A gonosz nyomában
2013/12/16 15:30
1534 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Meddig terjednek egyéni felelősségem határai? Mikor és hogyan vagyok felelősségre vonható? Ki és mikor vonhat felelősségre legálisan, illetve morálisan? Nehéz kérdések, amelyek átjárják a Hannah Arendtről készül film minden egyes jelenetét. De nézhetjük a filmet abból a szemszögből is, meddig tarthatok ki egyéni álláspontom mellett, vagy miként befolyásolhatja véleményem a társadalmi lelkiismeret? Néhány felvezető gondolat azoknak, akik kíváncsiak a film etikai vonatkozásaira.

are-233x300

Hannah Arendt (1906-1975) Hannoverben született egy asszimilálódott zsidó család gyermekeként, apját azonban korán elvesztette. Königsbergben végezte a gimnáziumi tanulmányait, majd 1924-ben Marburgban beiratkozott az egyetemre, ahol a filozófiával, a teológiával és a klasszika-filológiával foglalkozott mélyrehatóan. Filozófiai elkötelezettségét nagymértékben meghatározta a Heideggerhez fűződő személyes kapcsolata, mely élete egyik meghatározó szellemi élménye maradt, de Husserl és R. Bultmann nézetei is hatással voltak rá akkoriban. A Heidelbergben és Freiburgban folytatott stúdiumok után 1928-ban Jaspersnél megírta a Szent Ágoston szerelemfilozófiáját elemző disszertációját (Der Liebesbegriff bei Augustin).

A következő évben Berlinben férjhez ment Günther Stern filozófushoz. Ekkortájt egy nagyobb, a romantikához tartozó témán dolgozott, ám ez a munkája majd csak 1959-ben jelenik meg (Rahel Varnhagen. Egy német zsidó nő élettörténete címmel). Hannah Arendtet a cionista mozgalomban kifejtett tevékenysége miatt 1933-ban a Gestapo letartóztatta, szabadulása után pedig kénytelen volt elhagyni Németországot. Párizsban zsidó gyermekek Palesztinába való menekítését segítette. 1940-ben Franciaország német megszállását követően a gurs-i női táborba internálták, ahonnan hónapokkal később sikerült megszöknie.

Második férjével, Heinrich Blücherrel ezután Spanyolországon keresztül az USA-ba emigrált. New Yorkban telepedett le, 1951-ben megkapta az amerikai állampolgárságot is. A zsidó kulturális javak mentésével kapcsolatos szervezet vezetőjeként dolgozott, egyúttal a nácizmus és a sztálinizmus kérdéseit kutatta. Ezen vizsgálódások eredményeképpen született meg a Totalitarizmus gyökerei című kötete (1951), mely egy csapásra híressé tette szakmai körökben is. Ennek hatására vendégoktatója lett a Harvard, a Princeton egyetemeknek, idővel pedig az University of Chicago és a New York-i New School of Social Research professzora lett, de Cambridge-ben és a Berkeley-n is tartott előadásokat. 1961-1962-ben a New Yorker tudósítójaként vett részt Jeruzsálemben az Eichmann-per tárgyalásán. Ennek kapcsán írta meg az Eichmann Jeruzsálemben c. kötetét, melyben kifejtette a gonosz banalitásával kapcsolatos nagy vihart kavart meglátásait. Ezzel felettébb nagy vitát generált barátai, a szakma, a politikai élet berkein belül a holokauszttal kapcsolatban. 1975-ben New Yorkban halt meg.

hannah_arendt-620x412

A totalitarizmus vizsgálata kapcsán alapvetően a modernitás problémája foglalkoztatta, és arra a kérdésre kereste a választ, milyen szoros összefüggés mutatható ki a modernitás, az imperializmus és a totális uralom között. Meglátása szerint az imperializmus legfőbb ösztönzője az öncélú „terjeszkedés kedvéért való terjeszkedés”, amit alapvetően a rasszizmus éltet és „igazol”, és ez a nemzeti identitást állítja a középpontba. Ezzel párhuzamosan az osztályok szerint tagolódó társadalmak helyét átvette az artikulált érdekekkel nem rendelkező tömegek társadalma, a tömegember világa. Ebben a tömegek teljességgel alárendelik magukat a vezérnek vagy valamilyen mozgalomnak, és a józan ész, a helyes ítéletalkotás helyébe a propaganda és az ideológia lép. Eszerint a történelmet valamilyen törvényszerűség mozgatja (pl. osztályharc, a fajok fennmaradásáért folytatott élethalálharc), ami akár felül is írhatja az emberi törvényeket és szerződéseket.

