Tér és idő

1872-től a XX. század elejéig hatott. Legnagyobb alkotói és alkotásai Franciaországban születtek, de más európai országokban is megjelent.

A hosszú XIX. század utolsó harmadában bontakozott ki az ipari forradalom második szakasza, s ehhez olyan találmányok is tartoznak, amelyek a gyáripari termelés mellett a mindennapokat is jelentősen átformálták. Ilyen volt például az új termelési és munkaszervezési módszer, egyben az elidegenedést későbbiekben is gyakran szimbolizáló futószalag. De jelentős szerepe lesz a felgyorsuló információáramlásnak: telefon, rádió. A tőkés társadalom a fejlődés új szakaszába lépett, amit nemcsak a termelési mennyiségek folyamatos növekedése, a gyarmatosítás újabb lendülete jelzett, hanem a termelés egyre erősebben koncentrálódása is. Egy-egy ágazatot a monopolhelyzetet kivívó tőkéscsoportok (kartellek, szindikátusok, konszernek és trösztök) irányítottak, hatalmas politikai befolyást is szerezve maguknak. Ez a néhány évtized nemcsak a gazdaságban, hanem a művészetek terén is a lendületes fejlődés kora.

Monet: A párizsi Saint Lazare pályaudvar

Általános jellemzők

A stílusirányzat az elnevezését Monet A felkelő nap impressziója című képéről kapta és ennek bemutatása a korszaknyitány is egyben (1872). Az impresszionizmus nem előzmény nélküli, a plein air festészet (jelentése: szabad levegő) képviselői is a szabadban alkottak, hogy a természetes fényeket és kontrasztokat, a színárnyalatokat vissza tudják adni a képeiken.

Ahogy azt már a szimbolizmus bemutatásakor láttuk, a kor művészeinek alapvető életérzése a dekadencia, és ezen általános hanyatlásérzés több tőről fakad. Egyik forrása az eszménytelenség, kiábrándultság, hiszen sokan érezték úgy, a hagyományos, több évszázados, évezredes emberi értékek válságba jutottak. A modern világ már nem a becsületről, az igaz érzelmekről, hanem a pénzről, a meggazdagodásról, a másik kizsákmányolásáról szól, ami összekapcsolódik a bizalmatlansággal, az elidegenedés sokféle élményével. A művész elfordul - bizonyos értelemben - a világtól, a magányt választja a nyüzsgés helyett, hogy kizárja a külvilágból táplálkozó, az ezerarcú szorongást okozó tényezőket. Egy ilyen dekadens korszak óhatatlanul összekapcsolódik a halálhangulattal is. Van azonban egy másik következménye mindennek. A kor művészei cinikus megvetéssel fordulnak el az általuk durvának és haszonelvűnek minősített polgári világtól. Attól a világtól, amely a közönséget adhatná. A művész tehát nem a tömegigényt képviselő  nagyközönségnek, hanem önmagának és az őt értő beavatottaknak alkot. Az ellentmondás abban van, hogy ugyanakkor a mű sikerét csak a közönség biztosíthatja, az a közönség, amelytől tömeg mivolta miatt a művész mindjobban elszakad...

A korszak alkotói éppúgy lehetnek megbotránkoztató életet élő extravagáns különcök (pl. Verlaine, Rimbaud), ahogy magukba forduló és a világtól elzárkózó remeték. A művész tehát lemond arról, hogy a művészettel társadalmat formáljon, tanítson, ezzel elismerve, hogy a művészet egy öncélú dolog. Ez a felfogás a l’art pour l’art, azaz a művészet a művészetért. Az alkotás célja a szépség, a formai tökéletesség és a természetben megfigyelhető színkavalkád bemutatása.

Monet: Virágoskert

Építészet

Nem jellemző erre a korstílusra.

Szobrászat

Ebben a művészeti ágban is csak nagyon áttételesen érvényesül az impresszionizmus hatása, hiszen a stílusirányzat lényegét adó ábrázolási technikák elsősorban a festészetben bontakozhatnak ki. A művészettörténeti szakirodalom általában Auguste Rodin művészetét minősíti impresszionistának, de ezt csak megszorításokkal lehet így kijelenteni. Az egyik megszorítás, hogy bár Rodin bravúrosan játszik szobrain a fény-árnyék hatásokkal, amivel már önmagában formát lazít, hiányzik nála a szigorú kompozíció, művei mégis inkább szimbolikus jelentésűek. A másik megszorítás, hogy Rodin formavilága némiképp a szecesszióval is rokon.

Rodin: Örök tavasz

Festészet

Ahogy már jeleztük, az impresszionizmus egyik előfeltétele a plein air törekvések elterjedése volt, azaz a szabadban való festés gondolata, és ami ettől elválaszthatatlan, a légköri jelenségek figyelembe vétele. Mivel a látvány azonnali rögzítése volt a cél, ezért tudatosan vállalták a szubjektív látás- és ábrázolásmódot. A visszatükröződő színeket, a színek telítettségét, a fényt és a levegő szűrő szerepét tudományosabb alapon, optikai szempontból is vizsgálták. Ennek nyomán az impresszionista festők a természetes fény ragyogásában megmutatkozó természetet mutatták be szabad ecsetvonásokkal készült képeiken, gyakorlatilag a fény és a színek ünnepe minden képük. Színeik vidámak, élénkek, de nem harsányak, gyakoriak a pasztell-árnyalatok.

Monet: Nő napernyővel

Témaválasztásuk is radikálisan eltért a korábbiaktól; kerülték a hagyományos történelmi, vallási és romantikus témákat, inkább a tájképeket és a mindennapi élet jeleneteit részesítették előnyben. A pillanatnyiság illúzióját akarták kelteni oly módon, hogy a kis színfoltok vibráló tónusaiból a néző szemében szülessen meg a kép, hiszen az alkotás hatása nem a részletekben, hanem az egészben rejlik. Ugyanakkor építenek arra is, hogy a színek értékét a fényviszonyok folyamatosan változtatják (erre épít valeur – vagy magyarosan valőr -, azaz a színérték). Ecsetkezelésük laza, kontúrok nélküli, ebből fakad a foltszerűség, elmosódottság.

Degas: A tükör előtt

Ezt a technikát a pointillisták viszik el a végletekig, amikor műveiken apró színes foltokból vagy pontokból áll össze a látvány. Kompozíciójukat is a természetesség jegyében alakították ki: csak annyit festettek meg, amennyi a pillanatnyi látószögbe belefér.

Seurat: A cirkusz

A posztimpresszionisták szembefordultak több szempontból is az impresszionizmussal. Egyrészt a kompozíció újra fontossá vált, másrészt a dekoratív formák, a fokozott intenzitású színek és hangsúlyos vonalak uralták a képeiket.

Van Gogh: Éjjeli kávézó

További érdekes oldalak:

• Sulinet Tudásbázis - Az impresszionizmus 

Farkas Judit cikke