A prehistorikus művészet
2013/05/30 08:00
5553 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A művészettörténet nagy korszakait áttekintő sorozat első része arra hivatott, hogy az őskori művészet jellemzőit összefoglalja. A lexikális ismeretek összegyűjtése elsősorban a tematikus, rendszerező ismétlést segíti, amire akár az adott témakör végén, akár a tanév végén is sort keríthetünk. Minden esetben törekszünk arra, hogy az anyaggyűjtést segítendő a témához kapcsolódó tudásbázisos tananyagokat összegyűjtsük, ezeket a megadott linkek segítségével éri el az olvasó. Mivel a képművészet alapvetően gyakorlati tevékenység, ezért a cikkben találhat az olvasó javaslatot arra is, hogy saját diákjai számára hogyan teheti kézzelfoghatóbbá mindazt, amit elméletben elsajátítottak. Vagy legalábbis erre kísérletet tettek.

prehistorikus művészet Sarlos-isten_01

Idő és hely

E korszaknak mind a térbeli, mind az időbeli elhelyezése rendkívül bizonytalan. Térbeli elhelyezést az akadályozza elsősorban, hogy még sok feltáratlan lelőhely van, így a lokalizálás esetleges. A korszak kezdete rendkívül bizonytalan, a vége valamikor a Kr.e. 3. évezred elejére-közepére tehető. Jelenlegi információk alapján a homo sapienshez köthető a művészetek megszületése, ez az ősember faj pedig kb. 300 ezer évvel ezelőtt jelent meg. A prehistorikus kort két nagy korszakra szokás bontani: a kőkorszakra (paleolit, mezolit, neolit) és a fémkorszakra (réz, bronz, vas). De ez utóbbiból a rézkor és a bronzkor kezdetei tartoznak csak a prehistorikus időszakhoz.

Általános jellemzők

Írásos forrásaink nincsenek, a régészeti kutatások eredményei pedig – a nagyon nagy időtartam és a tág térbeli elhelyezkedés miatt – rendkívül esetlegesek. A műalkotások zöme a földművelő és állattenyésztő kultúrákra jellemző termékenységi kultusszal függ össze, de jelentős szerepet kap a halottkultusz is.

Emellett nem szabad elfeledkezni az esztétikai igény jelentette motivációról sem. Mivel nagy ívű, általánosító, történeti és társadalmi összefüggések megállapítására a leletek alapján gyakorlatilag nincs lehetőség, ezért hipotetikus megállapításokkal lehet csak leírni az eddigi ismeretek alapján a korszak művészetét. Ebben persze benne van az a lehetőség, hogy ha új leletek kerülnek elő, akkor azok alapján megpróbálják részben vagy egészben újraértelmezni az eddigi megállapításokat. A szociálantropológusok és humánetológusok kutatásai segítik azonban a prehistorikus korral foglalkozó kutatásokat, hiszen ezen tudományok művelői szakszerű és sokrétű megközelítési módszerekkel vizsgálták a 19-20. században még törzsi szinten élő népek kultúráját, világfelfogását. Nyilván ezek az ismeretek egy az egyben nem vetíthetők vissza az őskorra, ám mégis segítenek a régészeti leletek értelmezésében.

Hiedelmek

Az őskori emberek vallása még nem rendszerszerű, inkább hiedelemnek tekinthető. A varázslási szertartások (mágia) során lezajlódó rituáléknak az lehetett a szerepe, hogy meggyőzzék a természeti erőket, nyújtsanaksegítséget az élelemtermeléshez, a vadászathoz vagy épp a másik törzs elleni háborúhoz. A mágia összekapcsolódik a sámán-hittel, ami azt vallja, hogy a természetfeletti erő birtokosa a sámán/varázsló, aki az ún. segítő szellemekkel kialakított kapcsolat segítségével képes a közösség életét befolyásolni. Jellemző felfogás a fetisizmus, aminek alapja, hogy egy-egy tárgynak természetfeletti erőt tulajdonítottak. Az ilyen tárgyak neve mana, a hozzájuk kapcsolódó elképzelés pedig a mana-hit. A mana áldást vagy bajt is hozhat, egyben segít a természeti erőkkel való kapcsolat kialakításában. Az olyan fétiseket, amelyeket állat vagy ember formára alakítottak, bálványoknak nevezzük.

