Golding jelenléte a magyartanításban
William Golding neve elsősorban leghíresebb regénye, A Legyek Ura révén merülhet fel hazánkban. Idén, 2013-ban már csak egy érdekes konstelláció is aktuálissá teszi azt, hogy e regény tanításáról szó essék: maga a mű a hatvanadik életévébe lépett (jóllehet csak 1954-ben jelentette meg a londoni Faber & Faber kiadó, a kéziratot már egy évvel korábban megkapta); harminc éve, 1983-ban Golding kapta az irodalmi Nobel-díjat; valamit idén emlékezhetünk meg halálának huszadik évfordulójáról.
Ugyancsak körülbelül húsz éves A Legyek Ura pályafutása a magyar irodalomórákon. Azok közé a regények közé tartozik, amelyekről azt gondolhatnánk, adja magát a magyarórai elemzéshez: hiszen diákokról, társadalmi berendezkedésről szól, példázatossága jó apropó ahhoz, hogy a kötelező olvasmányok közé emeljük. Mielőtt azonban elolvastatjuk ezt a korántsem könnyed regényt egy csapat iskolába vetődött és ott boldogulni próbáló tizenévessel, néhány szempontot érdemes átgondolni.
Kötelező olvasmány: A Legyek Ura
A kötelező olvasmányok kiválasztásánál van az embernek némi szabadsága, főleg, ha megfelelő mennyiségű idő is rendelkezésre áll. A választáshoz azonban átgondolandó például, hogy milyen mélyen kívánjuk elemezni a művet, mennyire bátorítjuk a diákokat, hogy saját életükkel kapcsolják össze. Vajon mennyire elviselhető az a végkifejlet (illetve mennyire akarjuk azt hangsúlyozni), hogy Ralph menekülése csak egy deus ex machina (isteni beavatkozás) módjára érkező felnőtt révén lehetséges – különben felemészti a Jack irányította „törzs”? Meg tudjuk-e menteni a demokráciát az osztályteremben?
Kérdés az is, hogy milyen aktuális kontextusba helyezzük a művet. Mondhatjuk, hogy a regény egy a diákokról szóló regények sorában, és a sorban ott találjuk még Jules Verne Kétévi vakációját vagy Erich Kästner Emil és a detektívek, esetleg A két Lotti című művét. Azonban ami diákokról szól, az nem biztos, hogy diákoknak is való, mondják sokan; valóban, A Legyek Urát gondosan elő kell készíteni, és felkészülni az érzékenyebb diákok reakcióira.
Fiúk szigete, fiúk világa
Akárhogy is, de lehet egy olyan elvárásunk, hogy a regényt olvasó diákcsoport tagjai párhuzamokat találjanak önmaguk és a fikció alakjai között: azonosuljanak. Ez már csak azért is ütközhet akadályokba, mert a regény szereplői egytől egyik fiúk: egy klasszikus brit mintájú új-zélandi iskola növendékei, akiknek „fiús” gondolatai vannak, és „fiús” dolgokkal foglalkoznak. Ha a szigeten létrehoznak is egy társadalmi berendezkedést – legyen az akár demokrácia, akár diktatúra, akár anarchia –, ezt a rendszert fiúk hozzák létre. Lányoknak nincs helye benne, és nem azért, mert ki lettek utasítva: ebben a fiktív világban egyáltalán nincsenek lányok. Vajon a valóságos osztály lány tagjai mit szólnak ehhez?
A távoli háború hatása?
Azonban mondhatjuk azt is, hogy kiindulópontunk a második világháború által felvetett rengeteg kérdés egy része – hiszen a történetnek lehetséges egy efféle olvasata is: hogyan születik újjá és korcsosul el egy pillanat alatt az emberiség a háború ideje alatt, attól látszólag függetlenül. Ugyan a hajótörés nem a háború eseményeihez köthető, az ejtőernyős „szörny” annál inkább: a háború mintegy követet küld ebbe az elzárt (izolált) világba, aki ráadásul már – halott lévén – nincs is tudatánál, hogy a tudatalattikban felépülhessen a fenyegetettség-érzés – ami lerombolja az addigi rendet. A diákok, gyerekek nem nagyon tudják, mi az a háború, de mégis létrehozzák mindazt, ami a felnőttek világában tömegek vesztét okozza: az ellenségképet, a függést, legmélyebbről fakadó félelmet. Azaz dehogy hozzák létre: létrejön az magától. Vajon mikor tudatosul a valóságos diákokban, hogy amikor a fikció diákjairól beszélnek, valójában saját magukról is vallanak?
Annyi bizonyos, hogy különféle összetételű és életkorú osztályokban különféle hatása lehet a szövegnek; akár egy csapat nyolcadikosnak, aki a világirodalom nagy témáiból a sziget-motívumot tanulmányozza A Legyek Urában, akár egy csapat tizenkettedikesnek, aki a 20. századi világirodalom egyik jellegzetes alkotásaként ismerkedik a regénnyel.
További érdekes oldalak
„Fiúknak és lányoknak” szóló regényekről esvén szó (akár tudunk azonosulni az efféle – nemi alapon történő – kategorizálással, akár nem), érdemes átböngészni a Moly.hu oldal két vonatkozó könyvespolcát; esetleg hasonlókat létrehozni más kategóriákban:
Kerek Roland cikke