Kialakul az a totális uralom, ami irtózik a spontaneitástól, az egyéni megnyilvánulástól, még akkor is, ha az individualitás teljességgel politikamentes jellegű is. Ezek megakadályozására alkalmazza a totális állam a totális terrort, melynek hatására az egyén önállótlannak és elhagyatottnak érzi magát, ami által különösen fogékonnyá válik a politikai befolyásolásra. Holott „egyedül a cselekvés az ember kizárólagos előjoga; sem állat, sem isten nem képes cselekedni.”, és ez a cselekvés csakis a nyilvános térben, vagyis politikai közegben fejthető ki. (A cselekvést élesen elkülöníti a munkától és az előállítástól is.) A totalitárius rendszerek viszont igyekeznek korlátozni az egyént, de azt sem rejti véka alá, hogy a totalizáló, a politikai gyakorlatot leértékelő filozófiák is vétkesek abban, hogy az emberek nem tekintik központi jelentőségűnek a politikai, a nyilvános cselekvést (a praxiszt). A nyilvános cselekvés az emberek közötti cselekvés, ami szembeállítható a háztartás szükségszerűségre épülő világával. A nyilvános tér ezzel szemben a szabadon cselekvők világa, ennélfogva igen veszélyes következményekkel jár, ha a modern egyén kénytelen visszavonulni, bezárkózni saját szubjektivitása világába.

HA_Plakat

A gondolattalanság, a józan ész nem alkalmazása, a spontán cselekvés korlátozása, akadályozása mind veszélyes következményekkel jár, ugyanis az ember feleslegességét jelzik. „Hogy valójában mi a radikális rossz, azt nem tudom, de úgy látom, valamiképpen ahhoz a jelenséghez van köze, hogy az emberek mint emberek fölöslegessé válnak (nem arról van szó, hogy eszközként használják őket valamilyen cél eléréséhez – ez emberi lényegüket érintetlenül hagyja, csupán emberi méltóságukkal ütközik –, hanem arról, hogy mint emberi lények válnak fölöslegessé).” A Hannah Arendt c. film, azonban nem a radikális rosszra, hanem a gonosz banalitására figyelmeztet, ami ember mivoltunk felülvizsgálatára, állandó önvizsgálatra szólít fel bennünket, hisz „a maguk totális banalitásában, prózai trivialitásában kell látnunk ezeket a dolgokat, mert igazából ez jellemzi őket. A baktériumok okozhatnak olyan járványokat, melyek nemzeteket törölnek el a föld felszínéről, de ettől még csupán baktériumok maradnak.”

Ráadásul „a rossz... soha nem »radikális«, és sem mélysége, sem démoni dimenziója nincs. Az egész világot elboríthatja és elpusztíthatja, mivel gomba módra terjed és tenyészik mindenütt a felszínen.” Ezért is olyan nehéz szembesülni vele illetve hatékonyan védekezni vele szemben.

További érdekes oldalak: 

Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben. Tudósítás a gonosz banalitásáról, Osiris K., Bp. 2000

Farkas Zoltán cikke

Kapcsolódó linkek

Europeana Európa digitális archívuma
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Europeana tanár szemmel Ötletek az Europeana tartalmak felhasználásához

Tartalmak a Tudásbázisban

Irodalom 10. osztály Epika, líra és dráma a felvilágosodás korában
20. századi magyar írók Móra Ferenc, Illés Gyula, Márai Sándor...
A reneszánsz művészet Művészettörténet
Rajz és vizuális kultúra Képek tartalma és formanyelve

Csoportot ajánlunk