Az őskori embereket is foglalkoztatta saját eredetük kérdése, az ehhez kapcsolódó hiedelem a totemizmus. Azt feltételezték, hogy az egyes nemzetségeket szoros rokoni kapcsolatok fűzik bizonyos állatokhoz, növényekhez, és ez a felfogás biztosította a közösségen belüli összetartó erőt. A totem alakjában a közösség szellemi patrónusát tisztelték, ezért végezték el a számára előírt rituálékat. A totemhez gyakran kapcsolódik a tabu fogalom, ami tiltja a totemállat/növény elpusztítását, elfogyasztását, megsértését. A születés és eredet mellett a halálélmény is megjelenik a prehistorikus felfogásban, művészetekben. A halottkultusz a halottakat tekinti emberfeletti erők hordozóinak, ezért a számára előírt rituálék elvégzése a közösség védelme és a halott tisztelete szempontjából egyaránt fontos.

Építészet

Kultikus célokat szolgáló ún. megalitikus építményeket alkottak. Ezek létrehozására nagy köveket használtak, amelyeknél a csillagokhoz vagy a halottak kultuszához kapcsolódó áldozati szertartásokat mutattak be. A menhírek (kőszálak) faragások nélküli magányosan felállított kőoszlopok voltak. A sok kőtömbből kialakított, jellemzően kör alakú megalit építményeket a cromlecheknek nevezzük. A dolmen (kőasztal) síremlékként vagy áldozati helyként szerepelt. Ilyenek Európában Stonehenge kőoszlopai vagy a Carnaci kősorok Bretagne-ban.

Szobrászat

A mágikus szertartásokhoz, termékenységkultuszhoz kapcsolódtak ezek a természethű, bár egyes vonásokat (pl. nemi jelleget) eltúlzó idolok, így funkciójuk elsősorban a varázslás elősegítése és nem a gyönyörködtetés volt. Ilyen alkotás például a Willendorfi Vénusz, a Kökénydombi Vénusz vagy a szegvári ún. sarlós isten.

Festészet

A kb. 15 ezer éves barlangfestészet alkotásai és témái is elsősorban a mágikus szertartásokhoz kapcsolódtak a feltételezések szerint. Jellemzően oldalnézetből és mozgásban lévő állatokat ábrázolnak, de olykor emberi alakok is megjelennek a festményeken. A sziklafal természetes egyenetlenségeit gyakran felhasználták az ábrázolásnál. A festékeket színes földekből, növényi nedvekből, koromból, őrölt ásványokból, gyantából, mézből, tojásból, vérből keverték ki. Festett barlangok találhatók például Dél-Franciaországban (Lascaux), Észak-Spanyolországban (Altamira).

Használati tárgyak

A kerámiáik (edények, urnák) díszítésekor gyakran használtak geometrikus elemeket, vagy a természetes anyagok esetleg más technikákkal utánzott mintáit (pl. fonás megjelenítése az agyagon). A sordíszek egy-egy közösségre jellemzőek, ezért tárgyaik vándorlása sokat elárul a népcsoportok közötti kapcsolatokról. Apró használati tárgyakat, pl. szerencsét hozó kabalákat, ékszereket, a bajtól megóvó amuletteket is készítettek elsősorban agyagból.

További érdekes oldalak és ötletek

A festészeti eljárás kipróbálható, ha nagyobb méretű lapos kavicsra vagy kőre temperával az őskori tárgyakból ellesett mintákat készítenek. A kerámiadíszítés is kipróbálható, ha  gyurmából ujjnyi vastag korongot alakítunk ki, majd erre szabad kézzel vonalakat karcolunk. Agyagból vagy gyurmából karcolásos technikával apró ékszerek (nyaklánc, karkötő) is készíthetők.

Kapcsolódó linkek

Europeana Európa digitális archívuma
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Europeana tanár szemmel Ötletek az Europeana tartalmak felhasználásához

Tartalmak a Tudásbázisban

Irodalom 10. osztály Epika, líra és dráma a felvilágosodás korában
20. századi magyar írók Móra Ferenc, Illés Gyula, Márai Sándor...
A reneszánsz művészet Művészettörténet
Rajz és vizuális kultúra Képek tartalma és formanyelve

Csoportot ajánlunk