Az akkoriban Csehszlovákiához tartozó Tiszasásváron született 1927. november 29-én.
Budapesten tanult a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1947-1951 között, magyar-német szakon. Eötvös kollégista volt. Egy évvel később, 1948-ban megjelenni készülő első, kiszedett kötetét betiltották, egy évvel később a Kollégiumból is kizárták és szétverték az intézményt.

Mikor 1951-ben lediplomázott, gimnáziumi tanári álláshoz jutott Körmenden, ahol 1955-ig tevékenykedett ebben a minőségében. Akkor az Európa Könyvkiadó lektora lett, az orosz, olasz, majd a latin csoportot vezette. Később főszerkesztő lett. 1989-ig állt az intézmény élén.
A tanítást eközben sem nélkülözte, hiszen már az 1970-es évektől versírást és műfordítást tanított az ELTE-n. 1992-ben az Unikornis Kiadó munkatársává vált, ahol A Magyar Költészet Kincsestára szerkesztését vállalta magára.

Ezeken felül számos egyéb tisztséget is betöltött. Elnöke lett a Kárpátaljai Körnek, 1992-ben megalapította a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát, melynek 1998-tól ügyvezető elnöke is lett.

Arcát, nevét legjobban a Magyar Rádió és Televízió szolgálatában eltöltött szerkesztő, szereplői minőségéből ismerjük, főként a Lyukasóra címet viselő irodalmi folyóirat egyik műsorvezetőjeként.

Munkásságát 1972-ben József Attila díjjal érdemesítették, Déry Tibor-jutalomban 1987-ben részesült, az Artisjus Irodalmi díjat 1991-ben vehette át, a Füst Milán jutalmat 1992-ben kapta meg, a Soros Életműdíjat 1994-ben kapta kézhez, Kossuth díjjal pedig 1995-ben tüntették ki.

Boldog születésnapot kívánunk!

Lator László megjelent kötetei:

Blok: Válogatott versek (1959)
Lermontov: Válogatott versek (1961)
Kalandok, szenvedélyek (1968)
Sárangyal (1969)
Az egyetlen lehetőség (1976)
Celan: Halálfúga (1981)
Versekről, költőkkel (1982)
Fellobban, elhomályosul (1986)
Az elhagyott színtér (1992)
Szigettenger. Költők, versek, barátaim (1993)
Sötéten, fényben (1994)
Lator László összes versei 1946-1996 (1997)
Versek és versfordítások (1997)
Kakasfej vagy filozófia? Mire való a vers? (2000)