölgy esetében ezt nem is ildomos részletesen firtatni, mégis inkább vállalható, mint a névtelen eltűnés. Nem is érdemes számszerűen gondolkodni arról, hányan, de hányan vágynak valamiféle kis ismertségre, megemlékezésre, "HÍR"-ré válásra. Színészek, önjelölt sztárok, boltosnénik, mindegy. Mint ahogy szinte mindegy már az indok is.

Aztán van olyan is, hogy valakinek juttatnak a mennyei mannából, előtérbe kerül, generációkon keresztül emlékszik rá az egész ország: egyetlenegy módon, egyetlenegy szerepben. Majd eltűnik, vagy nem is egészen, csak valamiért nincs már olyan átütő ereje a sikereinek. Miért? Nem firtatjuk, hiszen nevéhez tudunk kötni valamit: másik nevet, arcot, emléket, ami már a miénk, s ami bizonyára kellemes, mert azért mosolyodunk el egy pillanatra megállva Szerencsi Éva nevét hallva. S ennyi elég is. És ezért is döbbenünk meg - igaz, azt is csak egy pillanatra -, amikor halálhíréről értesülünk. "Az a copfos barna lányka!" - sóhajtunk fel, s nem számít, hogy az a kamaszság már több évtizede elmúlt, nem számít, hogy milyen "hír"-ként kellene ezt fogadnunk, hiszen kellőképpen személyes: a mi Ginánk tért örök nyugovóra. 2004. szeptember 6-án, ötvenkét éves korában meghalt Szerencsi Éva Déryné-díjas színművész, a Ruttkai Éva Színház tagja.

Budapesten született 1952. május 5-én. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1974-ben szerzett oklevelet. Pályája a József Attila Színházban indult, 1979-től egy évadon át a Miskolci Nemzeti Színházban szerepelt, majd a következő kilenc évadban ismét a József Attila Színházban lépett a közönség elé. Az érdeklődők láthatták a Budapesti Kamaraszínház, azt követően, 2001-től a Ruttkai Éva Színház produkcióiban. Ő játszotta többek között Betia szerepét a Csapodár madárka című Ruzante-darabban, de színpadra lépett Violaként Shakespeare Vízkeresztjében, Tóth Flóraként Bródy Sándor A tanítónő című művében is. Megformálta Catherine karakterét Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájában, illetve az amerikai szerző másik darabjában, A salemi boszorkányokban Mary Warrent alakította. Szerencsi Éva számos nagy sikerű filmben is játszott. Ő volt például a Szabó Magda Abigél című regényéből készült tévéfilm-sorozat Ginája. Ugyancsak Szerencsi Éva alakította a Bob herceg filmváltozatában Anni szerepét. Most aludni tért. Nyugodjék békében!