A kiállítás 2011. december 22-én nyílt a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben. Apropója, hogy Winkler Barnabás építész és akadémikus bemutatásra szánta több mint 1000 darabból álló Zsolnay-gyűjteményét, melyek kizárólag rózsaszínben pompáznak. A kiállított tárgyak nem valami új hóbort miatt születtek, egytől egyig hétköznapi tárgyak még a századfordulóról.

A Zsolnay manufaktúra 1865 után került át a fiatalabbik testvér, Zsolnay Vilmos kezébe, aki az 1880-as évektől kezdte gyártani a rózsaszín porcelánokat.
A tárgyak ebben az időben még kézzel készültek, így válhatott minden darab igazán egyedivé, ráadásul sok az eltérő szín, a rózsaszín árnyalatai melyek összegyűjtve valóban nagyon szép együttest alkotnak.

Látható itt mindenféle porcelán: játékedények, konyhai tálak, vázák, hamutartók. Jutott belőlük minden helyiségbe a konyhától a fürdőszobáig. A porcelánok nem csak a városi, nagypolgári lakások díszei voltak, falusi házakban ugyanúgy előfordult a rózsaszín Zsolnay. Az éttermektől a fogadókig mindenhol megjelent a rózsaszín boroskancsó és tányér. Különbség csak a díszítésben van. Az egyre kifinomultabb gyártás révén az elkészült tárgyak is egyre kidolgozottabbá váltak, előfordult, hogy kidomborodott rajtuk egy motívum, vagy éppen kézzel festve díszítették a rétegeket.

A rózsaszín első térnyerése a képzőművészetben a 18. századra tehető: a barokk és a rokokó is szeretettel alkalmazta sokrétű jelentésvilága és számos színárnyalata miatt. Példákat találunk Mucha, Boucher és Picasso festményeiben is. De enteriőrként is szívesen használták, így például a versailles-i palota textiljein és tapétáin is visszaköszön a pink színárnyalat a halványtól egészen a sötétrózsaszínig.

A meleg színárnyalatok, mint a piros, a sárga vagy a narancs bizonyítottan izgatóan hatnak a környezetre és bár alapvetően pozitív életérzéseket társítanak hozzájuk, azért nem szabad megfeledkezni a negatív vonatkozásaikról. Így a piros, mely a szerelem és a szeretet legrégibb kifejezője a színvilágban, egyben a vért, a szenvedélyt és az agressziót is szimbolizálhatja. A roseus már az ókorban is ismert és előszeretettel használt szín volt, (a pinen kifejezés a német nyelvterületről ered) majd a modern korban a kisgyerekek nemi megkülönböztetésére kezdték használni. Ettől fogva kezdték a rózsaszínt a kislányokkal azonosítani. A náci Németországban ugyanakkor a homoszexuálisokat is rózsaszín háromszöggel jelölték meg.

Zsolnay Vilmos a manufaktúra átvétele után folytatott kísérleteket a színkeverés területén, egy ilyen alkalommal született meg a krómoxidos mázfestés eredményezte rózsaszín zománc. A hétköznapi tárgyak rózsaszínű megfestése formabontó ötlet volt és nagyban meghatározta a Zsolnay porcelán elterjedését.
A gyűjtő Winkler Balázs közel négy évtizedet szentelt a rózsaszín Zsolnayk összegyűjtésének. 2007-ben saját galériájában már rendezett egy kiállítást a porcelánokból, azok gyűjtéséről pedig „Kezdetben volt a rózsaszín…” című könyvében emlékezik meg.

A kép forrása: www.zskn.hu/rozsaszin