A nemzeti opera megszületéséhez meg kellett érnie magának a nemzeti művészet eszményének is. A nemzeti megújulás évtizedeinek operai törekvéseit áttekintve úgy fogalmazhatunk: a valódi nemzeti operában a közös, nemzeti önazonosságot teremtő sors drámai feldolgozása találkozik a nemzeti jellem hordozójaként elfogadott és ünnepelt romantikus zenestílussal. E találkozás ideális zenei- dramaturgiai kereteket nyújtott a romantikus olasz-francia melodráma.
Erkel Ferenc széles körű tájékozottsága az operaműfajban elengedhetetlen feltétele volt a hazai operajátszás kivirágzásának. Alkotótehetsége ugyanakkor a magyar nemzeti opera megszületését tette lehetővé. A két felvonásos Bátori Máriát Dugonics András színművének témájára komponálta Egressy Béni (a Szózat zeneszerzőjének) segítségével, ez az opera két évtized alatt harminc előadást ért meg és 1860-ig műsoron maradt.
1844-ben talált rá Erkel, Tóth Lőrinc: Két László című drámájára, amely alapja lett a Hunyadi László című operának. Az opera címszereplője férfi és hős, úgyhogy alakjával a nemzeti eszme elkötelezettjei maradéktalanabbul tudtak azonosulni, mint egy privát „nőtragédia” főszereplőjével. De nem hiányzik a magasztos nőalak sem. Szilágyi Erzsébet „mater dolorosa” halálra szánt fiában az egész nemzet tragikus sorsát siratja el. Az operába Erkel később egy kitűnő francia énekesnőtől ihletve (Anne de La Grange), és neki szánva írt egy bravúros szoprán áriát, amelyet azóta is csak „la Grange” áriaként emlegetnek a „vájtfülűek”.
A legjelentősebb Erkel opera a Bánk bán, 1861-ben került bemutatásra, a Nemzeti Színházban. Katona József drámáját ülteti át a zenés műfajba. Egressy Béni az opera szövegírója 1851-ben hunyt el, így az opera koncepciója akkorra nyilván elkészült, de mégis több mint egy évtized telt el a bemutatóig. A premieren szenzációs sikert aratott a mű nagyszabású zenedrámai koncepciója, amelyben Erkel tudatosan egyesítette az olasz, a francia és a magyar operastílust. A nemes magyar hang megteremti az operai alakok nemzeti jellemét, és ezáltal mintegy megteremti azoknak a tízezreknek a nemzeti étoszát is, akik a hősök hangját magukba fogadják: „Hazám, hazám, te mindenem…” Nemzeti művészet nemzetet teremt.
Hangszerelési telitalálat a Bánk második felvonásában, a Tisza-parti jelenetben használt különleges hangszerek együttes szerepeltetése. (viola d’amour, cimbalom és angolkürt) Jelentősebb Erkel operák még, a Dózsa György (1867, Jókai Mór nyomán) és a Brankovics György (1874, Obernyik Károly színműve nyomán), ezek azonban már nem érik el a Bánk nívóját. Erkel Ferenc operái a mai napig állandó repertoár darabjai az Állami Operaháznak és a Szegedi Szabadtéri Játékoknak.
Erkel „nevelte föl” a Nemzeti Színház zenekarát, amely színházi működésén túl Erkel és a Doppler fivérek kezdeményezésére 1853-tól a filharmonikus hangversenyekkel a lassan kialakuló fővárosi hangversenyéletnek is legfőbb intézménye lett a mai napig. (Budapesti Filharmónia Társaság Zenekara)
A Himnusz megzenésítése
- 1823. január 22.: Kölcsey Ferenc megírja a Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból című költeményét
- 1844. február 29.: Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot hirdet a Hymnus megzenésítésre.
- 1844. május előtt: Erekel Ferenc benyújtja a pályaművét.
- 1844. június 15.: A bizottság elbírálja a 13 benyújtott pályaművet.
Operát Pesten először 1837. augusztus 29-én játszottak, Rossini: A sevillai borbély című operáját, a Nemzeti Játékszínben, a későbbi Nemzeti Színházban.
A Magyar Királyi Operaház (tervezte Ybl Miklós) első megnyitó előadására 1884. szeptember 27-én került sor. Első két igazgatója Erkel Sándor és Gustav Mahler volt.
A kor jelentősebb operaszerzői:
- Császár György (1813-1850) - A kunok
- Mosonyi Mihály (1815-1870) - Szép Ilonka
- Mihalovich Ödön (1842-1929) - Toldi szerelme
- Hubay Jenő (1858-1937) - A cremonai hegedűs, Farsangi lakodalom
Híres énekesek:
Schódelné Klein Rozália, Laborfalvi Róza, Dériné Széppataki Róza,Hollósy Kornélia, Ellinger József, Stáger Ferenc, Füredy Mihály, Ódry Lehel
Szélpál Szilveszter
nyugalmazott zeneiskolaigazgató