Idő és hely
E korszaknak mind a térbeli, mind az időbeli elhelyezése rendkívül bizonytalan. Térbeli elhelyezést az akadályozza elsősorban, hogy még sok feltáratlan lelőhely van, így a lokalizálás esetleges. A korszak kezdete rendkívül bizonytalan, a vége valamikor a Kr.e. 3. évezred elejére-közepére tehető. Jelenlegi információk alapján a homo sapienshez köthető a művészetek megszületése, ez az ősember faj pedig kb. 300 ezer évvel ezelőtt jelent meg. A prehistorikus kort két nagy korszakra szokás bontani: a kőkorszakra (paleolit, mezolit, neolit) és a fémkorszakra (réz, bronz, vas). De ez utóbbiból a rézkor és a bronzkor kezdetei tartoznak csak a prehistorikus időszakhoz.
Általános jellemzők
Írásos forrásaink nincsenek, a régészeti kutatások eredményei pedig – a nagyon nagy időtartam és a tág térbeli elhelyezkedés miatt – rendkívül esetlegesek. A műalkotások zöme a földművelő és állattenyésztő kultúrákra jellemző termékenységi kultusszal függ össze, de jelentős szerepet kap a halottkultusz is.
Emellett nem szabad elfeledkezni az esztétikai igény jelentette motivációról sem. Mivel nagy ívű, általánosító, történeti és társadalmi összefüggések megállapítására a leletek alapján gyakorlatilag nincs lehetőség, ezért hipotetikus megállapításokkal lehet csak leírni az eddigi ismeretek alapján a korszak művészetét. Ebben persze benne van az a lehetőség, hogy ha új leletek kerülnek elő, akkor azok alapján megpróbálják részben vagy egészben újraértelmezni az eddigi megállapításokat. A szociálantropológusok és humánetológusok kutatásai segítik azonban a prehistorikus korral foglalkozó kutatásokat, hiszen ezen tudományok művelői szakszerű és sokrétű megközelítési módszerekkel vizsgálták a 19-20. században még törzsi szinten élő népek kultúráját, világfelfogását. Nyilván ezek az ismeretek egy az egyben nem vetíthetők vissza az őskorra, ám mégis segítenek a régészeti leletek értelmezésében.
Hiedelmek
Az őskori emberek vallása még nem rendszerszerű, inkább hiedelemnek tekinthető. A varázslási szertartások (mágia) során lezajlódó rituáléknak az lehetett a szerepe, hogy meggyőzzék a természeti erőket, nyújtsanaksegítséget az élelemtermeléshez, a vadászathoz vagy épp a másik törzs elleni háborúhoz. A mágia összekapcsolódik a sámán-hittel, ami azt vallja, hogy a természetfeletti erő birtokosa a sámán/varázsló, aki az ún. segítő szellemekkel kialakított kapcsolat segítségével képes a közösség életét befolyásolni. Jellemző felfogás a fetisizmus, aminek alapja, hogy egy-egy tárgynak természetfeletti erőt tulajdonítottak. Az ilyen tárgyak neve mana, a hozzájuk kapcsolódó elképzelés pedig a mana-hit. A mana áldást vagy bajt is hozhat, egyben segít a természeti erőkkel való kapcsolat kialakításában. Az olyan fétiseket, amelyeket állat vagy ember formára alakítottak, bálványoknak nevezzük.
Az őskori embereket is foglalkoztatta saját eredetük kérdése, az ehhez kapcsolódó hiedelem a totemizmus. Azt feltételezték, hogy az egyes nemzetségeket szoros rokoni kapcsolatok fűzik bizonyos állatokhoz, növényekhez, és ez a felfogás biztosította a közösségen belüli összetartó erőt. A totem alakjában a közösség szellemi patrónusát tisztelték, ezért végezték el a számára előírt rituálékat. A totemhez gyakran kapcsolódik a tabu fogalom, ami tiltja a totemállat/növény elpusztítását, elfogyasztását, megsértését. A születés és eredet mellett a halálélmény is megjelenik a prehistorikus felfogásban, művészetekben. A halottkultusz a halottakat tekinti emberfeletti erők hordozóinak, ezért a számára előírt rituálék elvégzése a közösség védelme és a halott tisztelete szempontjából egyaránt fontos.
Építészet
Kultikus célokat szolgáló ún. megalitikus építményeket alkottak. Ezek létrehozására nagy köveket használtak, amelyeknél a csillagokhoz vagy a halottak kultuszához kapcsolódó áldozati szertartásokat mutattak be. A menhírek (kőszálak) faragások nélküli magányosan felállított kőoszlopok voltak. A sok kőtömbből kialakított, jellemzően kör alakú megalit építményeket a cromlecheknek nevezzük. A dolmen (kőasztal) síremlékként vagy áldozati helyként szerepelt. Ilyenek Európában Stonehenge kőoszlopai vagy a Carnaci kősorok Bretagne-ban.
Szobrászat
A mágikus szertartásokhoz, termékenységkultuszhoz kapcsolódtak ezek a természethű, bár egyes vonásokat (pl. nemi jelleget) eltúlzó idolok, így funkciójuk elsősorban a varázslás elősegítése és nem a gyönyörködtetés volt. Ilyen alkotás például a Willendorfi Vénusz, a Kökénydombi Vénusz vagy a szegvári ún. sarlós isten.
Festészet
A kb. 15 ezer éves barlangfestészet alkotásai és témái is elsősorban a mágikus szertartásokhoz kapcsolódtak a feltételezések szerint. Jellemzően oldalnézetből és mozgásban lévő állatokat ábrázolnak, de olykor emberi alakok is megjelennek a festményeken. A sziklafal természetes egyenetlenségeit gyakran felhasználták az ábrázolásnál. A festékeket színes földekből, növényi nedvekből, koromból, őrölt ásványokból, gyantából, mézből, tojásból, vérből keverték ki. Festett barlangok találhatók például Dél-Franciaországban (Lascaux), Észak-Spanyolországban (Altamira).
Használati tárgyak
A kerámiáik (edények, urnák) díszítésekor gyakran használtak geometrikus elemeket, vagy a természetes anyagok esetleg más technikákkal utánzott mintáit (pl. fonás megjelenítése az agyagon). A sordíszek egy-egy közösségre jellemzőek, ezért tárgyaik vándorlása sokat elárul a népcsoportok közötti kapcsolatokról. Apró használati tárgyakat, pl. szerencsét hozó kabalákat, ékszereket, a bajtól megóvó amuletteket is készítettek elsősorban agyagból.
További érdekes oldalak és ötletek
A festészeti eljárás kipróbálható, ha nagyobb méretű lapos kavicsra vagy kőre temperával az őskori tárgyakból ellesett mintákat készítenek. A kerámiadíszítés is kipróbálható, ha gyurmából ujjnyi vastag korongot alakítunk ki, majd erre szabad kézzel vonalakat karcolunk. Agyagból vagy gyurmából karcolásos technikával apró ékszerek (nyaklánc, karkötő) is készíthetők.
